Interjú Michel Touitouval

Az alábbi szöveg egy, a Madártoll számára 2000-ben készült interjú rövidített, enyhén átstilizált változata. Michel azóta számos nemzetközi versenyen öregbítette hírnevét, többek között Európa- és francia bajnok lett lábról induló tandem kategóriában Simonini motoros Parapowerrel.

Dúsgazdag zöldség-nagykereskedõ „tékozló fia”-ként kezdte pályafutását. Kezdettõl fogva a „minden a pénz” értékrendszer tagadása jellemezte, naivan balos értelmiségivé forrta ki magát, élete értelmét a személyes szabadság korlátlan megélésében találta meg. Ennek legkifinomultabb formája számára azóta is a repülés.

M.: Hogyan került a hátadra motor?
Michel: Elõtte alpinista voltam. Siklóernyõzni azért kezdtem el, hogy a hegycsúcsokról hamarabb visszajussak a völgybe. Néhány 7000 m fölötti csúcsról alásiklottam így, majd az a cimborám, akivel együtt másztunk, a motoros sárkányrepülést is megismertette velem. Egykettõre oktató lett belõlem. Fel is hagytam minden más, „normálisnak” nevezhetõ tevékenységgel, azóta is ultrakönnyû repüléssel keresem a kenyerem.
M.: Milyen érzés hátimotorral zörögni annak, aki a siklóernyõzés csendjéhez szokott?
Michel: Ez egy más világ. Lehetõségeiben is. Siklóernyõvel az idõjárás rabja vagy. Ha nem megfelelõek a körülmények, csak lesiklásra, franciásan „plouff”-ra lehet számítani, ha pedig van „idõjárás”, akkor vagy egy lejtõ felett kolbászolsz, vagy a termikeket tekergeted, de repülésed minden esetben az idõjárás fogságában történik. Ehhez nekem már nincs türelmem.
M.: A szabad szárnyalás érzése nem károsodik, nem rontja meg a hátadon berregõ ketyere?
Michel: Persze, hogy nem ugyanaz az érzés. De nem is azt kell keresni benne. A legtöbb siklóernyõsnek az okoz csalódást, hogy a siklóernyõzést akarja újra felfedezni, motorral a hátán. Ez balgaság. Képzeld el, hogy a kerékpározás a hobbid. Aztán veszel egy motorkerékpárt, és úgy akarod használni, mint a biciklit. Pedált szerelsz rá, hogy taposhasd, a hegytetõre érve pedig kikapcsolod, hogy motor nélkül gurulhass alá. A motorkerékpárt sem erre találták ki, a hátimotor sem siklóernyõs kiegészítõ. Utazni, kirándulni, közlekedni lehet vele a levegõben. Azok, akik a hátimotort kritizálják, nem jól, nem céljának megfelelõen használják.
M.: Konkrétan, a folyamat hogyan zajlott le? Hogy lett a siklóernyõsbõl hátimotoros?
Michel: Egy alpesi repülés alkalmával öszszefutottam Didier Eyminnel, aki az Ushuaia projekten dolgozott Nicolas Hulot-val. Nagy elragadtatással mutatta nekem hátimotoros drótakadályát. Azt aztán nem lehetett tökéletesnek nevezni. Lelkesedését látva mégis kedvet kaptam hozzá. 1992-ben már sikerült megnyernem az elsõ francia nemzeti PPG- bajnokságot.
M.: Hány repült órád lehetett akkoriban?
Michel: Úgy negyven. Sokat repültem korábban siklóernyõvel, és még többet motoros sárkánnyal, a kettõ szintézisébõl óriási elõnyt tudtam magamnak kovácsolni a többi versenyzõhöz képest.
M.: Utána eredményekben gazdag évek következtek... Mondanál néhány számot?
Michel: Többször voltam európai szinten második, nemegyszer francia ezüstérmes, az elsõ világbajnokságon harmadik lettem, egyébként minden versenyben az elsõ tíz között voltam. A versenyzés egyébként soha nem érdekelt igazán, soha nem készültem, ugyanazzal a cájggal versenyeztem, mint amelyikkel azelõtt való nap még oktattam, edzést nem tartottam, valószínûleg ez hiányzott. De én azért versenyeztem, hogy repülhessek, és nem fordítva.
M.: A nappalid falain látható képek nem anynyira a versenyekre, mint az egzotikus tájakon tett túrákra emlékeztetnek. Ezekrõl mondanál valamit?
