Amikor a tavaly kipróbáltam az ITV AWAK 18-as ernyõjét, az állam leesett. A Dudek és a Gin Speedgliding ernyõivel ellentétben semmiféle extra tudást vagy/és tolóerõt nem igényelt a 8-10 m2-el nagyobb felületû ernyõkhöz képest.
Akkori 120 kg-os felszálló tömegemet egy Sky 100, Top 80 vagy egy Vitto Fly 100 Evo minden gond nélkül levegõbe röpítette, és ezek kb 55 kilónyi tolóereje nem csak párnahatásban való kontúrozáshoz, hanem stabil 1,5-ös varióhoz is bõven elég volt. Hancúrhajlam dolgában imádnivaló, turbulenciatûrésben példamutatónak bizonyult. A szeles napokra jobbat sem tudtam volna elképzelni. Azonnal beleszerelmesedtem.
Amikor a tandem változatát piacra dobták, nagyot dobbant a szívem. Heniu Dyduch barátom, az ITV fõmuftija alighanem rám (is) gondolt, amikor nekiállt a 33 m2-es Awak fejlesztésének. Alighanem bántotta a lelkét, hogy amikor bekeményedik az idõ, nem az õ Thankáját, hanem 34-es Synthesist repültem a legutóbbi erdélyi közös légi lötyögésünk alkalmával. Persze, nem csak én rágtam a fülét, hogy a jövõ egyrészt a változatos idõjárást jobban bíró mini-ernyõkben, másrészt a felértékelõdött szabadidõt kirekesztésmentesen élvezhetõ páros repülésben van, a kettõ ötvözete pedig biztosan nyerõ.
A tandem ernyõk ráadásul jellemzõen lomhák, kevéssé fordulékonyak, nem izgalmasak. Ez nem is baj, amikor elsõ alkalommal viszünk el valakit, de egy rutinos, pilótagalambocska is szereti, ha jól megtekerik, már aerodinamikusan persze.
A 33-as Awak ernyõt egy jó szeles, termikus vasárnap délelõttön teregettem ki elõször Tordason, Bosnyák Zoli legelõjén, a temetõ mögött, a szél északkeleties volt, így aztán pont jó rotoros, emelkedõn, fasor felé adta ki a start irányt. Az alap 15 km/h volt, 25 km/h-s befúvásokkal. Kissé bizonytalan hangú, új cucc vételárába beszámított, biztosan több mint száz órás Simoval a hátamon és Ilkóval az utasbeülõben „kobra” technikával parittyáztam fel az Awakot a zenitre. Abban a fázisban, amikor nagy állásszögön volt, még csak meg sem próbált magával rántani. Minden erõfeszítés nélkül felszökött a fejünk fölé és ott stabilan megállt. Kifordultunk és alig háromnegyed gáz árán két lépésbõl a levegõben voltunk. Yeeeesss! Pont olyan könnyû volt precízen és finoman vezetni, mint egy szóló ernyõt. Nem kellett csutkagáz ahhoz, hogy a rotorból jobbra oldalazva kiemelkedjünk. Talaj húsz méteren meg is kaptuk az elsõ emelést, attól kezdve már nem aggasztott, hogy vajon bírja-e a Simo dugója a tandem nászát. Kvázi meg is állíthattam volna, bár akkor alighanem elsodor a placc felõl a szél. Fél óra leforgása alatt aztán belehúztunk a termikelésbe. A magas szárny felületi terhelésnek köszönhetõen csukástól nem kellett tartani, de a jófajta emelések, süllyedések megvoltak. A varió volt kétszámjegyû is, bár nem sokáig. Az ernyõt vezetni abszolút nem volt fizikailag megerõltetõ. Játékos volt. Egy idõ után elcsodálkoztam magamon, hogyan lehet az, hogy egy ernyõben elsõ felszállásból ennyire képes vagyok megbízni. Aztán a válasz is megjött, ez azért lehet, mert jól ismerem azt, aki kitalálta, benne bízom meg igazán.
