Amikor a tavaly kipróbáltam az ITV AWAK 18-as ernyőjét, az állam leesett. A Dudek és a Gin Speedgliding ernyőivel ellentétben semmiféle extra tudást vagy/és tolóerőt nem igényelt a 8-10 m2-el nagyobb felületű ernyőkhöz képest.
Akkori 120 kg-os felszálló tömegemet egy Sky 100, Top 80 vagy egy Vitto Fly 100 Evo minden gond nélkül levegőbe röpítette, és ezek kb 55 kilónyi tolóereje nem csak párnahatásban való kontúrozáshoz, hanem stabil 1,5-ös varióhoz is bőven elég volt. Hancúrhajlam dolgában imádnivaló, turbulenciatűrésben példamutatónak bizonyult. A szeles napokra jobbat sem tudtam volna elképzelni. Azonnal beleszerelmesedtem.
Amikor a tandem változatát piacra dobták, nagyot dobbant a szívem. Heniu Dyduch barátom, az ITV főmuftija alighanem rám (is) gondolt, amikor nekiállt a 33 m2-es Awak fejlesztésének. Alighanem bántotta a lelkét, hogy amikor bekeményedik az idő, nem az ő Thankáját, hanem 34-es Synthesist repültem a legutóbbi erdélyi közös légi lötyögésünk alkalmával. Persze, nem csak én rágtam a fülét, hogy a jövő egyrészt a változatos időjárást jobban bíró mini-ernyőkben, másrészt a felértékelődött szabadidőt kirekesztésmentesen élvezhető páros repülésben van, a kettő ötvözete pedig biztosan nyerő.
A tandem ernyők ráadásul jellemzően lomhák, kevéssé fordulékonyak, nem izgalmasak. Ez nem is baj, amikor első alkalommal viszünk el valakit, de egy rutinos, pilótagalambocska is szereti, ha jól megtekerik, már aerodinamikusan persze.
A 33-as Awak ernyőt egy jó szeles, termikus vasárnap délelőttön teregettem ki először Tordason, Bosnyák Zoli legelőjén, a temető mögött, a szél északkeleties volt, így aztán pont jó rotoros, emelkedőn, fasor felé adta ki a start irányt. Az alap 15 km/h volt, 25 km/h-s befúvásokkal. Kissé bizonytalan hangú, új cucc vételárába beszámított, biztosan több mint száz órás Simoval a hátamon és Ilkóval az utasbeülőben „kobra” technikával parittyáztam fel az Awakot a zenitre. Abban a fázisban, amikor nagy állásszögön volt, még csak meg sem próbált magával rántani. Minden erőfeszítés nélkül felszökött a fejünk fölé és ott stabilan megállt. Kifordultunk és alig háromnegyed gáz árán két lépésből a levegőben voltunk. Yeeeesss! Pont olyan könnyű volt precízen és finoman vezetni, mint egy szóló ernyőt. Nem kellett csutkagáz ahhoz, hogy a rotorból jobbra oldalazva kiemelkedjünk. Talaj húsz méteren meg is kaptuk az első emelést, attól kezdve már nem aggasztott, hogy vajon bírja-e a Simo dugója a tandem nászát. Kvázi meg is állíthattam volna, bár akkor alighanem elsodor a placc felől a szél. Fél óra leforgása alatt aztán belehúztunk a termikelésbe. A magas szárny felületi terhelésnek köszönhetően csukástól nem kellett tartani, de a jófajta emelések, süllyedések megvoltak. A varió volt kétszámjegyű is, bár nem sokáig. Az ernyőt vezetni abszolút nem volt fizikailag megerőltető. Játékos volt. Egy idő után elcsodálkoztam magamon, hogyan lehet az, hogy egy ernyőben első felszállásból ennyire képes vagyok megbízni. Aztán a válasz is megjött, ez azért lehet, mert jól ismerem azt, aki kitalálta, benne bízom meg igazán.
