Anna Markey több UL-mûfajban oktató, hazájában, Angliában és Svédországban is mûködik iskolája. Hogy teljes legyen a repertoár, hamarosan a hátimotoros-jogosítást is megszerzi, a változatosság kedvéért Magyarországon.
– 1999-ben siklóernyõzéssel kezdtem, talán a természetközelisége vonzott leginkább – meséli. – Egy idõ után azonban kevésnek éreztem. Hõlégballonoztam, késõbb motoros sárkánnyal, majd merevszányú UL-lel is megtanultam repülni, eddig mindkét „mûfajban” két-három típushoz volt szerencsém. Ma már a motorossárkány- és a merevszárnyú UL-repülést is oktatom, és megszereztem az úszótalpas-oktatói jogosítást is, egyedüli nõként Angliában.
|
|
– A repülés „férfias” technikai sportként él a köztudatban. Volt-e negatív tapasztalatod nõi pilótaként?
 |
– Anglián kívül merrefelé szoktál még repülni?
– Szinte minden európai országban megfordultam már. A kedvencem Svédország, mivel földrajzi adottságai különösen kedveznek az úszótalpas repülésnek. Egyébként a hosszabb túrákat szeretem. Szívesen emlékszem vissza például arra, amikor Angliából Franciaországba repültem, a csatorna fölött.
– Hogy tetszik a magyarországi repülõélet?
 |
 |
– A továbblépés – aminek a fontosságát az imént hangsúlyoztad – a te esetedben mit jelent?
– A közeljövõben szeretném megtanulni a motoros ernyõzést is, ehhez persze fel kell majd frissítenem a „gyalogos”-ismereteimet. Távolabbi terveim között szerepel egy hoszszabb UL-es túra, Svédországból Angliába.
– m –
Fotók: Anna Markey-archív
Fotók: Anna Markey-archív
