Egy év híján egy negyedszázad kellett ahhoz, hogy a Blois-ban megrendezett repülõs találkozó kinõje az UL cipõt. Az idén a Blois Le Breuil LFOQ jelû polgári repülõtéren került sor az eseményre, ahol kisgépes (General Aviation) és UL forgalom teljes egyetértésben elfért egymás mellett. A reptér északnyugati fele és az 1200 m-es beton volt a Cessnák, Piperek, DR 400-ak és egyéb nagyvasak légtere, a délkeleti rész az UL-eké, sõt, a látogató gépek parkolója mellett sikerült egy egész komfortos légteret kijelölni a motoros ernyõk és a levegõnél könnyebb légijármûvek számára is. Szinte semmi fennakadás nem volt, minden kategória békésen elfért egymás mellett a levegõben, sem incidensre, sem inzultusra nem került sor. Pedig volt forgalom, csak a látogató légijármûvek parkolójában több mint 500 gép fordult meg.
A világ legnagyobb UL összeröffenésének polgári reptérre költöztetése azt is jelenti, hogy a mozgalom elérte a felnõttkort, immár teljes jogú tagja az égboltot benépesítõ jármûvek családjának.
Az idõjárás kitett magáért. Egy hagyományosan
csapnivaló
augusztus után 30 C° feletti hõmérséklet és
verõfényes napsütés fogadta a Blois-ba zarándoklókat.
A szél végig élénk maradt, furcsamód
még
éjszaka sem enyhült, de ez csak annyiban volt zavaró,
hogy minden megtelt porral, kiváltképpen a
kiállított repülõ szerkezetek, ezek vasárnap
délutánra
úgy néztek ki, mintha holmi sivatagátrepülés után.
A bemutató repülések szempontjából egyenesen jól
jött a szél, egyik irányba még a STOL
gépek és a
sárkányok is az SR 71-es Blackbird-öt megszégyenítõ
sebességgel száguldozhattak, másik irányban pedig
még a csutkaszárnyú, behúzható
futós full kompozit
gépek is demonstrálhatták, hogy képesek tartani az
elõírásos 65 km/h-s minimális sebességet.
A gyilkos napsütés, a rengeteg
látnivaló, a tömeg forgataga
elég jól kivett humánerõforrásaimból. Egy idõ
után csak ténferegtem és utólag jutott eszembe, hogy
mennyi mindent
érdemes lett volna még megnézni,
tesztelni, vagy legalább fotózni. Bebizonyosodott az
örök igazság: a jóból is megárt a sok.
Az Air Sylphe |
1.: A már megszokott autogirókon túl megjelent az elsõ UL helikopter, a belga Dynali H2, utat nyitva az olasz CH7 Angel, a belga Masquito, vagy akár az amerikai Mini 500-as és az Exec-nek, hogy az ukrán Aerocopter AK 1-3 -ról ne is beszéljünk.
2.: Végre láthattuk a levegõben is a Quik-et, sõt: a szerencsésebbek ki is próbálhatták.
3.: A Halley Kft. is megjelent, mégpedig azonnal a legelõkelõbb helyen, a sátorsor kellõs közepén, a Pegasus aviation és az Air Creation tõszomszédságában. A hunok megint betörtek Európába.
A "nagyok" is felfigyeltek rájuk, olyannyira, hogy mint a Cosmos, mint az Air Creation vezetõsége úgy intézte, hogy felvehessék Molnár Zolival a diplomáciai kapcsolatot egy szépreményû közremûködés elsõ lépéseként.
Az Autogyro-kon túl: a Dynali H2 UL helikopter |
Volt szerencsém jó néhány légijármûvet kipróbálni. Ezek közül a Quik-et részletesen bemutatnám, a Cosmos HKS motoros gépét már csak a motor szemszögébõl közelítem meg, az Air Sylphe "Convertible" nevû trájkját pedig egy késõbbi teszt-cikk reményében itt csak egy fotó erejéig villantom meg.
A Halley Kft. standja |