Korlátok nélkül

A kezdet, Vanyó Imre és Nagy Ernõ

A közelmúltban két mozgáskorlátozott pilótával bõvült a sárkányrepülõ-társadalom. Kardos Miklós nevét bizonyára sokan ismerik a hõlégballonozásból, Vanyó Imre mindenféle repülõtapasztalat nélkül kezdte meg a kiképzést.

Kardos Miklós hõlégballon-pilótaként Európa-bajnokságot nyert ’96-ban, a következõ évben felállított 260 kilométer és 540 méteres magyar távolsági rekordját a mai napig sem döntötték meg. A törökországi Légi Világjátékokra utazva autóbalesetet szenvedett, bal lábát amputálni kellett.

„Véletlenül” lett sárkányos
Egy pillanatig sem gondolta, hogy emiatt le kellene mondania a repülésrõl:
– A mai napig hõlégballonozom – mondja. – Két ballonom van, a nagyobbal ejtõernyõsöket ugratok, és mûkedvelõ klubtagokat reptetek, a kicsivel eljárogatok versenyekre. Oktatok is, nemrég vizsgázott az egyik volt növendékem, vele – még a vizsgája elõtt – az Alpokban, a gosaui versenyen egy hét alatt 14 órát repültünk, 600 és 3000 méter közötti csúcsok fölött…
Kevesen engedhetik meg maguknak ezt a viszonylag drága sportot – mi a magunk eszközeivel igyekszünk életben tartani. Nagy segítségünkre van ebben a dunaújvárosi Suzuki Allegro, illetve annak egyik vezetõje, Hutvágner József, aki maga is repülõember. Mikor elhagytam a lábamat, a budaörsi lakóteleprõl kiköltöztünk Sukoróra. Az utcánk végén tudok fel- és leszállni. Gyakran átrepüljük a Velencei-tavat, tiszta idõben 500 méterrõl már ellátni a Balatonig és a fõvárosig egyaránt…
Szinte véletlenül került a sárkányrepülésbe. Egy lufis barátjának kosár kellett volna, és Mikinek akadt is egy „pluszban”. Vevõje nem volt bõvében a pénznek, de volt egy négykerék-meghajtású terepjárója, ami viszont egy sárkányosnak kellett. A kör bezárult… Miki hosszabb ideig Határhegyen tárolta a Rotax motoros sárkányt, szíve szerint eladta volna, de nem akadt komoly jelentkezõ. Jó viszonyban volt a börgöndi pilótákkal, õk ajánlották neki Bánhidi László sárkányos oktatót.
– Igazi úriember – mondja egykori oktatójáról. – Én csak a repülés szürke eminenciásaként szoktam emlegetni. Ha jobban odafigyelünk, még a szárnyak kivehetõk a hátán. De nem dicsérem, mert a jó embereket gyorsan magához szólítja az Úristen… Szóval a Laci a legrosszabb!
2004 októberében levizsgáztam sárkányra. Mostanra közel ezer startom van, repült óráim száma még nem éri el a kétszázat, általában iskolakörözni szoktam. Egyelõre távot se nagyon repültem, egy balatonfõka-jári túrát leszámítva. Egyszer motorhiba miatt volt egy kényszerleszállásom – szerencsére csak iskolakörön. Nem estem pánikba, hiszen Laci a vészhelyzetekre is kiképzett, és egy pilótának egyébként is minden körülmények között tudnia kell higgadtnak maradni.
Jelenleg is azzal a bizonyos léghûtéses Rotax motoros sárkánnyal repülök. Az orrfutómûvet egy lábbal is tudom kormányozni, a féket kézzel mûködtetem. Az eredeti 21 m2-es CX tandemszárnyat – bár élvezet volt vele a repülés – mostanra egy gyorsabb C15 TN-re cseréltem. Ami viszont igen gyors, igényelné az erõsebb motort... Ha sikerült, átnyergelek egy Suzukira.