Tudom azt, hogy ha egyszer piacra dobta ezt a rongyot, akkor bomba biztos. Õ már csak ilyen. Az Awak180 kg-ig egyébként EN-B besorolású, 220 kg.-ig EN-C. Bevallom, én ezekhez (sem) értek, inkább motoros felhasználásnál nem látom értelmét. Termikus körülmények között, erõs turbulenciában biztosan nem hülyeség, de nekem annyira bejött ez a szóló ernyõs viselkedés tandemes terhelés mellett, hogy eszembe se jutott foglalkozni ezzel a kérdéssel. Izomgörcs nélkül, szépen finoman vezettem az ernyõt, tök szervósan engedelmeskedett, kész élvezet volt. Brutál befúvások, barna nadrágos emelések után többször is eldöntöttem, hogy na kész, itt az ideje bemenni ebédelni, leszállás, de talajközelbe érve mégis inkább ráadtam a gázt és kerestem egy teherliftet, hogy még tartson egy kicsit a kéj. A leszállás is pihekönnyedére sikerült, pedig fullra elfékezve bizony tolatásos lett volna. Egy határozott mozdulattal lerántottam az ernyõt a földre, nem kellett utána ugrani vagy rohanni. Csodálatos.
Még aznap délután Törökbálinton már csak enyhe lengedezés volt, amikor még egyet repültünk vele, Bagoly barátunknak köszönhetõen immár a fényképezkedés kedvéért is. Ez már belefutós start volt, de teljesen eseménytelen. Az ernyõ szokatlanul kis igénybevételre egyenletesen és dinamikusan jött fel, felgyorsításához meg sem kellett feszíteni kar és vállizmaimat. Nem állítható, hogy nem kellett futni, de nem többet, mint egy 42 m2-es Thankával vagy egy 43-as Orcával. Amikor úgy éreztem, hogy, na ennél a sebességnél egy „rendes” tandemernyõ már megtartana, teljesen önkritikátlan módon belehuppantam a beülõbe, miközben a fékeken is húztam egyet, ívelõlap nyitásosan. És persze, hogy nem tett vissza, hanem ügyesen elemelt, mire három másodperc alatt visszaengedtem a fékeket alap pozíciójukba, már vagy két méter magasan voltunk, még vízszintes, párnahatásban végrehajtott sebességgyûjtés sem kellett neki, mint mondjuk egy Synthesisnek. Termikek már nem veszélyeztettek, mégis tartósan 1 feletti értéket mutatott a vario. A képek kedvéért forgolódtam egy keveset talaj közelben, de néhány radikálisan túldöntött forduló után eszembe jutott a három évvel ezelõtti brassói lepottyanásom, amikor a helyi tévéstáb kedvéért tandemben alacsonyan bemutatóztam és el is vittem negatívba a 42-es Jojowing Quest ernyõt.
Az Awak azonban nem veszítette el sebességét a fordulókban, spirálból kivételkor nem emelkedett meg meredeken, hogy abból aztán lustán hátramaradjon, virgoncan hancúrozott, bár kellett némi erõ a fékekre, egy pillanatig sem keltette azt a benyomást, hogy meg lenne erõszakolva. Leszálláskor motor nélkül is bõven eleget siklott ahhoz, hogy a földet érés ne becsapódás legyen, de motorral „húzatva” volt a legszimpatikusabb. Repültünk egy félórát a Budaörs és Farkashegy közötti Csíki hegység gerince felett, még egész jól emelt a lejtõ feletti lengedezés és az esti gyógy ötvözete. A fél óra alatt két liter benzin fogyott, ebbõl persze még nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni, de tandem üzemmódban azért átlagon alattinak nevezhetõ. Minden írásom kedvenc és õszinte végszava: lehet jönni kipróbálni.
Hozzátenném még: aki megérdemli.
Szöveg: Szabó György, képek: Vampair
| Méret | 33 |
| Cellák száma | 46 |
| Szárnyfelület | 33.00 m2 |
| Fesztáv | 13.82 m |
| Oldalviszony | 5.50 |
| Min. felszállósúly | 100.00 kg |
| Max. felszállósúly | 220.00 kg |
| Ernyõ súlya | 6.10 kg |
| Minõsítés | EN-B (180 kg) EN-C (220 kg) |
