Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Merevszárnyú UL

Rotax motoros Corvus


„Az UL-konstruktőrök igen magasra állították a mércét, úgy tömegadatok, mint sebességértékek tekintetében...”, fakad ki Voloscsuk András, amikor a frissen elkészült Rotax motoros Corvus utazósebességéről faggatom. „Bár láttunk olyan gépet, amelyiken úgy volt beállítva a Pitot-cső, hogy a nulla variót folyamatos süllyedés mellett mutassa, így aztán a maximális »vízszintes sebességet« valójában –1, –2 m/s-os varió mellett adta úgy a sebességmérő, mint a GPS, van olyan gyártó is, amelyik egyszerűen olyan helyre teszi a dinamikus nyomás szondáját, hogy alacsony sebességen kevesebbet, nagy sebességen többet mutasson, de mindenáron csaljon a műszer. Eddig azt hittük, hogy csak a géptömeg vonatkozásában megbízhatatlanok a közölt adatok, de azt kell tapasztalnunk, hogy a sebességadatok sem mindig tükrözik a valóságot. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy mi nem az UL mércéket és marketingszövegeket tekintjük etalonnak, hanem a polgári repülését.”

Ennek a filozófiának a jegyében született az első Rotax 912 S-sel és állítható szögű, háromtollú Woodcomp légcsavarral szerelt Corvus. Ezt már be lehetett volna préselni az UL kategóriába, de a dél-afrikai megrendelő 160 literes tankkal rendelte (arrafelé nem árt, ha van egy kis autonómia), márpedig ahhoz komoly strukturális megerősítések illenek. Így aztán 650 kg lett a HA–Y07 maximális felszállótömege. Ehhez én egy kicsit harmatosnak gondoltam az atmoszferikus Rotax 100 lóerejét (ami a gyár szakemberei szerint fékpadon inkább erős 96…). Mint egyre gyakrabban, most is tévedtem. De erről később. Minden elkészült Corvus csinosabb, kivitelezésében kifogástalanabb, mint az előző. Ez most többek között a fényezés tökéletes narancsbőrmentességében nyilvánul meg. A Rotax integrálása a gyár szakembereinek a bábáskodása mellett történt. Több mint harminc szondával spékelték meg a motorteret a teszt- és berepülési program idejére, hogy végül kijelenthessék: a tűzfaltól előre minden garanciális.
Arról, hogy a hőséget mennyire bírja, könnyen meg tudtunk győződni Topival. Amikor 2006. július 10-én délben felszálltunk a ballószögi reptér gyepéről (szándékosan nem homokot írtam, mert ebben a vonatkozásban is folyamatos a fejlődés), 33 fokot mutatott a hőmérő. Fejhallgató nélkül is tűrhető volt a zaj az utastérben. 5800 ford./perc mellett 7 m/s-ot mutatott a varió és 140 km/h-t a sebességmérő. Topi felemelkedett 300 m-re, és átadta a botot. 150–160 km/h sebességgel fordulóztam, ösztönösen igyekeztem a motort kímélni. Szívótérnyomás és átfolyásmérő híján arra törekedtem, hogy 4800 körül tartsam a fordulatszámot olyan kétharmad gáz mellett. Ezáltal folyamatosan magasságot veszítettem. Topi rám szólt, hogy kússzunk már vissza 500-ra. Végrehajtottam, majd alig egy perc múlva ismét hallottam a hangját: Te inkább háromszázon szereted? Visszaadtam neki a botot, hogy megmutathassa, hogyan kell. Nem volt komplikált, 190 és 200 km/h közötti sebességen kellett tartani, nem pedig 140-en. Így is harmonikusan, lágyan fordulózott a Corvus, csak éppen nem merült, illetve ha Topi belehúzott a botba, kiakadt a varió. A kimondottan termikus körülmények ellenére a 200 km/h-s utazósebesség valahol az élvezhető és a tűrhető között volt. Tele tankkal a motor és a sárkányszerkezet ezen a sebességen több mint 8 órán keresztül bírná. Valószínűleg Topi is… Röviden: a HA–Y07 ugyanazt tudta, mint a hathengeres Jabiru motorral szerelt változat, csak éppen kellett egy picit gépészkedni a légcsavar állásszögével. Be kellett látnom, hogy a 912 S bőven elégséges motorizáció egy ilyen tömegű és ilyen aerodinamikai tisztaságú légi jármű esetén. Jól kifetrengtük magunkat, majd hatszáz méteren és a reptértől úgy négy km-re Topi lekapta a gyújtást. A sebességmérő tűjét rátette a 120-as számra, és az ott is maradt a kilebegtetésig. Precíz és elegáns volt. Álló motoros terepre szálláshoz magasnak tűnt ez a sebesség, de a gép strukturális szilárdsága biztosan kompenzálja ezt a sebességtöbbletet.
Az UL verzió momentán a szárny és a futó terheléspróbáit szenvedi. Mire az újság az olvasók kezébe kerül, már túl lesz a berepülési programon. Ezért a HA–Y07-ről még ennyit sem akartam írni, de az élmény egy picit magával ragadott. Elnézést…

Szöveg: Szabó György
Fotók: Koszta Péter


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Merevszárnyú UL

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.05 másodperc