Michel: Az elsõ nagy „raid”-et Thaiföldre szerveztem. Még 1993-ban. 14 hátimotoros cimborával. A repülési engedélyek beszerzése és az útvonalak megtervezése volt a nagy feladat. Ennek érdekében fél évvel azelõtt odautaztam, és elkezdtem ostromolni a hatóságokat. Sikerült meggyõzni õket, azóta Thaiföld valóságos hátimotoros paradicsom lett.
M.: Amikor egy távoli országba mész repülni, elõtte mindig kitaposod a repülési engedélyek rögös ösvényeit, vagy van úgy, hogy csak odamész, és „lássuk, mi lesz belõle” alapon repülsz egyet?
Michel: Thaiföld esetében ez ki volt zárva. Ott kvázi katonai diktatúra volt, esélyünk nem lett volna kimagyarázni magunkat. Kémkedésért alighanem börtönbe kerülünk, és ez még a jobbik eset. Bevallom, ma már inkább azok az országok csábítanak, ahol nincs szükség semmiféle engedélyre. Nincsenek is olyan messze, és van látnivaló ezekben is bõven. Ilyen mondjuk Törökország vagy Tunézia.
M.: Merre jártál még?
Michel: Többször voltam a törököknél, Algériában, Marokkóban (ezekben aztán minden engedélyhez kötött). Az USA-ban, Mexikóban, Fekete-Afrikában, és persze az öreg kontinens minden országában.
M.: A másik tevékenységed a kiképzés. Tudod még követni, hogy hány hátimotoros növendéked volt?
Michel: Több mint kétszáz növendéknek a kiképzése járt sikerrel, nekik nemcsak szakszót adtam, hanem tudást és biztonságot is. Öszszességében jóval több mint hatszáz embert eljuttattam odáig, hogy egyedül repültek, és megízlelhették a hátimotoros repülés élményét. Ezekbõl sokan megelégedtek ennyivel, mások megijedtek és lemondtak a folytatásról, de legtöbbjük elõbb-utóbb visszajön és folytatja. És ezenfelül ott vannak a sárkányos, siklóernyõs, motoros kisgépes haverok, ismerõsök, akiknek a hátimotoros átképzését nem is számolom.
M.: Kiképzéssel kapcsolatos elveid?
Michel: Igényesség. Semmi lazaság. Kõkemény vagyok. A placcom is technikásabb az átlagnál, így nemcsak az ideális feltételek között végrehajtható minimális dolgokat tanítom, hanem a komplikált helyzetekben, turbulens levegõben, sõt rotorban történõ fel-le szállást is gyakoroltatom. Elvem az, hogy tõlem úgy távozik a növendék, hogy önálló módon legyen képes repülni. Egyedül képes kell hogy legyen megtalálni a megfelelõ fel-le szállóhelyet, eldönteni, hogy a körülmények alkalmasak-e a repülésre, adott esetben le kell tudjon mondani a repülésrõl, vagy teljes biztonságban végre kell tudja hajtani a megtervezett feladatot, és földet kell tudjon érni, akkor és ott, ahol õ akarja. Mindezt minden külsõ segítség nélkül.
M.: Hogy ítéled meg ennek a sportágnak a fejlõdését, jövõjét?
Michel: Nem igazán lehet fejlõdésrõl beszélni. Elõször is, ez egy légi tevékenység. Az emberek több mint ötven százaléka nem alkalmas rá. A maradék ötvenbõl talán csak húsz százalékra tehetõ azoknak a száma, akik vágyódnak repülni, ezeknek jó, ha a fele rászánja magát, hogy kipróbálja egyáltalán. Ez a sport nem kíván átlagon felüli képességeket, beszerzés és fenntartás szintjén nem vészesebb, mint egy alsó-közép kategóriás motorkerékpár. De nincs megfelelõ marketingje, sem érdekvédelmi egyesülete. Ma minden sportág arról szól, hogy valamilyen terméket (termékeket) rá kell varrni a fogyasztóra, és ennek érdekében az ipar nem riad vissza semmilyen propagandától. Mi ilyen értelemben nem vagyunk elég aktívak, de nem is lehetünk, mert addig, amíg mountain bike-kal vagy jetskivel bárkinek nagyot lehet esni büntetlen, nálunk a kis baki is lehet végzetes. Ã�gy aztán erkölcsi, etikai megfontolásból nem is volna vállalható az igazi, véresszájú propaganda.
M.: Mivel fejezzük be?
Michel: Nem szükséges a világ túlsó végére elmenni, hogy mesés élményekben részesülj. Tanácsom az minden repülõsnek, legyen ernyõs vagy sárkányos, ha motorja van, használja kirándulásra, utazásra, fedezze fel a világot maga körül, és magát benne.