Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Motoros sárkány

Blois 2005


Az idén sem lehetett panasz az idõjárásra. Szél volt ugyan, de mérsékeltebb, mint tavaly, így nem lepte por a kiállított csodamasinákat, csecsebecséket. A nagyközönség mégsem jött el. Alig volt látogató a légi úton, saját repcsivel odakirándulókon kívül, ezek viszont különösebb vásárlási szándék nélkül, inkább csak a rendes éves összeröffenés hagyományának megõrzése kedvéért ruccantak le Blois-ba.

Kedvencem, a leghajmeresztőbb felszállótulajdon-
ságokkal rendelkező giro, az MT 03
Kiállítói oldalon minden rendben volt. Ott volt minden UL kategóriában minden említésre érdemes gyártó. Kettő ezek közül igen jelentős kiállítói térhódítást és vélhetően piacszerzést demonstrált, az egyik a Pegasus volt, a másik a Halley Kft.
Újdonság egyébként alig volt. Szenzáció pedig egyáltalán nem. Néhány tavalyra várt, ígért légi jármű kiállításra került, de ezek már senkit nem hoztak lázba. Ilyen a Tanarg az Air Creationtól és a Taurus a Pipistreltől. A forgószárnyasok látványosan nyomultak, az MT 03-as mindenkit bámulatba ejtett repülésével (tartós 10 m/s-os emelkedésével minden egyéb légi járművet maga mögé utasított), a hajlított csövekből művészi igényességgel épített egyszemélyes Girabet pedig kváziműrepülésével kápráztatta el a közönséget. Amit a legjobban vártunk, az UL-repülés mentőöveként felfogható könnyű, kellően nagy teljesítményű, modern és olcsó négyütemű motort, azt sajnos nem mutatta be sem a Rotax, sem a Jabiru. Pedig ez a második már becsületszóra ígérte idén őszre a befecskendezős 2200 cm3-es négyhengerest 100 lóval, illetve ennek a hathengeres változatát 150-nel. Ezek helyett meg kellett elégednünk többé-kevésbé bizalomgerjesztő kísérletezésekkel, próbálkozásokkal.
Nem csupán kváziműrepülésével, hanem
műszaki megoldásainak frappáns
egyszerűségével is elkápráztatott
ez a Barcelonából érkezett giro
Az egyébként sem túl pezsgő francia UL-piacon tarolni kezdett a kelet-európai jelenlét. Ez a jelenség enyhén szólva „bántsa” a gallok önérzetét, ennek nem is átallanak hangot adni. Karine Boveroux, a műszerek, kellékek és egyéb kütyümütyük kofája például azt válaszolta „hogy megy a bolt?” diplomatikus érdeklődésemre, hogy: „egész jól ment, amíg észre nem vettük, hogy lenyúltak egy reprádiót, egy transzpondert és két fejhallgatót, amióta nyakunkon vannak az idegenek, nem bírunk eléggé résen lenni.” Ezek után valahogy nem esett jól a puszilkodás, az is igaz, hogy Karine eléggé csatakos volt az izzadságtól. Nemcsak ő izzadt, hanem a kiállítók testületileg, és nemcsak a dögmeleg miatt, hanem főleg azért, hogy felkeltsék a kevés látogató kornyadozó érdeklődését. Tavaly például sorba kellett állni egy próbarepülésért a Quikkel, az ángliusok 180-nal suhanó motoros sárkányával (amivel azóta 235 km/h-ra állították be a sebességi rekordot), az idén elég volt egy tétova célzás, és már lehetett is gurulni a végrehajtóra. A bemutató repülések korlátozott látványossága nem tudta kicsalni a nézőket a sörsátorból, igaz, ott legalább árnyék volt.
VNE (max. megengedett sebesség): 225 km/h
Legjobb siklószám: 41
Fesztáv: 15,2 m
Szárnyfelület: 12,33 m2
Üres súly: 285 kg
Max. súly: 472,5 kg
Motor: Rotax 503
Fogyasztás: 12 l/h
Üzemanyagtartályok: 30 l
Utazósebesség: 145 km/h
Minimális sebesség: 62,5 km/h

