Indonézia motoros ernyővel

A szingapúri átszállást is beleértve immár 24 órája vagyunk úton Párizsból, mikor megérkezünk Jakartába. A fáradtságtól eltompulva vágunk át a reptéren, a párás és meleg levegőben égett föld és kerozin szaga keveredik. Átesünk az ellenőrzéseken, megérkeznek a csomagok is, indulhatunk.

Az ingem és a hajam pillanatok alatt átázik a nyirkos hőségben. Anwar Soerjomataram és titkárnője, Susi nagy mosollyal fogadnak a kijáratnál, a motorokat rejtő óriási pakkjainkról azonnal felismernek bennünket. Egy kis utazási irodát, az ANTEN WISATA-t vezetik ketten, és Anwar, aki az idegenforgalom mellett motoros ernyőzik is, nyitott egy iskolát, valószínűleg az elsőt ebben a műfajban Délkelet-Ázsiában.
A 12 résztvevő számára szervezett túra sajnos roszszul indul, nyolc pilótát nem engedett át motorjaikkal a biztonsági szolgálat a frankfurti reptéren, így kénytelenek voltak lemondani az utazást. Igor barátommal csatlakozunk a „maradékhoz”: itt van az ausztrál James Gibbs, aki nemrég nyitott iskolát Malajziában, és a majdnem kétméteres finn óriás, Otso Antero Massala.
A helyi légitársaság, a Garuda Airline belföldi járata 55 perc alatt elrepít minket Lombok szigetére.
Másnap hajnalban a könnyű szellő szép napot ígér, a pálmafák koronáján átszűrődő első napsugarak felforrósítják az egyébként is langyos levegőt, melyet megtölt a szálloda kertjében nyíló ezerféle trópusi virág illata.
A motorokat még az este összeraktuk és ellenőriztük, gyorsan elköltjük reggelinket a medence partján, és indulunk első repülésünkre a Gilis szigetekre.
Egy kényelmes, klímás terepjáró vár bennünket, a motorokat pedig külön teherautó szállítja utánunk.

Lombok, Gilis szigetek

Lombok (mint az indonéziai szigetek többsége) vulkanikus eredetű, a Gunung Rinjani vulkán 3700 méterével magasodik a sziget fölé. A kerekded formájú, körülbelül harminc kilométer kerületű sziget a szomszédos Bali mása, csak annál vadabb, kevesebb templommal és főleg kevesebb turistával. Északnyugati oldalán helyezkednek el a három tagból álló Gilis szigetek, finom homokos tengerpartjukkal és az őket elválasztó türkizkék, 1-2 kilométer széles tengersávokkal.
Anwar gondosan választott felszállóhelyet, az időjárás kedvező, az utolsó Gilis szigetig, Pulo Trawanganig egyórányi út vár ránk. A tenger fölött a lamináris szél garantálja a nyugodt repülést, a kristálytiszta tengeren horgonyzó hajók árnyéka a homokos tengerfenékre vetül... Nem szabad azonban éberségünket elaltatni, a lágy repülés és a víz fölött alacsonyabbnak érzékelt sebesség csalóka biztonságérzetet kelthet. Az erősödő szélben különösen figyelek, hogy ne térítsen el a szárazföld közeléből, nem vagyok túl jó úszó...

A Gunung Rinjani vulkán

Szállodánkból a kanyargós utakon több mint másfél órás az út a vulkánig. Minden fordulónál szürke bundájú, jópofa majomcsapatok rontanak ki az utat szegélyező sűrű trópusi erdőből, hogy somolygó tekintettel banánt kunyeráljanak.
Elérünk a bíbor- és gesztenyeszín talajú vulkánhoz, lábánál zöldellő rizsültetvényt rejt a völgy.
Megvan a felszálló, de még ki kell várnunk, míg a levegő kicsit lehűl, a forróság és a hegy közelsége túlságosan kedvez a turbulenciának.
Egy órával később a nap már lejjebb jár a horizonton, siklóernyős múltam miatt nekem kell először felszállnom, bár ezt a tisztséget szívesen átengedném. Már a kíváncsi nézősereg is összeverődött. 1500 méter magasan vagyunk, és a lemenő nap ellenére még mindig túl meleg a levegő. A felszállóirányban álló fákat is ki kell majd kerülni, jobb helyet sajnos nem találtunk. Backbone ROS 125, karbon légcsavarral szerelt motoromat tandemben is szoktam használni, tolóereje most jól fog jönni. Egyszer csak mintegy varázsütésre megszűnik a turbulencia, eláll a szél, furcsa ez az on/off alapon működő aerológia...

Szélcsendben felszállni 1500 méteren nem túl kecsegtető perspektíva, szeretném a legkisebb, még időnként lengedező szellőt is kihasználni, kapkodva fejezem be az előkészületeket, gyors pillantás a légzsákra... semmi, de semmi. Várnom kell. Néhány perc múlva Igor int, a buló végre lebbenni látszik, gyerünk, most vagy soha. Minden erőmet bevetem az ernyő felhúzásához, még nem emelkedett fel teljesen, mikor már padlógázt adok, de hiába, „a felhajtóerő a sebességgel négyzetes arányban növekszik”, ismételgetem magamban, miközben inam szakadtából futok, enyhén fékezve a szárnyat, a pillanat végtelennek tűnik, mire nagy nehezen elemelkedem, lassan felengedem a fékeket, ügyelve, hogy ne veszítsek magasságot, gyorsulok, és végre biztonságos magasságba emelkedem a fák fölé. A nézők lelkesen megtapsolják a számukra szokatlan mutatványt. Igor Dassautet következik, Top 80 motorjával és Spidou 28 Adventure ernyőjével tökéletes start után indul a vulkán felé. Utána James Gibbsen a sor „Nirvana” szárnyával (az Adventure F3 másolata), 200 köbcentis Solo motorjával, ami James 95 kilójához kicsit karcsúnak tűnik, de épp elegendőnek bizonyul. A leszálló est sajnos minket is hamar visszatérít a földre, egy rövid, de csodálatos repülés után.

Kuta Beach

Lombok déli részén, a karcsú félszigetekkel elválasztott széles öblökben terülnek el a mesés, sárga homokos strandok. Két éjszakát szállunk meg Kuta Beachen, ahol apálykor a visszahúzódó tenger alatt láthatóvá válnak a kozmetikai célokat szolgáló algatenyészetek.

Jogyakarta

Repülőre szállunk Jogyakarta felé, ami nem keverendő össze a főváros Jakartával: mindkettő Jáva szigetén található ugyan, de egymástól 600 kilométeres távolságra.
Szállodánk Jogyakarta központjában van, ahol motorbiciklik ezrei cirkálnak fülsiketítő lármával (150 cm3 alatt nincs szükség jogosítványra), gyakran komplett családok utaznak egy járgányon. A forgalom olyan sűrű, hogy szinte csodának tűnik, hogy haladni tudnak a teherautók, személyautók, biciklis taxik áradatában.

Borobudur

Borobudur temploma a buddhisták számára olyan szent hely, mint a muzulmánoknak Mekka. Az i. sz. 800 körül egy dombon emelt, négyzet alakú, 103 méteres oldalú kőépület a buddhizmus három spirituális szintjét jelképezi, melyek közül az utolsó vezet a Nirvánába.
Beszereztük a szükséges engedélyeket a templom „megrepüléséhez”, már csak fák nélküli felszállóhelyet kellene találnunk, ami nem is olyan könnyű feladat. Anwar elvisz a szerinte egyetlen szóba jöhető helyre, ami egy 15 méter magasra nyúló kókuszpálmákkal szegélyezett focipálya. Ezzel a körítéssel, és főleg teljes szélcsendben nem tűnik túlzott méretűnek, nem nagyon szeretnék pálmába szállni...

