Általában nem pártoljuk a trájkos megoldásokat, felesleges és még a repülési élményt is csökkentõ bonyolításnak tartjuk. Leegyszerûsítve még azt is megkockáztatjuk, aki lusta lábról indulni, választhat kényelmesebb hobbit is magának, mint a motoros ernyõzés. Mindazonáltal léteznek olyan helyzetek, amikor megvan a létjogosultsága a kerekekrõl indulásnak. Hogy ennek az igénynek is megfeleljünk, íme: elkészült a VampTrike prototípusa.
A trájkos ernyõzés kategóriájában eddigi alternatívánk a Fresh Breeze XCitora volt. Számos elõnye és jó tulajdonsága mellett ennek a szerkezetnek megvan az a hátránya, hogy az alsó sebességtartományban nem annyira jó, álló motorral nem lehet jól kilebegtetni. A szárny stabil és csukásálló, de nem igazi elliptikus siklóernyõs szárny, motor nélkül bután repül.|
|
A VampTrike megépítésekor a „nagy ernyõ, nagy motor” szellemében a Rotax 582-es motorhoz alapértelmezésben a Dudek 42 m2-es, nagy siklószámú, jól repülõ Synthesis Cabrióját társítottuk, ugyanezzel a
 |
A trájk száraz súlya 142 kg, a precesszió kiküszöbölése érdekében kontrarotatív légcsavarral szerelt. Az egymástól 20 cm-es távolságban ellentétes irányba forgó légcsavarok hossza 166 cm, az áttétel 1:3,4. A fogyasztás az elsõ tesztek során 12 liter körülinek bizonyult, a 30 literes üzemanyagtartály tehát megfelelõ autonómiát biztosít.
Az elsõ repülések tapasztalatairól a konstruktõr, Klocza Zsolt számolt be:
„Az erõs motornak köszönhetõen leginkább arra kellett ügyelnem, nehogy túladagoljam a gázt a brutális tolóerõ miatt. 4500-as motorfordulat bõven elégségesnek bizonyult a nyugis felszálláshoz. A gyári hangtompítókkal szerelt motor kifejezetten csendes. Néhány száz motorfordulatnyi különbséget alig lehet füllel érzékelni, holott a tolóerõ akár 50 kg-ot is nõhet, illetve csökkenhet a fülnek ugyanannyinak tûnõ fordulatszámon. Startnál vagy a levegõben a kontrarotatív légcsavarok miatt a precesszió nem érzékelhetõ, de gázelvételnél és -ráadásnál azért csak jelentkezik egy kis menetirányú fel-le billegés.
Ami a felszállást követõ elsõ benyomást illeti, hunyorítanom kellett a menetszél miatt. Ez igen! Gondoltam magamban, van itt sebesség, pedig még ki sem volt gyorsítva. A szárny Dudekék tudományához méltóan hûségesen követte a trájkot, bármilyen dinamikus manõverre kényszerítettem. Az viszont tény, hogy 250 kg-os súlyunkat elég nagy erõ igénybevételével tudtam csak meglendíteni. A fékeken nincs semmiféle áttétel, de nincs is rá szükség, mivel leszállásnál jól el lehet fékezni, irányváltáshoz pedig ott van a TST.”
Kiss István budapesti oktatónk, a trájkok hazai nagymestere vállalta az elsõ gyúrói repülést és a VampTrike megmérettetését az XCitorral.
Az elsõ és legszembetûnõbb különbség a két trájk között az utas és a pilóta elhelyezése. Az XCitorban elöl ül a masiniszta, kényelmes, a trájk vázának alsó részéhez rögzített ülésben, a VampTrike-ban hátul, elõtte az utas, mindketten a trájk felsõ, bukócsõvázán függõ siklóernyõs beülõkben. A beülés, fõleg akkor, ha az utas már elfoglalta a helyét, Houdininak való kihívás. De legalább kényelmesek a beülõk. Magasabban is ül az ekipázs, ez a borulást mindenképpen megkönnyíti, viszont jelentõs függõleges sebességcsökkenés (durva földet érés, becsapódás) esetén többletbiztonságot jelenthet. Az utas számára ideálisak a körülmények a nézelõdéshez, légi fotózáshoz. Aki elsõ alkalommal emelkedik a levegõbe ilyen szerkezettel, jobban teszi, ha barna nadrágot vesz fel, mert teljesen ki van téve a menetszélnek, és nincs körülötte semmi, amirõl azt gondolhatná, hogy oltalmat adhat neki. Kicsit úgy érezheti magát, mint Kate Winslet a Titanic orrában. Még tiszta szerencse, hogy amerre a VampTrike közlekedik, még nem jeleztek jéghegyeket.
 |
 |
 |
Szöveg: Vampair
Képek: Koszta Péter
Képek: Koszta Péter
