A repülés iránti vágy mindig is ott lapult a zsigereimben. Sokáig nem tudtam, mit is akarok pontosan, és gyerekfejjel nem is igazán
ismertem a lehetőségeimet, egyszerűen csak a magasba vágytam, szállni akartam a madarakkal, megsimogatni a felhőket. Később elkezdtem gyűjteni az
információkat, pilóták és ejtőernyősök társaságát kerestem, olvastam a szakirodalmat. Az igazi lehetőség akkor nyílt meg előttem, amikor Pestre kerültem a
főiskola miatt, így elérhető közelségben volt a gödöllői repülőtér.
Ejtőernyősként kezdtem 1995-ben, és sok-sok szerencsés véletlen folytán Szabó Péter lett az oktatóm. Az ugrás intenzív, semmihez sem hasonlítható, eufórikus élményét vele élni át – ez volt az, ami megpecsételte a sorsomat, és a közös sorsunkat is. Péter akkor már régóta siklóernyőzött. Egy nap, amikor az erős szél miatt nem lehetett ugrani, elvitt Apcra. Egy hosszú tandemrepülés után azt éreztem: igen, ez az. Pár év után választanom kellett, mert mindkét sport teljes embert kíván. Ekkor abbahagytam az ejtőernyőzést. Siklóernyős pályafutásom gyorsan elkezdett felfelé ívelni. Repültem pár női rekordot, van néhány szép versenyeredményem, és sok-sok gyönyörű repülésem; oktató, csörlésszakoktató, tandempilóta lettem.
2003. augusztus 20-án gyönyörű kislányunk született. A gyalogos siklóernyőzést közel két évig hanyagolni kényszerültem. Kisbabát nevelni csodálatos dolog, egyike a legcsodálatosabb dolgoknak. A fantasztikus az, hogy nem kell teljesen lemondanom a repülésről, csak kicsit (nagyon) átszervezni. Nekem a hátimotoros ernyőzés nyújtja erre a legjobb lehetőséget. Amikor bekerült a családba a hátimotor (szinte egy időben harmadik családtagunk érkezésével), nem volt kérdéses, hogy kipróbálom-e. Azonnal beleszerettem. Most megint úgy érzem: igen, ez az. Gyorsan, viszonylag rugalmasan juttat repüléshez, és most éppen erre van szükségem. Ugyanakkora, csak más jellegű élvezetet jelent, mint a gyalogos ernyőzés. A lehetőségek körét pedig nagyon kiszélesíti. Vannak, akik árulásnak érzik, mások pedig meg vannak döbbenve: „Egy nő?”, „Egy ekkora nő?”, „De hát a motor nehéz és zajos, és különben is”… Ezt addig mondják, amíg ki nem próbálják a hátimotorozást…
Minden egyes repülést ajándékként élek meg, és megbecsülöm minden pillanatát. A célom az igazi rutin megszerzése, amihez még többet kellene repülnöm. A szívem csücske a túrarepülés. Sok tervem van ezzel kapcsolatban, de ehhez még egy felszerelést be kell szereznünk, hogy ne kelljen a meglévőn osztozkodnunk, ami ráadásul nagy is nekem.
Mások elismerésére pályázni, önigazolást keresni, pusztán divatból repülni, és görcsölni ilyen-olyan célok miatt nemcsak butaság, hanem veszélyes is. Az igazi élvezethez az kell, hogy biztonságban érezze magát a pilóta, aminek pedig alapfeltétele, hogy ne bízzon semmit a véletlenre. Ha alapos és sokoldalú az elméleti tudásunk és a gyakorlatunk, és azt folyamatosan fejlesztjük is, akkor saját határainkat fokozatosan egyre jobban kitolhatjuk, és széles játékterünk marad a biztonságos repülésre.
Szárny: változó
Motor: Parapower
Telefon: 20/476-8566
E-mail: felhout@freemail.hu
