PPG PEKINGBEN World Paramotor Championships 2007

Michel

Szeptember első hetében rendezték meg a Peking melletti Shi San Lingben a 2007. évi motoros ernyős világbajnokságot, ahol 23 országból összesen 119-en versengtek a Nagy Fal árnyékában. Számunkra külön büszkeség, hogy Michel Touitou barátunk az egyéni versenyben negyedik helyen végzett Parapower Bailey négyütemű motorjával, õ számolt be nekünk az eseményekről.

Augusztus végén rekkenő hőség fogadta a Pekingben landoló résztvevőket. A verseny egy siklóernyős felszálló közelében, egy tó partján került megrendezésre, amely helyszín a közelgő olimpiai játékok egyik versenyszámának is otthonául szolgál majd. Az olimpiára készülődés szelleme egyébként is erősen érezhető volt, a Pekingben mindenhol gőzerővel folyó építkezéseket kikerülni sem lehetett. Az első próbarepülések során hamar kiderült, hogy a kijelölt repülési zónák és a kevéssé valósághű térképek közti eltérések miatt nem lesz könnyű dolog a navigáció. Ezt még csak súlyosbította az anticiklon és a déli szél, mely óhatatlanul a pekingi légszennyezést sodorta a verseny légterébe, jelentősen csökkentve a látást (a bőrre-felszerelésre lerakódó kokszról nem is beszélve).
Néhány nap akklimatizálódás és a felszereléseken végzett utolsó simítások után szeptember elsején nagyszabású megnyitóval vették kezdetüket az események, melyen többek közt motoros ernyős és sárkányos légiparádé, valamint számos látványos földi bemutató emlékeztetett úgyszintén az olimpiára.
Az első versenyszám kombinált gyorsasági-navigációs feladat volt, ahol a cél a lehető legtöbb ellenőrzési pont érintése a rendelkezésre álló másfél óra alatt. Ezt követte másnap a célra szállással kombinált economy feladat, amelynek során 3 kg üzemanyaggal kellett a lehető legtovább a levegőben maradni: itt a legjobb eredmény 5 óra 30 perc volt.
A szlalom versenyszám igencsak felborzolta a kedélyeket. Új típusú pontozást vezettek be ugyanis, amelynek értelmében például 2 másodperces különbség 300, 3 másodperc 450 pontot jelent… Ezt a versenyzők többsége elfogadhatatlannak találta, de a szám érvénytelenítéséhez mind a 19 jelenlévő ország egyhangú szavazatára lett volna szükség, ami azonban 1 híján nem jött össze, így Ramón Morillas végül egy lengyel pilótával osztozott az itt elért első helyén.
Sor került még egy economy versenyszámra is, amely közben a lehető legtöbb ellenőrzési pontot kellett érinteni, ezúttal 4 liter üzemanyaggal, majd újabb szlalomfeladat következett a francia és angol csapat heves tiltakozása ellenére. Ramón és Mathieu, a két nagy esélyes – vitatott – kizárása miatt a versenyszámot végül lengyel győzelem koronázta.
Ezután következett egy precíziós feladat (megadott útvonalon különböző sebességeket tartva való repülés), amelyben egy fiatal francia pilóta, Pascal Vallée jeleskedett, őt egyébként is ígéretes tehetségként tartják számon.
A következő hajnalon a korán kelő pilóták egyedülálló élményben részesülhettek, engedélyt kaptak a Nagy Fal fölötti repülésre. Délután pedig a kombinált gyorsasági-távolsági versenyszámot teljesítették, ahol a lehető leggyorsabban kellett egy háromszöget megrepülni, illetve a lehető leghosszabb távot megtenni meghatározott mennyiségű üzemanyaggal.
Ezt követte másnap az utolsó versenyszám, a „mini-maxi” (egy adott szakaszt először a lehető leglassabban, majd a leggyorsabban végigrepülni). Itt nagy meglepetésre két kevésbé ismert pilóta, Mike Chilvers (GB) és Tony Gibson (Dél-Afrika) vitték el a pálmát, talaj fölött 1 méteren 60 km/h sebességet produkálva Dudek Plasma ernyőikkel.
A lábról induló egyéni kategóriában az eddigi világbajnokot, Mathieu Rouanet-t és az angol Michel Carnet-t megelőzve Ramón Morillas nyerte el az aranyérmet, immár harmadik alkalommal. Mathieu és Ramón „felspécizett”, gyári Top80 motorokkal, Michel Carnet pedig a szokásos széria Bailey-vel versenyzett. A negyedik helyezett Michel Touitou a Klocza Zsolti faragta 175 köbcentis Parapower Baileyt „lovagolta meg”, teljes megelégedettségére.
A tandem lábról induló kategóriában a litván Smarlovskis páros mögött második helyen végzett a lengyel Krupa–Dziok csapat Parapower Simo motorral. A trájkok versenyében spanyol győzelem született, Daniel Crespo Valdéz mögött a lengyel Tomasz Kudaszewicz, harmadikként pedig a cseh Jojowing nagyasszonya, Michaela Machartova futott (gurult) be. Michaela és az angol Jansy Kelly egyébként különdíjat is kaptak, mint az első két női pilóta, akik ultrakönnyű világbajnokságon érmet szereztek.
A csapatversenyben a franciák győzedelmeskedtek az angol és a spanyol válogatott előtt, folytatva ezzel immár 5 éve tartó nyerő sorozatukat.
A szervezők kitettek magukért, a logisztikát csak dicsérni lehetett, a fogadtatásra és a vendéglátásra nem lehetett panasz. A versenyszámok és a pontozási rendszer viszont sokak elégedetlenségét váltották ki, úgy tűnt, a szabályokat hozó nemzetközi versenybizottság tagjai nem a gyakorló PPG pilóták soraiból kerültek ki.
Ezen a vb-n is feltűntek a jövő nagy reménységei, a fiatal pilóták közül elsősorban a már említett Pascal Vallée-t, a cseh Frantisek Salavát, a kanadai David Sigiert érdemes majd figyelemmel kísérni. Kínát pedig feltétlenül szemmel kell tartani a közeljövőben, mert ebben a motoros ernyőzés szempontjából ígéretes lehetőségeket rejtő országban a sportág gyors fejlődése várható.