Nagyszerű dolog, hogy az utóbbi néhány évben a gyártók a hátimotorosok részére külön ernyőket terveznek, merőben más repülési tulajdonságokkal, sebességtartományokkal, és nagyobb biztonsági tartalékokkal, mint a gyalogos er-nyők. A legfrissebb motoros sikló-ernyők közül 3 új típust tesztelhettem a közelmúltban. Ez alkalommal az új Dudek Synthesis, az ITV Dakota Sport és a Swing Naja hátimotoros kupolákat próbáltam ki.
Elsőként a 27-es
Synthesissel repültem, nagyon kíváncsi voltam, mi újat, jobbat tudtak
Dudekék a piacra dobni a Reaction után a reflex profilos kategóriában. Ránézésre az ernyő profilja vastagabb, visszafogottabb, akár egy mai DHV 1-es vagy ½-es gyalogos siklóernyő, oldalviszonya sem mutat semmi elrettentőt, bennem az a kétely is felmerült, egyáltalán tudja-e majd a papíron megadott 61 km/h végsebességet. Végre egy reflex profilos ernyő, amit akár tanuló hátimotorosok is használhatnak! A gyártó már képzésre is bátran ajánlja, ami a reflex típusoknál nem szokványos dolog. Az ernyő szép megje-lenésű, 4-5 színből áll, és a felső kupolán egy nagy S betű látható. A felfüggesztő-hevederen a Dudek reflex ernyőkön megszokott és jól bevált felszereltséget találjuk: hosszú hátsó trimm, ez esetben 15 cm, ami széles sebességtartományra vall, TST fogantyú a szárnyvégkormányzáshoz, és dupla fékcsiga a kényelmesebb fékbekötés érdekében. Az ernyő trimmje elhúzható mínusz állásba is, ekkor hasonlóan viselkedik, mint egy nem reflex profilos gyalogernyő, a reflexhatás meg-szűntével lassabb, és kevesebbet merül, mint alaptrimmen. Felszálláshoz a gyár a semleges „0” állást javasolja, kipróbáltam kupolázva különböző beállításokkal, valóban ez a beállítás adta a legmegfelelőbb starttulajdonságokat. Az ernyő startolhatóságára a legkényesebb pilótának sem lehet panasza, gyorsan töltődik, és szélcsendben sem mutat hajlandóságot a lemaradásra vagy visszaesésre. Gyorsítás során a Synthesis hamarabb elemel, mint a Reaction, és alaptrimmen, 42 km/óránál érezhetően kevesebbet merül.
Fordulóképessége hibátlan, elég csak ránézni a fékfogantyúra, máris kis ívben szépen kanyarodunk. Az ernyő a Plasmához vagy a Reactionhez képest sokkal lágyabban repül turbulens időben is, alig rángat. Termikes időben a reflex profil megnyugtatóan kisimítja a levegőt, és gyakorlatilag a Synthesis sem mutat hajlandóságot csukódásra. A hosszú trimmet kiengedve megdöbbenve tapasztaltam, milyen jó utazótempót lehet elérni a lábgyorsító használata nélkül. Többször mérve GPS-szel 50 km/órát kaptam, ami kiemelkedő, sőt inkább egyedülálló egy ilyen kezdők-nek is ajánlható motoros ernyőnél.
A lábgyorsítóval további 10-11 km/órát tudtam belőle kicsikarni. Itt tapasztaltam egyetlen apró hibáját – ha ez egyáltalán hibának minősül –, ugyanis 60 km/óránál rendesen kéri a tolóerőt, legalább 18-20 lóerős motor ajánlott hozzá, ha tartósan ezzel a tempóval szeretnénk kirándulni. Cserébe viszont olyan stabilitást és sebességet kapunk, ami a túrákat kedvelőknek egy-értelmű alternatívává teheti a Synthesist. Az ernyő fékjei repülés közben lágynak mondhatók, és elég hosszú a fékút, leszállásnál könnyen le lehet lassítani, hogy a földet érés pillanatában már ne kelljen nagyot futni. Abban is jó partner a Synthe-sis, ha a közönséget szeretnénk elkápráztatni látványos bemutató repüléssel, dinamikus, szinte majdnem úgy adja magát egy égi hancúrra, mint a Reaction.
Bármennyire is kerestem hibáját, semmi kivetnivalót nem találtam benne. Így jó, ahogy van, bárki bátran ráülhet. Próbaképpen odaadtam néhány hátimotoros növendéknek is, hibátlanul repültek vele, könnyen összeszoktak a legifjabb Dudekkel.
A következő alany az új
ITV Dakota Sport volt. A kupola szerintem semmi hasonlóságot nem mutat névrokonával, a Dakotával. Nagyobb oldalviszony, több és kisebb méretű kamra, itt-ott zárt cella. Az ITV honlapon nem írják, de az általunk készített képeken látszik, hogy ez alap-trimmen is egy reflex kupola. A 27-es mé-retű kupola 5,3 kg-os súlyával feltűnően könnyűnek hat, de repülés közben bizonyította számomra, hogy nem spórolták ki belőle az anyagot. Látszik, hogy az ITV a Dakota után valami ütőset akart összehozni a sportosabb hátimotorosnak. Ez sikerült is nekik! A Dakota Sport repülési feelingje köszönő viszonyban sincs a Dakotáéval, nagyon fordulékony, sokkal gyorsabb, jobb a siklószáma is. Attól féltem, hogy ez majd a startkészség rovására megy, de amikor A-sor húzás nélkül alaptrimmen felrántottam az ernyőt a fejem fölé, minden kétségem eloszlott. A fékek már a földi kupolázás során nagyon precízen és pontosan közvetítették akaratomat a szárny felé. A felszállás nem volt megerőltető a motorom számára sem, mivel az ernyő kifejezetten könnyen elemelt a földtől, és az összes motoros ernyő közül a legjobb emelkedési képességet mutatta.
