Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Mathieu Rouanet


A motoros ernyős világbajnokot a Coupe Icare utolsó napján, a még vasárnap délután is tartó szakadatlan nyüzsgésből sikerült standunkra elragadni egy beszélgetésre.
Mathieu még 29 évesnek sem látszik, kedves, mosolygós és közvetlen fiú, semmiféle „bajnoki kivagyiság” nem érezhető rajta.

Siklóernyős és vitorlázórepülő szülők gyermekeként 14 évesen kezdett repülni dél-franciaországi lakhelyükön, sokáig csak siklóernyővel, majd 5-6 évvel ezelőtt váltott motoros ernyőre. Hogy miért? Véletlenül... Ahogy Mathieu meséli, akkori barátnője sík vidéken lakott, ahol se közel, se távol nem nyílt lehetőség siklóernyőzésre, így hát a repülésmegvonástól gyötrődve előbb-utóbb kénytelen-kelletlen „ráfanyalodott” a hátimotorra. Mint sok más siklóernyős, addig ő is némileg lenézte ezt a műfajt, úgy gondolta, túl zajos, túl körülményes, kevésbé szabad és szórakoztató élmény, mint a motor nélküli repülés. No meg a hátimotoros pilóták sokszor meglehetősen vegyes kompetenciákat felmutató mezőnye sem ébresztett benne elsőre bizalmat, ezek átlagéletkora és az ebből jellemzően adódó testi adottságok eleve előítéleteket szülnek egy ügyes és fitt fiatalban, aki nehezen állja meg röhögés nélkül, amikor azt látja, hogy túlsúlyos vagy egyéb hátránnyal küzdő pénzes csókák csetlenek-botlanak hátukon drága, de a levegőbe emelkedést számukra nem garantáló zajforrásokkal, mondja... Ez a fajta szerencsétlenkedés nyilván nem teszi vonzóvá a műfajt a fiatalok számára. Kipróbálni és megszeretni azonban egy pillanat műve volt, az addigi előítéletei azonnal szertefoszlottak. Innentől nem volt megállás, és nem sokkal később, 2002-ben máris első motoros versenyén találta magát. A versenyzésben egyébként számára nem az eredmények elérése a legfontosabb, hanem maga az élmény: utazni, világot látni, emberekkel találkozni, ismerkedni, barátságokat kötni... egyszóval, „bulizni”, és közben mellesleg tanulni és fejlődni is.
Mathieu egyébként minden siklóernyősnek melegen javasolja, hogy próbálja ki a motoros verziót is, szerinte aki ráérez az ízére, rabja marad, mint ő. Arról nem is beszélve, hogy a siklóernyős tapasztalatok, „előképzettség” sokat segít a motorral való repülés elsajátításában. (Idekívánkozik egy némileg kaján megjegyzés, Mathieu enyhén szólva „laza” felszállási stílusán látszik is a siklóernyős múlt...)
Mathieu az Ozone Viper ernyőjével repül, amelynek fejlesztésében ő is közreműködött, sőt azt lehet állítani, hogy a Vipert kimondottan személyére szabták. Ez a félig reflex profilúnak mondható ernyő jó, bár kissé félelmetes kompromisszum a sebesség, a teljesítmény és az irányíthatóság kritériumai közt, ezért mindenkinek nem ajánlaná, olyan meglepő sebességekre és hirtelen merülésekre képes. A motor a jól bevált Ros 125 egy PAP keretben, amelyet Mathieu dinamikája és esztétikuma miatt is kedvel, változtatható bekötéssel. S hogy mik a tervei a közeljövőben? Miután az elmúlt két évben minden nagyobb bajnokságot megnyert (jelenleg francia nemzeti, világ- és Európa-bajnok egyszerre), a jövő évi, Kínában tartandó világbajnokságra sem a sikeres versenyzés, inkább az utazás vágya és a kíváncsiság vonzza. Továbbra is rendszeresen tart motoros ernyős akróbemutatókat, ezt részben anyagi megfontolásból, részben azért, hogy ezáltal is demonstrálja: a PPG nem a kompromisszumról szól, éppen ellenkezőleg: minden gyalogernyős akrófigura bemutatható motorral is, sőt olyanok is vannak, mint például a bukfenc, melyeket biztonságosabban és látványosabban lehet kivitelezni motorral. Hogy a motoros ernyős akrózás mennyire biztonságos, az is bizonyítja, hogy a Coupe Icare alatt három motorleállása is volt (a Walbro nem mindig bírja a g-ket), de mind a három alkalommal úgy tudott leszállni, hogy a közönségnek fel sem tűnt a műsorváltoztatás. Neki, aki nem bírja a monotóniát, szüksége van mindig új és új élményekre, a repülés különböző műfajaiban való kalandozásra. Az eddig is gyakorolt bemutató és akrobatikus repülések, „show”-k mellett mostanában leginkább a légi videók készítése és a ballonozás érdekli. A múltban két évig gyakorolt „wagázás” után téli tervei közt a speed riding (a síelés és a siklóernyőzés ötvözete) is szerepel, s hamarosan Ausztráliába készül két hónapra.
Mit csinál szabadidejében az, akinek az élete folyamatos nyüzsgés, kaland, utazás, adrenalinfröccs és változatosság? Bár nem hazudtolja meg önmagát („úgy egyébként” egy lakókocsiban van az otthona), bevallotta, ritka pihenésképpen épp a magányt és a semmittevést élvezi...
Slusszpoénként álljon itt egy érdekes momentum: kérdésünkre, hogy szenvedett-e valaha komolyabb balesetet repülés közben, az „akrókirály” Mathieu elgondolkozott, majd eszébe jutott az egyetlen annak nevezhető esete: egy túlságosan nyugis repülés során elaludt (!) a levegőben, s egy fán landolva ébredt.
Végszó gyanánt: Matyi ünnepélyesen megígérte, hogy tavasszal ellátogat hazánkba egy kis akróbemutatózás és ismerkedő együttrepülés kedvéért.

Szöveg: Kádár Andrea
Fotók: Koszta Péter


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc