Repülés a világ végein

Francois Bernard az egyike annak a három embernek, akik – mondjuk így – a világ mindhárom végét, a Mount Everestet, az Északi-sarkot és a Déli-sarkot is meghódították.
Hegyi vezető, siklóernyős és sárkányos oktató, UL és motoros ernyős pilóta lévén bejárta szinte az egész világot, ezen belül is főként a sarkvidékeket. Mint a fényképezés szerelmese és a környezetvédelem és a természet ügyének elkötelezettje, számtalan tudományos expedícióban vett részt, kalandjaiból csak ízelítő az alábbi három történet.

UL-lel Szibériában és az Északi-sarkon

Minden 1999-ben kezdődik, mikor a Mammuthus program keretében felkérik egy októberi szibériai és egy áprilisi északi-sarki expedícióban való részvételre. A célra legalkalmasabb légi járműnek egy merevszárnyú UL ígérkezik, már csak meg kell találni a megfelelő kétülésest, amely könnyű, nagy teljesítményű, megbízható, és összehajtva egy MI–8 helikopterben szállítható. A választás a Cosmos léghűtéses, Rotax 503 motorjával szerelt Bisonra esik, a próbák helyszíne pedig a szibériai Kathanga városkája, az expedíciók kiindulópontja. Az első, tundra feletti utakat hamarosan követi a többi, áprilisban kerül sor a sarki bevetésre. A Bisont egy Antonov 26 szállítja a sarktól 100 kilométerre fekvő orosz logisztikai bázisra, ahol az érkezéskor uralkodó –32 fokos hőmérséklet megadja az alaphangot. A feladat, hogy meghatározott magasságon és precízen dokumentált eljárás szerint mintát vegyen a levegőből, a légszennyezés mértékének meghatározásához, ehhez vákuum alatt lévő tartályokat rögzítenek a Bisonra.

Már az öltözködés sem egyszerű, a motor felmelegítéséhez pedig a felszereléseket szállító kis buldózer kipufogógázait kell segítségül hívni. A jégmező fölött szállva, az áramlással mozgó jéghegyeket, a szinte folyamatosan formálódó jégfalakat figyelve a végtelen fehérségben itt, ahol a Föld láthatóan gömbölyű, a látvány minden problémát feledtet. A biztonságról azért nem szabad elfeledkezni. Itt nem lehet hasznát venni az elektronikának, a GPS leáll a hidegben, az iránytű a sark közelében megzavarodik, az időjárás pedig szinte pillanatonként változik. A navigálásnál jobb a napra bíznia magát műszerek helyett. Az első sarkvidéki élmény után Francois alig várja a folytatást.

Motoros ernyővel az Antarktiszon

Amelyre 2004-ben kerül sor, mikor Etienne Bourgeois, a TARA hajó tulajdonosa hívja a Déli-sarkra, egy két évvel későbbre tervezett expedíció előkészítésében kéri segítségét. Francois Backbone ROS 125 tandem motort visz magával, és az Advance Beta 2 ernyőjét. A motorral nincs is baj, de a váz némileg alkatrész- és szerelésigényesnek bizonyul, így később a spanyol HE motorral váltja fel, melynek Inox vázán csak a keretet összetartó műanyag elemeket kell lecserélni, a hidegtől ugyanis törékennyé válnak.
Az Antarktiszon való repülés legnehezebb része, hogy megfelelő starthelyet találjon. Természetvédőként nem akarja a madár- és tengeriemlős-kolóniákat megzavarni a közelükben való felszállással, így végül csak egy repülésre kerül sor az út alatt, de az az egy feledhetetlen élményként marad meg benne.

…és újra az Északi-sarkon

A múlt év szeptemberében Francois visszatért az Északi-sarkra a TARA hajó jégbe fagyasztásában segédkezni. Az európai Damocles kutatási programban laboratóriumként és bázisként működő hajó két évig vándorol majd a jégpáncéllal. Francois a hely kiválasztásában, a filmezésben és fotózásban nyújtott a levegőből segítséget, melyhez a hátimotor bizonyult a legmegfelelőbb eszköznek, ezúttal a Paramania Revolution ernyőjével. A különleges időjárási körülmények közt nem csak a hideget kell említeni, Francois egyik emléke a 10 percen belül 5-ről 45 km/órásra változó szél is.
A 2007-es év természetesen ugyancsak tervekkel és kihívásokkal teli…