A kommentár elviekben a zöldfülű, szakavatatlan nézőt kellett volna, hogy beavassa a motoros könnyűrepülés rejtelmeibe, de nagyon kétlem, hogy volt ott ilyen néző egyáltalán. A jelen levő szakértő közönség vélhetően tisztában volt a tudományos részletességgel és nagy empátiával tálaltakkal, de humánerőforrásait aligha koncentrálta másra, mint a túlélésre. Guerin Karcsi azon volt, hogy legalább valami pikantériát csempésszen a kánikulába, nagyobbik lányát, Julie-t (aki a kereskedelmi igazgató szerepkörében ügyeskedik a cégnél) bő és lenge pilótahaube alatt piros szexi csipke alsóneműbe bújtatta, biztos ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy standján volt nép rendesen. Azt azért el kell ismerni, hogy a lánya körül legyeskedő vén bakkecskék zöme már eleve G1-tulajdonos volt, ők is, mint a legtöbb látogató Blois-ban, azért jöttek el, hogy kedveskedjenek imádott gépük gyártójának azzal, hogy jó sok már eladott repcsi parkol standja előtt. Volt egy olyan pillanat, amikor a G1 kilenc példányát lehetett öszszeszámolni a parkolóban, ez azonban elmarad a tavalyi 14 darab mögött.
A Zenair és klónjai. Az ICP Savannah és a CH701 méretei megegyeznek, az alumíniumlemez csak borítja acél csővázszerkezetüket. A G1 mintha egy léptékkel nagyobb lenne. Szárnyfelülete egyharmaddal nagyobb, fülkéje 20 százalékkal szélesebb és ugyanannyival hosszabb. A héjszerkezetnek köszönhetően tömegadatai megközelítőleg azonosak a másik kettőével. Úgy minimális, mint maximális sebességben kenterbe veri úgy a Zenairt, mint szolgalelkű koppintásait. Szemben a többiekkel a G1 szárnyai egy személy által 10 perc alatt hátracsukhatóak. Természetesen a legdrágább a három közül.
Renaud Guy a 12,9 m2-es szárnnyal és 912S-sel szerelt Phase 3-mal álló motoros leszállást
hajt végre, alig 20 m gurulás után meg is áll, bizonyítva, hogy a pici szárny a nagy motorral
nem összeférhetetlen
Az Air Creation Armada: GTE, Clipper, Tanarg trájkok, Fun 18, Kiss és iXess szárnyak
A Magni girók
Ha már a merevszárnyúaknál tartunk, említsük meg a többi alulemezből hajlított gépet, ezek köztudottan Chris Heitz szellemi örökségét jelentik. Jó volt ismételten meggyőződni róla, hogy egyedül Guerin Karesz volt képes túllépni a szolgalelkű koppintáson, igaz, még akkoriban, amikor a Yumát fejlesztette olasz partnereivel. A Zenair CH701 klónjai közül ott volt természetesen az ICP Savannah és egy még csúnyácskább portugál kópia, a Landafrica. A csehek elhozták kompozitépítési tudásuk minden termékét. A legszebb és leginkább kiforrott kompozit csúcsgép mégsem tőlük jött, hanem Szlovákiából, nem volt más, mint a behúzható futós Dynamic. Hogy miért nem esik jól ezt leírnom, azt tudják azok, akik
Hátimotoros hõlégballon. Ezzel volna
besorolásügyileg bajban a hatóság
olvasták az Aeromagazinban tavaly közölt „Dynamic, az UL Lancair” című tesztemet. Tény, hogy sem a gyártó, sem a gép filozófiája nem szimpatikus számomra (ez biztosan kölcsönös), ennek ellenére be kell látnom, hogy ebben a kategóriában az övék a pálma.
Szorosan a szlovák csoda mögött következik rangsorban a TL Ultralight Stingje, pusztán az ár-érték arány vonatkozásában ez utóbbi talán még előnyösebb is a Dynamicnál, amit az is bizonyít, hogy Szalay Péter barátunk is Stinget vásárolt magának. Ha az árat mint szempontot eleve félretesszük, számításba jöhetnek a franciák az MCR-rel, különösen ennek a négyszemélyesből újított Pickup nevű verziójával, melyben az ülések mögött 2,5 köbméter hasznos raktér áll rendelkezésre, melyben akár két kempingkerékpárt is el lehet fuvarozni. Hihetetlen, de ennek a cargogépnek az üres tömege szárazon: 276 kg.
