VampTrike

Általában nem pártoljuk a trájkos megoldásokat, felesleges és még a repülési élményt is csökkentő bonyolításnak tartjuk. Leegyszerűsítve még azt is megkockáztatjuk, aki lusta lábról indulni, választhat kényelmesebb hobbit is magának, mint a motoros ernyőzés. Mindazonáltal léteznek olyan helyzetek, amikor megvan a létjogosultsága a kerekekről indulásnak. Hogy ennek az igénynek is megfeleljünk, íme: elkészült a VampTrike prototípusa.

A trájkos ernyőzés kategóriájában eddigi alternatívánk a Fresh Breeze XCitora volt. Számos előnye és jó tulajdonsága mellett ennek a szerkezetnek megvan az a hátránya, hogy az alsó sebességtartományban nem annyira jó, álló motorral nem lehet jól kilebegtetni. A szárny stabil és csukásálló, de nem igazi elliptikus siklóernyős szárny, motor nélkül bután repül.
A VampTrike megépítésekor a „nagy ernyő, nagy motor” szellemében a Rotax 582-es motorhoz alapértelmezésben a Dudek 42 m2-es, nagy siklószámú, jól repülő Synthesis Cabrióját társítottuk, ugyanezzel a trájkkal egyszemélyes vagy kétszemélyes dinamikus repüléshez ennek a kistesóját, a 34 m2-es Synthesist választottuk.
A trájk száraz súlya 142 kg, a precesszió kiküszöbölése érdekében kontrarotatív légcsavarral szerelt. Az egymástól 20 cm-es távolságban ellentétes irányba forgó légcsavarok hossza 166 cm, az áttétel 1:3,4. A fogyasztás az első tesztek során 12 liter körülinek bizonyult, a 30 literes üzemanyagtartály tehát megfelelő autonómiát biztosít.
Az első repülések tapasztalatairól a konstruktőr, Klocza Zsolt számolt be:
„Az erős motornak köszönhetően leginkább arra kellett ügyelnem, nehogy túladagoljam a gázt a brutális tolóerő miatt. 4500-as motorfordulat bőven elégségesnek bizonyult a nyugis felszálláshoz. A gyári hangtompítókkal szerelt motor kifejezetten csendes. Néhány száz motorfordulatnyi különbséget alig lehet füllel érzékelni, holott a tolóerő akár 50 kg-ot is nőhet, illetve csökkenhet a fülnek ugyanannyinak tűnő fordulatszámon. Startnál vagy a levegőben a kontrarotatív légcsavarok miatt a precesszió nem érzékelhető, de gázelvételnél és -ráadásnál azért csak jelentkezik egy kis menetirányú fel-le billegés.
Ami a felszállást követő első benyomást illeti, hunyorítanom kellett a menetszél miatt. Ez igen! Gondoltam magamban, van itt sebesség, pedig még ki sem volt gyorsítva. A szárny Dudekék tudományához méltóan hűségesen követte a trájkot, bármilyen dinamikus manőverre kényszerítettem. Az viszont tény, hogy 250 kg-os súlyunkat elég nagy erő igénybevételével tudtam csak meglendíteni. A fékeken nincs semmiféle áttétel, de nincs is rá szükség, mivel leszállásnál jól el lehet fékezni, irányváltáshoz pedig ott van a TST.”
Kiss István budapesti oktatónk, a trájkok hazai nagymestere vállalta az első gyúrói repülést és a VampTrike megmérettetését az XCitorral.
Az első és legszembetűnőbb különbség a két trájk között az utas és a pilóta elhelyezése. Az XCitorban elöl ül a masiniszta, kényelmes, a trájk vázának alsó részéhez rögzített ülésben, a VampTrike-ban hátul, előtte az utas, mindketten a trájk felső, bukócsővázán függő siklóernyős beülőkben. A beülés, főleg akkor, ha az utas már elfoglalta a helyét, Houdininak való kihívás. De legalább kényelmesek a beülők. Magasabban is ül az ekipázs, ez a borulást mindenképpen megkönnyíti, viszont jelentős függőleges sebességcsökkenés (durva földet érés, becsapódás) esetén többletbiztonságot jelenthet. Az utas számára ideálisak a körülmények a nézelődéshez, légi fotózáshoz. Aki első alkalommal emelkedik a levegőbe ilyen szerkezettel, jobban teszi, ha barna nadrágot vesz fel, mert teljesen ki van téve a menetszélnek, és nincs körülötte semmi, amiről azt gondolhatná, hogy oltalmat adhat neki. Kicsit úgy érezheti magát, mint Kate Winslet a Titanic orrában. Még tiszta szerencse, hogy amerre a VampTrike közlekedik, még nem jeleztek jéghegyeket.
