Az ul-Eb - hátimotoros szemmel

Kisebb zűrök árán végül szerencsésen megérkeztünk Castelo Brancóba. Legnagyobb meglepetésünkre a helyszín igen sivár és poros volt.

A szervezés alacsony színvonalát másnap a megnyitón is tapasztalhattuk - és az egész hetet végigkísérte. Köszönhető volt ez a portugál főszervezőnek, aki nem biztosította a megfelelő helyszínt és a technikai feltételeket - annak ellenére, hogy a portugál versenyzők számos igen alkalmas, tengerparti helyet említettek, ahol gördülékenyen, sokkal jobb körülmények között lehetett volna megrendezni a versenyt -, valamint az igen kreatív hátimotoros-igazgatónak, akinek viszont a szervezés nem volt erős oldala, és energiáinak nagy részét a jobb feltételkért való küzdelem emésztette fel.

Hét nap alatt hat feladatot kellett volna megrepülnünk, ez azonban nem sikerült. A hét végéhez közeledve egyes versenyzők a nemzetközi zsűri tagját kérték fel az utolsó napi feladatok lebonyolítására. Róla később kiderült, hogy egyáltalán nem ismeri az új osztályok szabályait, így a versenyzők szinte maguk vezényelték le a precíziós feladatokat. Mindez természetesen ellenkezik az Eb szabályzatával, és többek között emiatt a verseny érvénytelen lett.
A fenti kellemetlenségekért maximálisan kárpótolt a felszállás után elénk táruló táj szépsége, valamint az izgalmas és változatos feladatok. Szabadidőnkben különböző acromodelleket próbálgattunk, és végre élőben is láttam satot, loopingot és más formákat. Nyilvánvalóvá vált, hogy hátimotorral is meg lehet repülni ugyanazokat a manővereket, amiket siklóernyővel.

Az Eb-n teljesítendő feladatok három egyenlő részből állnak össze: 33 százalék precíziós, 33 százalék navigációs és 33 százalék economy.
Végül öt feladatot sikerült megrepülnünk, melyek a következők voltak:

1. Navigáció meghatározott idő alatt.
Térképen előre megadott körök mentén kellett repülnünk úgy, hogyha a kör vonaláról 200 méternél nagyobb mértékben letértünk, büntetőpontokat kaptunk. A különböző méretű körök más-más pontszámot értek, de csak akkor, ha a kört teljesen befejeztük.
2. Navigáció + economy.
5 liter üzemanyaggal a térképen előre meghatározott lehető legtöbb pont érintésével kellett visszarepülni a felszállóhelyre. Ennél a feladatnál a mezőny 95 százaléka leszállóhelyen kívül landolt.
3. Navigáció előre meghatározott sebességgel és rejtett időkapukkal.
4. Precíziós fel- és leszállás, japán szlalom.
5. Economy 1,5 liter üzemanyaggal.
Ebben a számban a francia Rouanet Mathieu új világcsúcsot repült: 5 óra 12 percet töltött a levegőben, kiválóan kihasználva a termikek adta lehetőségeket. A versenyzők között különbséget csak tapasztalat és tudás alapján lehetett tenni, mivel a motoroknak több mint a fele Top 80 volt különböző keretekkel, és a résztvevők több mint fele Paramania/Dudek Action ernyővel repült. A többi nagy cég is képviseltette magát egy-egy motorral, valamint volt egy 150 cm3-es Bailei négyütemű is.
Az utolsó napra a hangulat annyira elromlott, hogy az új osztályok versenyzőinek 90 százaléka nem vett részt a záróünnepségen - mi is csak azért, hogy gratuláljunk Thuróczy Endrének, aki az együléses hajlékony szárnyúak kategóriájában Európa-bajnok lett.
Azt hiszem, ez az Eb az első lépés volt ahhoz, hogy a háromszor annyi versenyzőt számláló új osztályokat különválasszák a klasszikus osztályoktól, s így önálló versenyt rendezhessenek, a számukra megfelelő feltételek mellett. Ennek megszervezése már folyamatban van, legfőbb úttörője Mike Chambell John.

Eredménylista
1. Ramon Morillas Salmeron (Spanyolország) 2863 pont
2. Johan Bossuyt (Belgium) 2750 pont
3. Pavel Brezina (Csehország) 2705 pont
...
11. Ambrózy Péter 2201 pont