Motoros sárkány vonatkozásában összesen négy újdonság vagy érdekességszámba menő gép volt az egész vásárban.
1.: Az Air Creationtól a Tanarg, 912-es és 582-es Rotaxszal szerelve, ezekről szócséplés volna beszélni. A beígért 13 m2-es iXesst még nem merték bemutatni, a max. 400 kg-os max. felszállótömeghez valami könnyebb trájk vagy könnyebb motor kellene.
2.: A francia–német–cseh közös vállalkozásban fejlesztett Aviatec, az ígéretes Nissan Micra motorral. Ez olyan szinten „full carbon”, hogy a trájkban semmiféle cső vagy zártszelvényváz nincs, a szénszálas karosszéria teljesen önhordó.Ez a gép tavaly már megjelent Blois-ban, de vasárnap reggel feje tetejére állt leszálláskor, így nem lehetett a kiállítás sztárja. Harmadik voltam mögötte hosszú fináléban, pár méterre lebegtettem ki mellette, amikor láttam, hogy benzinben fürdik,
Carbone One az Aviatectől. Az áramvonalas burkolat egyetlen szépséghibája
a hátsó lábak között kockatőgyként lógó hűtőradiátor
Eagle V „naked bike” jellegű
csendes és gazdaságos
utazógép
A Rotorway által kitben forgalmazott és a majd talán egy szép napon Olaszországon kívül is
életbe lépő UL helikopter kategóriába besorolható Exec
aztán szerencsére szikra– és karcolásmentesen elhagyta a pilóta a gépet. Nekem úgy tűnt, hogy a főfutó kompozitszára reagálta le túlságosan rugalmasan a pályára pont kilencven fokban élénken fújdogáló szél miatt oldalazva történő földet érést, a hivatalos változat szerint az orrfutó „shimmy”-je okozta a balesetet. Az orrfutó iránytartását azóta megoldották, de biztos, ami biztos, nem repültek bemutatót vele.
3.: A német Eagle V, az 1100 cm3-es BMW motorral, négytollú HTC sróffal, amire a 14,9 és a 12,9 m2-es Ghost szárnyakat szerelik. Ez végre gyors, elegáns, csendes és gazdaságos üzemeltetésű utazógép azok számára, akik inkább a „café racer”, mint a „gran tourismo” feelinget részesítik előnyben.
4.: A 912-es motorral és a manuálisan vezérelhető hűtőkopoltyúkkal szerelt Apollo Jet Star.
A „szent a béke” szellemében Zolika szándékosan nem vitte az iXess-verő szárnyat, így bemutatót sem repült az új egri csodagép, de a látogatók így is odaadták neki a vásár különdíját azzal, hogy állandóan
A spanyol AeroCopter által gyártott és a svájci ULM Europe által forgalmazott
Futura a közreadott számok alapján duci formája ellenére belefér az UL
autogirók európai osztályába
körülnyüzsögték, folyamatosan bele akartak ülni, és nem akarták elhinni, hogy nincs valami elírás az árában.
Az autogirók között sok volt az „elcseszett helikopter” jellegű, mint például a szintén BMW motoros Futura, de volt érdekes is, mint például a spanyol Airbet által látványos egyszerűséggel görbített Girabet, ez úgy repült, mintha nem is giro, hanem helikopter volna. Favoritomról, a német MT 03-ról inkább nem is teszek említést, egyrészt mert Magniék, korábbi kedvenceim is ott voltak, de valahogy mintha már a múlthoz tartoztak volna. Minihelikopter is repült látványos bemutatót, mégpedig az Exec a Rotorway-től, de ez már egy olyan légi jármű kategória, amelyikhez egyelőre hozzá sem tudunk szagolni.
Befejezésül annyit, hogy aki az idén nem jött ki a száját tátani Blois-ba, nem sokat veszített, hacsak azt a lehetőséget nem, hogy az összes létező UL légi járművel különösebb pofátlanság nélkül hiénázhasson legalább egy iskolakört. Az idén ehhez már az sem kellett, hogy legalább felületesen a potenciális vásárló benyomását keltse.

Szabó György írása
Klocza Zsolt fotói
A látogatók parkolója vasárnap délután, amikor a legtöbben már útban voltak hazafelé


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Forgószárnyas ULHátimotorMerevszárnyú ULMotoros sárkány

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.26 másodperc