Ebből arra következtetek, hogy egy Solóval is nagyon élvezetes és dinamikus repülést nyújthat. Repülés közben a fékerők közepesen kemények voltak, bármit is húztam, a fékek azonnal reagáltak.
Bár a fékek már az ernyő felétől húzzák a kilépőélt is, nem csak a szárnyvéget, mint sok motoros ernyőnél, mégis nagyon jól fordul a Dakota Sport, és majdnem csak annyit merül fordulóban, mint egy gyalogos ernyő, még termikelni is tudtam vele november közepén. Élénk szélben és meglehetősen turbulens időben is jól repült, negatívumot nem tapasztaltam. Vezetni kellett, ezért tanulónak nem ajánlanám, de gyakorlottabb PPG pilóták bátran reszkírozhatnak vele. A sebességadatok megegyeztek a gyári értékekkel. Leszálláskor a jó siklószám miatt hosszasan kellett lebegtetni, nem akart túl könnyen visszatérni a sárgolyóra. Az ernyő kidolgozása nagyon precíz és szép, végre olyan mintát és színvilágot kapott a gyártól, ami megillet egy ilyen kvalitású ernyőt. Ajánlom azoknak, akik egy dinamikus, igen jó teljesítményű és szép, francia motoros ernyőre vágynak.
Swing ernyővel eddig nem volt kapcsolatom, viszont hallottam már ezt-azt a Powerplay sorozatról. A korábbi Powerplayt előszeretettel használja a motoros nemzedék Németországban, és odakint a használtpiacon is fellelhető, keresett termék. Úgy érzem, a
Naja az átlagpilóták táborát kívánja megcélozni. Az ernyő kifejezetten visszafogott oldalviszonyú, nagy, öblös kamrákkal, vastag szárnyprofillal, kinézetre majdnem olyan, mint egy tanulóernyő a 90-es évekből. A német DULV teszten megfelelt Naja nem rendelkezik reflex profillal, ezért kíváncsiak voltunk, hogyan viselkedik egy normál szárnyprofilos, hátimotoros célra készített ernyő. A Naja egy másik alternatíva lehet azoknak a hátimotoros pilótáknak, akik egyelőre nem tették le a voksukat a reflex profilos kupola mellett. Szép az ernyő, de a színvilágban és a mintában semmi szélsőség, inkább a visszafogottság és az egyszerűség jellemzi.
A varrások igényesen kidolgozottak. A Najára nem szereltek lábgyorsítót, csak hátsó trimmel rendelkezik, de a gyártó így is meghök-kentő, 58 km/órás végsebességet ígér a felhasználónak. Ez kezdetben furcsának tűnt, de amint utánanéztem a technikai paramétereknek, megértettem a dolog lényegét. Az ernyőt nagy felületi terhelésre tervezték, a 29 m2-es kupolára 170 kg maximális felszállósúlyt lehet lógatni. Így nem kizárt az egyszemélyes trájkos felhasználás sem. Motor nélkül kupolázva kiderült, a Naja nem egy startbajnok, a fékekre kicsit lassan reagál, kifordulva és belefutva egyaránt kíván egy kis odafigyelést.
A próbákat visszahúzott trimmel végeztem, lehet, hogy egy kis kiengedés jót tett volna. Mivel én ezzel a mérettel motoroztam, nem is csodálkoztam, hogy a trimmsebesség csak 36 km/h.
Gyenge szélben belefutóssal startoltam, a nagy felületért és a relatíve alacsony utazósebességért cserébe könnyednek bizonyult az elemelkedés. Jól motorozható a Naja, szépen emelkedik, és csodálkoztam, hogy alacsony terhelés mellett is egész jól fordul. A turbulenciát komótosan, lágyan reagálta le. A fékerő közepes volt, jó hosszú fékutakkal, ami betudható a szárnyprofilnak és az alulterheltségnek. Repülés közben nyugodtan viselkedett ezzel a terheléssel. Több átstartolást és kis sebes-ségű repülést végeztem talajközelben, az ernyő mindvégig kezesen viselkedett.
Meglepődtem, hogy pont ez a nagy ernyő nem akart barátságosan viselkedni leszállásnál. Azt reméltem, hogy a nagy felület és a kis felületi terhelés miatt egyszerűen megállok a levegőben, és leteszem a lábam. A sebesség csökkentésekor jelentős merülés indult be, álló motorral nem lehetett vele szépen kilebegtetni. Nem volt vészes, de az előbbi ernyőkhöz képest szembetűnő a különbség. Összességében a Naja jó ernyő, kezdőknek biztonságos, jól megterhelve, esetleg egyszemélyes trájkos ernyőként gyors is lehet. Amint kipróbáltuk a nekünk megfelelő méretet, ismét beszámolunk a Najával kapcsolatos tapasztalatainkról.
Szöveg és képek: Balázs „Rasta” Róbert