„Senki se bízza el magát”
Vanyó Imre ’72 márciusában, frissen avatott tisztként, közlekedési baleset következtében veszítette el jobb lábát. Harminchárom évig volt hivatásos katona, mozgáskorlátozottként végezte el a fõiskolát és számos tanfolyamot, járta végig a honvédségi ranglétrát – Magyarországon mindössze két hasonló esetrõl lehet tudni –, és alezredesként ment nyugdíjba. Egyetemi diplomáját már nyugdíjasként szerezte meg. Jelenleg egy fõvárosi kórház munka- és tûzvédelmi vezetõje.
Sokáig elérhetetlennek tûnt számára a repülés. Hévízen – ahová rendszeresen jár gyógykezelésre – gyakran látott motoros sárkányokat a levegõben. 2004 nyarán barátnõjével és egy baráti házaspárral ellátogatott Serleg Józsi hévízi repterére. Az elsõ ember, akivel ott találkozott, Nagy Ernõ volt – már tolta is ki a sárkányt a hangárból. Perceken belül a levegõben voltak.
– Azelõtt mindössze kétszer repültem katonai kisgéppel – emlékszik vissza Imre. – Repülõmúltam nem volt, csak a vágy... Leszállás után kiderült, hogy Ernõ is katona, a pápai ezrednél volt vadászpilóta. Mostanra jó barátok lettünk.
Kardos Miki ajánlotta Imrének Bánhidi Lászlót. Az emlékezetes utasrepültetés után két nappal már Imre is ott volt a friss tanfolyamosok között Börgöndön. Az orvosival sem volt probléma, dr. Melles Imre hatósági fõorvos sok sikert kívánt neki. A sárkányon némi módosítást kellett végrehajtani. Kikötötték a fékbowdent, a fékpedált pedig keresztben áthegesztették a gázpedálhoz egy gömbvassal, így bal lábbal is lehetett gázt adni.
– A kiképzéssel ugyanabban a tempóban haladtam, mint a többiek – mondja Imre. – Reggel vagy délután volt oktatás, három iskolakörönként váltottuk egymást. Bánhidi Laci embersége és szerénysége fantasztikus volt. Sosem szidott össze minket, igaz, nem is dicsért. „Ãœti-vágja” az embert, mindent addig gyakoroltat, amíg jól nem megy. Elsõsorban a leszállásra „utazik”, meg a talajkövetésre – a tanfolyamon olyan alacsonyan kellett repülnünk, hogy a fûszál meghajoljon, de a kerék ne érje a földet. Igaza volt – ez a repülés alfája és omegája.
2004. október 30-án Imre is sikeresen levizsgázott. Hamarosan megvette a saját gépét – az interneten talált rá Szeleczki Károly 135 lóerõs, befecskendezõs, négy-ütemû és négyhengeres Honda CBR 929 RR motorral szerelt sárkányára. Mivel akkor még nem épült fel az új hangár Börgöndön, Cser Tóni úrhidai placcán tárolta, és igyekezett minél többet gyakorolni.
– Januárban visszairatkoztam Börgöndre – mondja. – Egykori tanfolyamos társaim közül szinte mindenki ott repül… Elõször is szeretnék megtanulni a lehetõ legbiztonságosabban repülni. Elvileg már most is vihetnék utast – de ez is a jövõbeli terveim között szerepel. Idõvel szeretnék nagyobb túrákat tenni a barátnõmmel és a barátaimmal. „Gyereknek” számítok a repülésben, de annyit talán mondhatok: soha, senki ne bízza el magát – a levegõ az úr.

Az oktató

Csaknem másfél évtizede repül, motoros sárkánnyal körülbelül 2000, merevszárnyú UL-lel 500 órát gyûjtött össze. Vallja, hogy mindenkit meg lehet tanítani repülni. Évekig versenyzett – ott volt az elsõ BAZUL Kupán (amit mindjárt meg is nyert), a Mautner Vince-féle legendás csillagtúrákon, a lengyelországi Eb-t megelõzõ nyílt nemzetin, a Mura Kupán, a matkópusztai világkupán és természetesen több hazai nemzetin is.