A közelmúltban Szalay Péter és Tóth Róbert három csehországi repülõgépgyárat látogattak végig tesztelés és esetleges vásárlás címén: az Urbanert, TL-t és a TeST-et. Utóbbinál a TST–14 Bonus segédmotoros ultrakönnyû vitorlázó repülõgépet – annak is a bemutatógépként megtartott prototípusát – próbálták ki.
A Bonus kétüléses, felsõszárnyas egyfedelû repülõgép, konzolos szárnyakkal, „T” farokelrendezéssel, egy fõ- és egy segédfutóval. A féklapot a kompozitszárny felsõ felületén helyezték el. A szárnyakban nincsenek bordák, a szárnystruktúra fõtartós, héjszerkezetû.– Közel negyven percet repültem a Bonusszal – mondja Tóth Róbert, aki ’92-tõl vitorlázik, és négy-öt éve Falke típusú movittal is repül. – A Rotax 503-as motornak, illetve a szárnyvégcsúszóknak köszönhetõen pillanatok alatt felszálltunk. A gép stabil 2 méter/secundumot emelkedett motorral, amit aztán egy emelésben leállítottunk. Ekkor némi negatívumot tapasztaltam: a karburátor valamelyik kifolyójával gond lehetett, mert érezhetõ volt a benzinszag, ez azonban elektromos benzincsappal vagy túlfolyócsõvel könnyen orvosolható. A Bonus szépen, szûken csavar, leginkább egy vízzel félig megtöltött Standard Jantarhoz tudnám hasonlítani. Siklószáma a gyári adatnak megfelelõen negyvenes.
Arra számítottam, hogy UL-ként viselkedik majd – ehhez képest egy nagyon jó vitorlázó és oktatórepülõgép benyomását keltette. Repülési tulajdonságai megegyeznek egy korszerû vitorláéval: kiválóan vezethetõ, egyáltalán nem csúszkál. Két dolog utalt arra, hogy UL-lel repülünk: a féklapot legfeljebb 150 kilométer/óránál lehetett használni, illetve a Bonus maximális sebessége alacsonyabb a vitorláknál megszokottnál.
Ajánlom ezt a kellemes gépet oktatóknak, illetve mindenkinek, aki egy hasonló kategóriájú vitorlázó repülõgép árának hatvan százalékáért szeretne egy felszállómotoros vitorlához jutni.
M. K.
Mûszaki adatok
- Fesztávolság: 17 m |