Goin’ down south
Ez az õsi bluesszövegek leitmotívuma. A fekete rabszolgák, késõbb a Chicagóban robotoló prolik esetében ésszerû vágy volt, hogy ha nyomorognak is, legalább ne fagyoskodjanak.
Slawomir Mrozek Menekülés délre címû regényében a totalitarizmus abszurdja elõl próbál délre, a vágyak, érzelmek világába szökni az egyén. J.L. Borges Dél címû novellája a civilizált, kultúrafertõzött ember visszatérését írja le az ösztönök, az õsi rítusok barbár tisztaságú, egyben halálos határmezsgyéire. Van, aki szerényen, alázatosan télakol mai civilizációnk elõl az õsi, tévesen primitívnek, egy kis gondolkodás után inkább primérnek felfogható DÉL-re, van, aki expedíciós hadtesttel, hódító allûrökkel. Vagy e kettõnek valamilyen tudathasadásos kutyulékával.
Március másodikán megérkezett Mali fõvárosába, Timbuktuba a Skycar expedíció kisebbfajta hadtestje. A Skycar, a világ elsõ bioüzemanyaggal mûködõ repülõ automobilja autópályákon, földutakon, dûnéken át, illetve ezek felett, a Gibraltári-szoros átrepülésével bebizonyította, hogy alkalmas arra, amire Gilo Cardozo megálmodta.
Gilo Cardozo barátunk ügyesen használta ki az angolokban mind a mai napig eleven gyarmatosító ösztönt, nem volt nehéz támogatókat találnia zseniális találmánya, a Skycar, a repülõ terepjáró reklámjára és tesztelésére hivatott London–Timbuktu expedícióhoz.
A nagyobb hatás kedvéért a fõszerepet át is engedte Neil Laughtonnak, aki az Antarktisztól az Amazonasig a hét kontinens legmagasabb hegycsúcsain át körbehódította már a világot, és ezért a Royal Geographical Society 2005-ben a Ness Awardban részesítette. Ez a brit Indiana Jones nem mellékesen motoros ernyõs, kisgépes és helikopterpilóta.
Gilo Cardozo Bear Grylls társaságában motoros ernyõvel megrepülte 2006-ban az Everestet, és az õ nevéhez kötõdik a Yuneec E-Pack, a jelenleg egyetlen kereskedelmi forgalomban létezõ elektromos hátimotor. Állítom, õ korunk legszimpatikusabb és leghatékonyabb lángelméje. Azért hatékony, mert egyszerre feltaláló és médiasztár. Kipattan a fejébõl egy ötlet, azt mûszakilag meg tudja valósítani, utána pedig el is képes adni, mégpedig úgy, hogy azt élvezi, akár jó kis mókát, netán heccet is csinálva belõle.
A Skycar valószínûleg az expedíció sikerének köszönhetõen lesz több, mint elvetélt kísérlet. Az, hogy tizenöt nap alatt eljutottak Timbuktuba, persze nem a találmány zsenialitásának, hanem a tizenkét fõs, nyolc különféle 6x6-os és 8x8-as földi jármûvekkel felszerelt csapat profi logisztikájának és az ehhez szükséges költségvetésnek a kontójára írható. Ennek a megoldása az igazi zsenialitás manapság.
És persze az, hogy egy ilyen expedíció mindemellett muris, kalandos, élvezetes legyen.
Kalandban pedig volt részük bõségesen. A Gibraltár átrepülése elõtti rontott start Tarifa plázsán, amikor sikerült megfüröszteni a járgányt, vagy másnap, az elsõ afrikai földet éréskor Ceuta helikopterleszállójában, amikor a futómûtõl a légcsavarig minden leamortizálódott, a nyolcórás alkudozás a marokkói vámosokkal, hogy mint személygépkocsit vagy mint légi jármûvet léptessék be a Skycart, okozták az elsõ adrenalin-áramlásokat.
Az Atlasz túloldalán bebizonyosodott, hogy egy 60 km/órás sebességgel fel-le szálló légi jármû számára nem könnyû megfelelõ placcot találni. Ehhez kellett a négy KTM-mel és egy hátimotorral felszerelt felderítõcsapat. Legalább kétszáz méter hosszú és a széliránynak megfelelõ akadálymentes sík terület nem mindig akadt, így a Skycar inkább terepjáró és homokfutó képességeit bizonyíthatta. Azt állítani, hogy felváltva hol földön, hol levegõben tették meg a távot, enyhén szólva túlzás volna, az, hogy idõnként repültek egyet, már inkább állítható. A fotók, videók, illetve a beszámolók alapján úgy tûnik, hogy a repülés gondtalan a Skycarral, a fel-le szállás már sokkal kevésbé. Nem kizárt, hogy az egyébként frenetikus repülési tulajdonságokkal rendelkezõ Paramania ernyõ nem felel meg tökéletesen a célnak, egy kisebb oldalviszonyú, vastagabb profilú ernyõ alacsonyabb fel-le szállási sebességet és nagyobb menetirányú stabilitást biztosíthatna, persze az utazósebesség és a siklószám kárára.
A repüléssel kapcsolatos izgalmak jellemzõen a magas felszállósebességnek és az ernyõ oldalirányú lengésének voltak köszönhetõek. Mauritániában volt olyan, hogy felszállás közben majdnem az ország egyetlen vonatával ütköztek, akkor szerencsére idejében sikerült megszakítani a startot, Maliban viszont Gilót egy oldalas befúvás letérítette a felszállóirányról, és hatvan fölötti sebességgel talált el egy fát, amit aztán vagy ötven méteren keresztül gyökerestül vitt magával, ennek köszönhetõen a Skycar orr-részét teljesen újra kellett építeni. A leszállások is inkább becsapódásnak voltak minõsíthetõek, de a 8x8-as MAN-ben olyan mûhely állt rendelkezésükre, ahol kedvükre és korlátlanul generálozhatták a többszörösen leamortizált technikát.
Lényeg a lényeg, készült film, amit majd kedvére csócsálhat a fotelkalandor a különféle Travel és National Geographic Channeleken, ami aztán lehetõvé teheti a továbblépést a következõ generációs Skycar felé, amirõl igen konkrét elképzelése van Gilónak.
Csak azt nem tudom, hogy a jelen gazdasági kontextusban életszerû-e egy ilyen járgányról civil felhasználásban gondolkodni. Katonaiban már annál inkább.
Szöveg: Szabó György
Képek: Skycar Expedition