Némi habozás után Igorral mégis úgy döntünk, megkockáztatjuk, elméletileg a sarokból indulva és spirálozva emelkedve lehetségesnek tűnik. A meleg, nedves levegő átitatta ernyők inkább vizes rongyokra hasonlítanak, érdekes felszállásnak nézünk elébe... Én indulok elsőnek, a lassan felemelkedő ernyő kitér oldalra, de sikerül visszahoznom, mikor végre stabilan magam fölött érzem, hevesen ráadom a gázt, és őrült tempóban futok a fák irányába, alig 5 méteren vagyok, mikor folyamatos gázadás mellett indítom a nagyon szűk fordulót, és sikerül fellebbennem a pálmák koronája fölé. Igor, aki végig figyelt, most maga is nekiindul, és együtt repülünk a templom irányába. A meglepett látogatók százai sűrűn kattintgatják fényképezőgépüket, vakuvillanások üdvözlik „mennybemenetelünket”.

Prambanan

Ez a Síva dicsőségére emelt hinduista templom a X. században épült Jogyakartától nem messze. A Borobudurnál bátrabban magasba ívelő formájú épület az építészet csodája, melynek könnyen elképzelhetjük a korabeli népességre gyakorolt hatását. A kőtömbök illesztése olyan tökéletes, hogy több mint ezer éve bármiféle kötőanyag nélkül, csupán saját súlyuk tartja őket össze.
A legutóbbi, 2006 júliusában kitört földrengésnek mégis sikerült az épület egy részét megrongálnia. Prambanan a világörökség részét képezi, a templom rekonstrukciója hamarosan megkezdődik, újra össze kell állítani a szétszórva heverő óriási kőtömböket.
Közvetlenül a templom mellett ideális felszállóhely kínálkozik, és Igornak az erős szél ellenére még sikerül a levegőből néhány szép fotót készítenie a lemenő nap fényében.

Indonézia, a földrengések hazája

Az indonéz szigetvilág teljes területe körülbelül 1 919 440 négyzetkilométer, 223 millió lakossal. Idetartozik Komodo szigete is, a híres sárkánnyal. Az eurázsiai és ausztráliai tektonikus lemezek határára eső terület az egyike azoknak, ahol a Földön a legintenzívebb a szeizmikus tevékenység.
A majdnem 250 000 ezer áldozatot követelő, szomorú emlékű 2004. decemberi cunami óta az utolsó jelentős földrengés 2006. július 17-én volt.

HASZNOS CÍMEK

Anten Wisata (Anwar utazási irodája)
GARUDA PARAMOTOR
Anwar Soerjomataram
Ir. Susi Melinda
Jl.lr.H.Juanda N°5 Bekasi 17141 INDONESIA
Tel (+6221)8892153-8844027-8842706
e-mail : anwisata@cbn.net.id
www.paragliding-indonesia.com

AIRVENTURE Sdn Bnd
James GIBBS
19-3 Jalan P JU 8-51
Perdana Business Center
Bandar damansara Perdana
47820 Petaling Jaya
Selangor MALAYSIA
Tél : +603 7710 76611
FAX: +603 7710 7611
e-mail : james@airventure.biz
www.airventure.biz

Hátimotor szállítása repülőn

Manapság már kockázatos, sőt néha lehetetlen a motorokat utasszállító gépen magunkkal vinni. A motorblokk nagy fémtömege az átvilágításnál mindenképp felkelti a figyelmet, és mint termikus motor, nem vihető fel a gépre. A sokat utazó pilóták mindegyikének megvan a receptje a probléma megoldására, íme az enyém:
Teljesen szétbontom a motort, kipufogó, porlasztó, hengerfej, henger... az alkatrészeket gondosan lemosom, beleértve az üzemanyagtartályt és a benzinvezetékeket is. A benzinszag leplezésére az én megoldásom a sima gyógyszertári citromfűolaj, amivel minden alkatrészt áttörlök, mielőtt egyenként fóliába csomagolnám őket. Majd három külön táskába szétosztom az alkatrészeket, így nem okoznak gondot az átvilágításnál. Csak a megfelelő kulcsokat kell vinni az összeállításhoz, meg persze a visszaúthoz szükséges fóliát és citromfűolajat (ami egyébként a szúnyogok ellen is kiváló!).