Tudom azt, hogy ha egyszer piacra dobta ezt a rongyot, akkor bomba biztos. Ő már csak ilyen. Az Awak180 kg-ig egyébként EN-B besorolású, 220 kg.-ig EN-C. Bevallom, én ezekhez (sem) értek, inkább motoros felhasználásnál nem látom értelmét. Termikus körülmények között, erős turbulenciában biztosan nem hülyeség, de nekem annyira bejött ez a szóló ernyős viselkedés tandemes terhelés mellett, hogy eszembe se jutott foglalkozni ezzel a kérdéssel. Izomgörcs nélkül, szépen finoman vezettem az ernyőt, tök szervósan engedelmeskedett, kész élvezet volt. Brutál befúvások, barna nadrágos emelések után többször is eldöntöttem, hogy na kész, itt az ideje bemenni ebédelni, leszállás, de talajközelbe érve mégis inkább ráadtam a gázt és kerestem egy teherliftet, hogy még tartson egy kicsit a kéj. A leszállás is pihekönnyedére sikerült, pedig fullra elfékezve bizony tolatásos lett volna. Egy határozott mozdulattal lerántottam az ernyőt a földre, nem kellett utána ugrani vagy rohanni. Csodálatos.
Még aznap délután Törökbálinton már csak enyhe lengedezés volt, amikor még egyet repültünk vele, Bagoly barátunknak köszönhetően immár a fényképezkedés kedvéért is. Ez már belefutós start volt, de teljesen eseménytelen. Az ernyő szokatlanul kis igénybevételre egyenletesen és dinamikusan jött fel, felgyorsításához meg sem kellett feszíteni kar és vállizmaimat. Nem állítható, hogy nem kellett futni, de nem többet, mint egy 42 m2-es Thankával vagy egy 43-as Orcával. Amikor úgy éreztem, hogy, na ennél a sebességnél egy „rendes” tandemernyő már megtartana, teljesen önkritikátlan módon belehuppantam a beülőbe, miközben a fékeken is húztam egyet, ívelőlap nyitásosan. És persze, hogy nem tett vissza, hanem ügyesen elemelt, mire három másodperc alatt visszaengedtem a fékeket alap pozíciójukba, már vagy két méter magasan voltunk, még vízszintes, párnahatásban végrehajtott sebességgyűjtés sem kellett neki, mint mondjuk egy Synthesisnek. Termikek már nem veszélyeztettek, mégis tartósan 1 feletti értéket mutatott a vario. A képek kedvéért forgolódtam egy keveset talaj közelben, de néhány radikálisan túldöntött forduló után eszembe jutott a három évvel ezelőtti brassói lepottyanásom, amikor a helyi tévéstáb kedvéért tandemben alacsonyan bemutatóztam és el is vittem negatívba a 42-es Jojowing Quest ernyőt.
Az Awak azonban nem veszítette el sebességét a fordulókban, spirálból kivételkor nem emelkedett meg meredeken, hogy abból aztán lustán hátramaradjon, virgoncan hancúrozott, bár kellett némi erő a fékekre, egy pillanatig sem keltette azt a benyomást, hogy meg lenne erőszakolva. Leszálláskor motor nélkül is bőven eleget siklott ahhoz, hogy a földet érés ne becsapódás legyen, de motorral „húzatva” volt a legszimpatikusabb. Repültünk egy félórát a Budaörs és Farkashegy közötti Csíki hegység gerince felett, még egész jól emelt a lejtő feletti lengedezés és az esti gyógy ötvözete. A fél óra alatt két liter benzin fogyott, ebből persze még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de tandem üzemmódban azért átlagon alattinak nevezhető. Minden írásom kedvenc és őszinte végszava: lehet jönni kipróbálni.
Hozzátenném még: aki megérdemli.
Szöveg: Szabó György, képek: Vampair
| Méret | 33 |
| Cellák száma | 46 |
| Szárnyfelület | 33.00 m2 |
| Fesztáv | 13.82 m |
| Oldalviszony | 5.50 |
| Min. felszállósúly | 100.00 kg |
| Max. felszállósúly | 220.00 kg |
| Ernyő súlya | 6.10 kg |
| Minősítés | EN-B (180 kg) EN-C (220 kg) |
