Sztojcsev Tamás Feldhoffer Lipót „közvetítésével“ azzal keresett meg minket, hogy a levegõbõl örökítsük meg, amint a bázisugró-verseny résztvevõi az óbudai kémény tetejérõl a mélybe vetik magukat. Ambrózy Péter ezt meg is kísérelte, de az idõjárás meghiúsította erõfeszítéseit. Ha már nem sikerült légi fotózással öregbítenünk a motorosernyõs-mûfaj hírnevét, ezzel a cikkel próbálunk helytállni.
Bár a hazai bázisugrók pillanatnyilag 10–15-en vannak, már tavalyelõtt megalapították sportegyesületüket, az idén pedig megrendezték Magyarország – és az Európai Unió – elsõ hivatalos bázisugró-versenyét.
Számos támogatót, sõt a sportminisztériumot is sikerült megnyerniük az „ügynek”, ami – bár tény, hogy a bázisugrás látványos, „kamerabarát” sport – alapvetõen a hatékony marketing- és PR-tevékenység eredménye. A rendezvény helyszíne a Fõtáv Rt. óbudai telephelyén lévõ 195 méteres kémény, illetve annak vonzásköre volt.
– Három számban hirdettünk
gyõztest: célba ugrás és
földetérés-kontrol, ernyõnyitási pontosság és zuhanáskontrol,
valamint összetett – magyarázza Szörényi
Csaba rendezõ
a nem túl egyszerû értékelési szisztémát.
– Célba ugrásnál a cél egy 10 méteres átmérõjû kör
volt, melynek közepén 16 centiméteres elektromos
érzékelõt
helyeztünk el; az azon belüli érkezéseket tehát
az érzékelõ mérte, az azon kívülieket pedig mérõszalaggal
mértük, a 10 méteres átmérõjû
kör széléig. A földetérés-
kontrol két részbõl állt: behelyezkedés plusz célra
szállásból, valamint leszállás plusz talpon maradásból,
melyekre
külön pontszámot kaptak a versenyzõk.
„Normál” ejtõernyõs ugrásnál szabadesés, illetve nyitás után a pilótának még mindig „marad” 800–900 métere a földet érésig, bázisugrásnál mindez akár 10 másodperc alatt történhet. A bázisugrás elengedhetetlen feltétele a komoly ejtõernyõs-tapasztalat és a megbízható felszerelés – ekkor viszont ez a sport is biztonságosnak mondható. Az óbudai rendezvényen egyetlen baleset sem történt – mint ahogy például a malajziai világkupán sem, ahol egy hét alatt összesen kb. kilencszázszor ugrottak az önkéntesek.
– m –
Fotók: Szörényi Csaba
A
bázisugrás
Az ejtõernyõs ugrás „továbbfejlesztett” változata. Angol
elnevezése a BASE mozaikszóból ered, amely az
ugorható
alapobjektumok – building (épület), antenna (antenna),
span (híd) earth (föld, itt inkább szikla) – kezdõbetõibõl
tevõdik
össze; ezt fordították „bázis”-ra.
Klasszikus bázisugrásról a 70-es évek végétõl beszélhetünk:
ekkoriban kezdtek némely ejtõernyõsök
– valamelyest
átalakított felszereléssel – pár száz méter
magas objektumok tetejérõl ugrani.
Összesített
eredménylista
1. Andreas Podlipnik (Ausztria) 1375,8 pont
2. Martin Frenzel (Ausztria) 1313,2 pont
3. Zsíros Csaba
(Magyarország) 1299,2 pont