Lionel Richard 2004-es thaiföldi utazásáról már beszámoltunk a Motormadár hasábjain. Most itt a második felvonás…
Az európai sajtó megrázó tudósításai a természeti katasztrófáról talán többet ártottak az alapvetõen az idegenforgalomból élõ helyi lakosoknak, mint maga a szökõár… A hírek hallatán azonnal lefoglaltuk repülõjegyünket Thaiföldre, bízva benne, hogy a mosoly országa, ahol a jelszó: „no problem!”, nem hagyja legyõzni magát…
|
|
|
|
Leszállás Bangkokban a Thai Airways közvetlen járatával, amelyen már ízelítõt kapunk az ázsiai vendégszeretetbõl. Többek közt engedélyezték 40 kilogrammos – Lionel apró darabokra szedett hátimotorjából adódó – túlsúlyunkat.
 |
Utunk során csodálatos helyeken pihenünk meg. Úszó piac a csatornákon, ahol az árusok a hagyományos evezõs pirogok közt autómotorokkal és több méter hosszú tengelyre szerelt hajócsavarral hajtott csónakokat is manõvereznek, elképesztõ ügyességgel. A Khao Sam Roi Yot nemzeti parkban fürdünk egyet a kihalt parton, aztán egy kis túra a dzsungelben elvezet minket egy szédítõen meredek falak közt rejtõzõ barlangig, ahol a dél körül beesõ fénysugár egy istenszobrot világít meg.
 |
 |
Kicsit félve kelünk át a Phuketre vezetõ hídon. Egy korábbi útján Lionel barátságot kötött itt egy, a partközelben élõ családdal. Megkönynyebbülünk, mindenki jól van! Tárt karokkal fogadnak, négy fõ bungalójuk megmaradt, sajnos a konyha, az étterem és szerény szállásuk áldozatul esett az elemeknek. A földrengés után néhány napi munkával eltakarítottak mindent, rendbe hozták a bungalókat, újraindították az áramfejlesztõt, ideiglenes éttermet állítottak fel, és újra készek a vendégek fogadására ezen a paradicsomi szigeten; a turistáktól zsúfolt phuketi strandoktól távolabb fekvõ partra minden évben visszatérnek költeni a teknõsök. A természet nem téved!... A rombolásban egyébként nagyrészt kerítések, kirakatok, egyéb építmények sérültek meg, melyeknek nem is volt sok keresnivalójuk ezen a gyönyörû tájon…
Mi vagyunk az elsõ vendégek a cunami óta. Hajnalban repülünk egyet az óriási, kihalt Maïkao strandon, majd vendéglátóinkkal pezsgõt bontunk, amit különleges alkalmakra hoztunk magunkkal Franciaországból.
Csak miheztartás végett: az a család, amely éjszakánként 500 bathért (10 euró) adja ki bungalóit, anyagi veszteségeiért fejenként 50 bath kártérítést kapott, ami nagyjából két és fél liter benzin árának felel meg!
A következõ állomás Krabi kikötõvároska, pirogon megyünk a Chicken szigetekre (kevesebb mint 7 euró egy napra, négy kikötés, búvárfelszereléssel, étkezéssel együtt).
 |
Birmánián át térünk vissza. A „tenger cigányainál” a cunami ugyan nem kevés pusztítást okozott, de a kunyhók szinte egy szálig újjáépültek, nagyon kevés költséggel, hiszen a fát a helyszínen termelik ki, a tetõ pálmalevelekbõl áll stb. Néhány szerszám, pár szög, fémdrót és idõ, amibõl itt most mindenkinek sok van, hiszen nem jön senki halat venni tõlük... Valószínûleg még vagy két-három hónapig eltart ez az állapot, ami elég arra, hogy megjavítsák hálóikat, varsáikat, úszó haltelepeiket. Itt mindenki a könnyû szerkezetû, úszó kunyhókban lakott. Egyelõre csak kicsiket építenek, hogy mindenkinek a lehetõ leghamarabb legyen újra otthona. Az igazi gond az, hogyan tudnak megélni addig is, míg újra lesz munkájuk.
A 6000–8000 bath átlagos havi bevétel jellemzõen halászatból és haltenyésztésbõl származik, amibõl lejön körülbelül 3000 bath az üzemanyagra.
 |
 |
Megállunk Bangkokban, ahol a légszennyezést késsel lehetne vágni, az árak pedig az egykori mocsarak helyén égbe szökkenõ tornyok nyomában járnak. A Chao Phraya közelében szállunk meg. A fõváros fõ vonzereje a csatornahálózat, melyen végighajókázva meglátogatjuk a folyó menti templomokat. A vízen sürögnek-forognak a kereskedõbárkák, amelyeket a Chao Phraya Express hajói (a külszíni metrót kiegészítõ valóságos „úszó metró”, melynek személyzete bukósisakot visel a hidak alatt való áthaladás veszélyeire való tekintettel) nagy ügyességgel kerülgetnek. Mielõtt továbbindulnánk ebbõl a meglehetõsen fullasztó nagyvárosból, még meglátogatjuk Jim Thompson házát (a Thaifölddel szerelembe esett angol fejlesztette ki itt a selyemipart, miután felkeltette iránta a híres nyugati divatházak érdeklõdését).
Isaan és a khmer romok felfedezése. A Bangkoktól északra fekvõ Ayutthaya a régi fõváros; ez a templomokkal és történelmi emlékekkel teli hely hatalmas parkjaival és kellemes nyugalmával semmiben sem emlékeztet Bangkokra.
Ayuthayában a kivételes magasságúra növõ fákat nem számítva a templomok közti nagy üres terek jó felszállóhelyet biztosítanak, de feltétlenül 9 óra elõtt, ha nem akarunk a gólyákkal együtt hánykolódni az izmos termikek közt. Ráadásul a turisták is ekkor kezdik elözönleni a színt.
 |
 |
Isaan régészeti lelõhelyekben gazdag terület. Sukhothai, Thaiföld elsõ fõvárosa 45 km2 nagyságú parkjában idõzni színtiszta élvezet, majd jönnek Phimai és Khorat romjai, aztán a puszta közepén emelt Phanom Rung, és közelében a Prasat Muang Tam szimmetrikus épülete; a kambodzsai Angkor Wat templom stílusában épült csodálatos mûemlékek.
Repülés szempontjából az egyetlen probléma: a katonai létesítmények és nagy antennák a Nom Rung hegy tetején. Szállásadónk megnyugtat: „Ha Thaiföldet reklámozzák, no problem!” Annál is inkább, mert a helyi rendõrfõnök maga is motorosernyõzik…
Lionel egy kiszáradt rizsföldrõl száll fel egy félórás repülésre, már reggel 8-kor is erõs szélben. A Prasat Muang Tam könnyû célpont, de a Phanom Runghoz közeledve a rizsföldek közepén álló magaslat keltette szabálytalan légmozgások magasabbra dobják fel, mint szerette volna. Némi akrobatika és fülcsukás után úgy dönt, jobb az anyaföldön.
Több mint 10 000 kilométer és két hónap után úgy látjuk, a cunami már egy régi történet; sorsszerû, természetes eseménynek felfogható – ellentétben az ember által elõidézett környezeti katasztrófákkal, melyek egyébként – mint ismeretes – elkerülhetõk lennének.
Szöveg és fotók: Lionel Richard és
Claudine Lanaud
Fordította: Kádár Andrea
Claudine Lanaud
Fordította: Kádár Andrea
 |
 |
