Siklóernyős világbajnokság Réunion szigetén

A 2006. évi világbajnokság zárószakaszára november 4. és 11. közt Réunion szigetén került sor, 82 versenyző részvételével.

A szombat esti nyitóünnepség után vasárnap reggel két busz vitte fel a pilótákat és felszerelésüket a felszállóhoz a St Leu csúcsra. Az első versenyszám egy 47,1 km-es gyorsasági szakasz volt, a felszállásra a kedvező időjárási feltételek mellett 10 órakor került sor. 10 perc sem kellett hozzá, hogy minden pilóta a levegőbe emelkedjen, majd látványos, óriási „szőlőfürtöt” alkotva várakozzanak a startra, melyre a versenyigazgató, François Xavier Lauri rádión és hangosbeszélőn adott jelet. A „szőlőfürt” szemei varázslatos gyorsasággal kezdtek több száz méter hosszan szétszóródni...
A francia csapat kapitánya, Denis Cortella érkezett elsőként célba 1 óra 34 perc után, őt 40 másodperccel később követte a jelenlegi világelső Christian Maurer, majd Robert Bernat. A nőknél Elisa Hourdry előzte meg Petra Krausovát és Keiko Hirakit. Hétfő reggel folytatódott a verseny, az aznap teljesítendő távot 63,7 kilométerben határozták meg. Az útvonal a sziget déli részén vezetett át, a cél pedig a Ferme Corail volt, ahol az olimpia mintájára a „világbajnoksági falut” alakították ki. A szám indítását követően a tökéletes termikus viszonyok között 1800 méteres plafonig emelkedtek a pilóták.
A szinte alpesinek nevezhető légköri viszonyokat Grégory Blondeau-nak sikerült a legjobban kihasználnia, 2 óra 31 perces eredménnyel lett első, ami az összesítésben a második helyet jelentette számára. A női mezőnyben Petra Krausova győzött. A célba beérkezett 60 pilóta és a különlegesen kedvező aerológia emlékezetessé teszik ezt a versenyszámot a réunioni versenyek történetében.
Mindazonáltal két mentőernyőnyitásra is sor került, méghozzá 10 percen belül: Denis Cortella a céltól két kilométerre gyorsított túlságosan, ernyője autorotációba kezdett. A cseh Renata Kuhnova a kényszerleszállás után újra felszállt, és el is jutott a célba. A harmadik napon változott a felszálló helyszíne, a sziget északnyugati részén fekvő Bellemene-ből indult a mezőny. A páratartalom jóval magasabb volt, mint előző nap, a 62,1 kilométeres szakaszt korán elindították. A fennsíkot átrepülve 1000 méteres plafonig emelkedtek az ernyők, és a nyugati partot megjárva a cél ismét a Ferme Corail volt. A 49 célba érkező közül újra Grégory Blondeau volt a leggyorsabb, a második helyet Christian Maurer szerezte meg.
Szerdán a borult ég és az eső csak délután 15 órakor tette lehetővé a felszállást, de a hirtelen felerősödő szél és az erőteljes termiktevékenység (+10 m/s) miatt biztonsági okokból végül lefújták az aznapra tervezett versenyszámot.
A következő napi, 52,4 kilométeres táv célja a tengeri temető volt Saint Paulban, ahol anno a sziget első lakosai értek partot. Az első helyet a férfiaknál Bruno Arnold, a nőknél pedig Karin Appenzeller szerezte meg, aki ezzel egyben az összesített első helyezést is kivívta magának.
A pénteki, 101 kilométerre kitűzött táv a Réunion szigeti versenyek történetében rekordnak tekinthető. A versenyszám végére teljesen beboruló idő ellenére több mint 10 pilóta teljesített 70 kilométer fölött, a győzelem 72,4 repült kilométerrel pedig Bernat Robert-é lett – ez egyúttal a réunioni repülések távolsági csúcsának is minősül.
A zárónapon az utolsó számot Vincent Sprungli nyerte 56,5 km-rel. A nap emlékezetes attrakciója volt a világbajnoki címében immár biztos Christian Maurer jelmezes bemutató repülése, a nézők és pilóták örömére.
A 7 versenyszámból 6 zárult értékelhetően (összehasonlításként: az ausztriai, illetve svájci szakaszokon 2006-ban 1, illetve 0 volt csak érvényes), ami ismét bebizonyította, hogy Réunion jó választás a nemzetközi versenyek helyszíneként.
A 2006. évi világbajnokság 5 szakaszának eredményeit összesítve a francia Grégory Blondeau végzett másodikként (2005-ben 72. volt!) Christian Maurer mögött, aki megőrizte a tavalyi évben szerzett bajnoki címét, a harmadik helyezett pedig a cseh Thomas Brauner lett.
Mikor feltesszük a kérdést Grégorynak, mivel magyarázza ezt a nagyszerű teljesítményt, szerényen válaszol: „Sokat fejlődtem, mert leszoktam a heveskedésről. Igyekeztem okulni a korábbi hibáimból, és tudatosan ügyelek arra, hogy nyugodt, türelmes maradjak. Ráadásul egy nagyszerű teljesítményű ernyővel repülök, amit nagyon élvezek.”
A 4 réunioni versenyző közül Sébastien Coupy szerzett meglepetést, aki a szakasz összesítésében a 44. helyen végzett. Ez az eredmény Denis Cortellát, a francia csapat kapitányát nem lepte meg: „Seb, ha az első negyvenben leszel, oké” –mondta neki a verseny első napján. Nos, ez kis jóakarattal sikerült is...
A világbajnokság méltó zárásával Réunion ismét bebizonyította, hogy megérdemli a legjobb szervező címét, köszönet érte az önkénteseknek és Odile Lausinnak, a siklóernyős szövetség elnökének, aki oroszlánrészt vállalt a munkában.

Sébastien Coupy
1969. 08. 25. -én született Castelsarrasinben.

Szponzorok: R team és Mauvilac
1999 óta siklóernyős oktató.
Regionális versenyeken már 1988 óta vesz részt, 2002-ben indul a világbajnokság előzetesén, 2004-ben pedig a Pierrefond World Cup alkalmából elért eredményei keltik fel az R TEAM figyelmét, akik azóta szponzorálják.
2005-ben indul a Francia Bajnokságon, 2006-ban pedig három társával alkotják a réunioni csapatot.
Részt vesz az Annecyben rendezett Északi Open versenyen is, amelyet megelőzően egy hetet edz a francia csapat egyik tagja, Charles Cazeaux oldalán, hogy elsajátítsa a hegyvidéki repülés technikáit, stratégiáit és speciális fogásait.
2006-ban a Francia Bajnokság döntőjében Frédéric Escriba az edzője, végül a 49. helyen végez a kedvezőtlen időjárás miatt csupán egy érvényes versenyszámmal záruló versenyen.
Jelenleg 9. helyen áll a Francia Bajnokságban (B osztályban), és decemberig szeretne még 900 pontot gyűjteni, hogy reményei szerint másodikként zárja az évet. A réunioni bajnokságban jelenleg második, az év végére várhatóan megszerzi az első helyet.
A 2006. évi világbajnokság réunioni szakaszában a 82 versenyző közt a 44. helyen végez. Szép teljesítmény ettől az egyáltalán nem tipikus versenyzőtől, aki siklóernyős, úszás- és kite surf-oktatóként keresi a kenyerét (az Indiai-óceán egyetlen kite surf-oktatója).