A motorindítás rusztikusabb, mint az XCitor befecskendezős motorjának esetében, hiszen ott az elektronika mindent lemenedzsel, a Rotaxnál pedig kell egy kis érzék a benzinszivattyú, a szívató és a gáz összehangolásához. Ha már elindult a motor, fület melengetően brummog, a légcsavarok már alapjáraton is mozgásba hozzák a levegőt az ernyő felett. Röpsúlyos kuplung vagy kisebb orrfutókerék jól jönne, hogy a földön picit előrebillenve álljon a trájk, az alapjárati légcsavarszél ne áramoljon be a Synthesis tágra nyílt celláiba, és ne emelje fel azt a földről a gurulás megkezdése előtt. A biztonságos startot úgy lehet végrehajtani, ha a trájk már nekilódult, amikor az ernyő megemelkedik és belekerül a légcsavarszélbe. Ilyenkor ugyanis a kerethez kikötött A sorok már megfeszítik, vezetik előrefele a belépőélt, az ernyő nem kuszálódik össze, nem pördül át és vágódik vissza belépőélére a vortexszerűen áramló légörvényben. Az XCitor ezen a ponton sokkal kiforrottabb, azzal gyakorlatilag képtelenség startot rontani, még az oldalszél sem számít. De ha már egyszer feljött a Synthesis, akkor a gurulási úthossz feleakkora, mint az XCitor + 27 m2-es Xwing kombináció esetében. Elemelkedéskor nem billen oldalra a trájk, amint ezt minden más fajtársa (ernyős vagy motoros sárkány) teszi, nem szükséges kompenzálni a precessziót. A gázt viszont célszerű visszavenni, mert az emelkedés szöge már félgázon is ijesztő. Némi túlzással állítható, hogy egy teniszpályáról fel lehetne szállni vele, és a labdaszedők munkáját megkönnyítő drótháló felett is át lehetne emelkedni. Ezt azért senki ne próbálja meg otthon, vagy ha mégis, legalább a hálót szerelje le, biztos, ami biztos. A repülés a VampTrike-kal nem egy nagy kunszt, az ernyő stabil, nem hajlamos oldalirányú billegésre, jól siklik, a kormányerők viszont férfiasak. Fordulóban nem süllyed annyit, mint az XCitor, egyértelműen kevesebb motor kell hozzá, ami ugye a mai világban, a már-már ellenőrzött légterekbe emelkedett üzemanyagárak mellett nem semmi. Kigyorsítva megbőgeti az embert a menetszél. Síszemüveg használata melegen ajánlott. Lassúra visszatrimmelve viszont alapjáraton ketyegő, vagy akár álló motorral is szépen le lehet szállni vele. Az XCitor ezen a ponton adós marad, azzal álló motorral csak úgy lehet szépen kilebegtetni, ha intenzív fordulóval vagy spirálból való kivétellel jókora sebességtöbbletre teszünk szert földet érés előtt, egyébként túl nagy a függőleges sebesség. Az XCitor futóműve persze habozás nélkül elnyeli ezt, de olyan elegáns „kiss landing”-et, amilyet megtapsolnak az utasok a nagyvasakon, csak járó motorral lehet végrehajtani vele. A VampTrike a 42 m2-es Synthesis-szel nagyjából feleakkora sebességgel és pihekönnyen ér földet. Az ernyő ebben az alacsony sebességtartományban még mindig precízen vezethető. Terepre sokkal nyugodtabban szállnék le vele. A ballonos tundragumikkal akár szántásra is le merném tenni, egy kis széllel onnan akár fel is szállhatnék vele.
De ha már a szél szóba jött: a trájkok legkellemetlenebb korlátja ez. Az evidens, hogy széllel szembe kell leszállni. Akkor viszont az ernyő fent marad, tovább repül azután is, hogy a trájk megállt. És akkor hogyan tovább? Az XCitorral elég oldalszélbe fordulni, az ernyő leesik, és még ha bele is kap a szél, a nehéz trájkot a relatíve kis szárnyfelület nem borítja fel. Úgy 20 km/órás szél legalábbis még nem. A VampTrike-kal ezt nem merném kipróbálni, azzal inkább hátszéllel szállnék le. De az ilyen és efféle technikákról majd a következőkben.