Páros PPG repülés

Előfordul, hogy pár száz óra után a motoros ernyős repülés unalmassá válik, kivéve, ha mindig új tájakat vagy új felszereléseket fedezhetünk fel.
Az unaloműzés egyik lehetséges ellenszere a tandemrepülés. Eleinte a kihívás miatt, majd amikor megjön a rutin, és a felszállás nem lesz nagyobb ügy, mint szólóban, még nagyon hosszú ideig megmarad a gyönyörön osztozás mámora. Ehhez majdnem elég az ideális esetben (régivágású pilóták számára ellentétes nemű, manapság divatosan: kedveltebb nemű) utas testközelsége, amit tökéletessé tesz egy megbízható intercom.

Az alkalmi utas lehet barát, kolléga, rokon, szomszéd, akit be akarunk avatni (egyesek úgy mondják: levegővel megkeresztelni), ilyen esetben a tandemrepülés különleges felelősséggel jár, megkülönböztetett figyelmet, fegyelmet és professzionalizmust igényel. A zöldfülű felhőjárójelölt ugyanis számára teljesen új és szokatlan lépésekre szánja el magát, képességei ilyenkor minimum 50% alá csökkennek, ezzel kell tudatosan gazdálkodni a keresztelőnek. Nem lehet zokon venni az utastól, ha nem szalad megfelelően, ha netán megbotlik, vagy idő előtt behuppan a beülőbe, hogy túl lehessen végre a kritikus pillanatokon, azt sem lehet számlájára írni, ha leszálláskor néhány lépés helyett „nyuszi ül a fűben, hopp”-ot produkál. Ezekre a reakciókra tudatosan kell készülni, és csak olyan helyzetben szabad bevállalni a repülést, ha a légköri adottságok, az ernyő és a motor együttese megfelelő tartalékokat biztosítanak ahhoz, hogy ezen bakik ellenére biztonságosan kivitelezhető legyen a fel-le szállás. A repülés pedig feltétlenül „light”-os kell hogy legyen, nincs ilyenkor helye túldöntött fordulóknak, spiráloknak, wingovereknek és egyéb rácsapásoknak. Ritka kivételektől eltekintve az ilyen vagányságok garantálják a rossz emléket, adott esetben a repülés azonnali és végleges utálatát. Az intercom először repülő utasnál is létfontosságú, egyrészt a fel-le szállás során adandó precíz és határozott utasítások végett, másrészt, hogy repülés közben meggyőződhessünk utasunk lelkiállapotáról, arról, hogy élvezetet vagy rettegést szerzünk neki odafent. Nyugodt és szakértő szavaink sokat segítenek az élmény spontán feldolgozásában.
Oktatás során is fontos szerepet tölt be a tandemrepülés, mert a növendék megszokja az ernyő mozgását, reakcióit, ingalengésének csillapítását, a fékek kezelését, a magassággal való gazdálkodást, ahhoz is hozzá tud szokni, hogy milyen sebességgel közeledik a föld leszálláskor, még a kilebegtetés és a kifutás mozgássorozatát is el tudja sajátítani. Öt-tíz tandemrepülés után az első egyedülrepülés nem lesz szokatlan, az egyébként elkerülhetetlen stressz jóval kevesebbet vesz ki majd belőle.
A páros PPG repülés azonban nem alkalmi, hanem megszokott, a repüléshez értő utassal az igazi. Ez olyan testi-lelki közösséget jelent, ami intimitásában überelhetetlen. És még óvszer sem kell hozzá. Egy összeszokott ekipázs egy erre a célra fejlesztett tandem motoros ernyővel minden további nélkül képes a repülésre olyan feltételek között, amikor egy átlagos szólópilóta azt bevállalja. Basse Hamban például, amikor a szeles, turbulens körülmények miatt a rekordkísérlet résztvevői még azon merengtek meglehetősen rezignáltan, hogy elő merjék-e venni egyáltalán ernyőiket, repültünk egyet nekik Andreával, igaz, hogy a 34 m2-es Synthesisszel, amitől aztán egyből megjött a bátorságuk. Némi túlzással ki merem jelenteni: vagy húsz-harminccal biztosan többen kerültek a levegőbe nekünk köszönhetően. A felszállás persze nem élénk vagy erős szélben kihívás, éppen ellenkezőleg: amikor jó meleg és tök szélcsend van. Na ilyenkor jön jól az összeszokott páros, a jó starttechnika és a megfelelő felszerelés.
Élvezetileg úgy aránylik a páros repülés a szólószárnyaláshoz, mint egy jóízű pásztoróra a magányos bűnhöz. Már amennyiben fontos a madárember számára, hogy megossza az élvezetet valakivel. Ma még egy normálisan fejlett egyed alapértelmezetten ilyen, legalábbis remélem. Legyen az a felhők társasága vagy egy pár méter magasból meglesett táj, a fentről látottakon, a fent érzetteken osztozni: király (fiatalabbak olvassák nyugodtan úgy, hogy: síírály).
De nem is akarom részletezni a közös (majdnem azt írtam: kölcsönös) légi élvezkedést, néhány pragmatikus utasfunk-cióra hívnám csupán fel a figyelmet:
Navigáció és légtérmegfigyelés: útvonalrepülés során a navigációt rá lehet bízni az utasra, akit nem köt le a légi jármű vezetése. Különösen kötelékben vagy laza falkában való repüléskor meg lehet osztani a megfigyelendő környezetet, utas előre és jobbra figyel, pilóta balra és hátrafelé, így az airprox könnyebben elkerülhető. De van más is: légi fotózás, videózás, versenyszámokban való aktív résztvétel (például célba dobás, lövés), és ami különösen praktikussá teszi az utast: szendvicsek és italok menedzselése, valamint a cipekedésben osztozás a földön.
Remélhetőleg meghoztam az étvágyat a páros PPG repüléshez, azoknak, akik továbbra is annak a tévhitnek az ürügyén beszélik le magukat róla, hogy ez nem közönséges, hétköznapi pilótáknak való, ajánlom, nézzenek meg néhány videót, vagy jöjjenek ki Gyúróra és próbálják ki.
Szándékosan nem szaporítottam a szót a felszerelésre, mert ugyanúgy, mint a szólórepülésnél, itt sem a felszerelésen van a hangsúly, hanem a kiképzésen. Nem a bikás cucc repteti a képzetlen motorosernyő- tulajdonost, az igényesen felkészített és jó képességű pilóta repül, neki megfelelő, jól bevált, minden részletében kifinomult légialkalmatossággal. Minden a szoftveren múlik. Ennek a telepítése, vagyis a kiképzés során természetesen mindenki kap tippet a „hardver” vonatkozásában is, de már csak azért se beszéljünk most itt erről, mert magukat pilótabarátnak beállító, jó üzleti érzékű konjunktúralovagok el fogják árasztani a piacot biztonságos és élvezetes repülésre alkalmatlan, de jóáras kacattal, azzal bolondítva a nyájas és fejlett mikulásösztönű fogyasztót, hogy pénzzel meg tudja szerezni magának azt, amit valójában csak a tudás adhat meg.