Autogiro news

Az idei időjárás kedvez a girózásnak, vagy mondjam inkább úgy, hogy forgószárnyasnak való? Sőt, nem csak a szél és a turbulencia, de még az eső is segített megerősödni abban a meggyőződésemben, hogy a zárt utasterű autogiróé a repülés jövője.

Volt olyan útvonalrepülés, amikor háromszor is megmostuk a girót. Tény, hogy a turbulenciaérzéketlenség miatt bátrabban bevállalható a toronyfelhők közelsége, ebben viszont nem csak az eső miatt lecsökkent látás veszélye lappang. Ha már nem ajálható módon esőben repülünk, tapasztalhatjuk, hogy a látást alig zavarják a lepergő vízcseppek (van aki RainX- spray-vel segíti őket ebben) és hogy ilyenkor igen jól jöhet a lassú repülés lehetősége. Voltak fenntartásaink az esőnek a kompozit rotor festésére kifejtett hatásával kapcsolatban, de eddig legalábbis azt tapasztaltuk, hogy a kompozit rotor pont olyan jól bírja a nyári záport, mint az alumínium. Korom és vérmérsékletem egyre inkább a Magni Orionja mellett kötelez el, a Calidussal már szinte kizárólag csak érdeklődőket viszek el, érdekes módon ezek között viszont sok az olyan aki másról nem is akar hallani. Ízlések és pofonok. A napokban ismét feltűnt Shuhei barátunk a látóhatáron, éltünk is a lehetőséggel, hogy köteléket repüljünk és ez alkalomból légi fényképezkedjünk egy keveset. Őt sem lehetne lebeszélni a német vadászgépről. Meggyőződhettünk róla, hogy a Calidus játszi könnyedséggel körberepüli az Oriont, fordulóharcban esélyt sem ad neki, ez utóbbi viszont lazán veri fel-leszállási úthosszban.
Az ideális kötelékrepülés 140 km/h-val volt. A német az állítható szögű tolólégcsavarnak köszönhetően 4000-es fordulaton, alig hallhatóan muzsikált, 16l/h fogyasztás mellett. Az olasznak 800-al magasabb motorfordulatszám és óránként néggyel több liter üzemanyag kelett ilyenkor, valamivel magasabb zajszint mellett. Ezen a sebességen tudta optimálisan követni egymást a két gép. Ennél gyorsabban már nem igazán érezte magát elemében az Orion, ennél lassabban már a Calidus került hátrányba. Mindkét giró váratlanul jól bírja az extrém meleget, repülési tulajdonságok vonatkozásában legalábbis. A Calidus hűtőventillátora viszont átment örökmozgóba, százhúszas tempó alatt állandóan kérte az energiaigényes hűtést. De nem is engedte a hengerfejet 110°C fölé. Az Orion lehetővé teszi a nyitott ajtós gurulást, sőt, a technikai triatlon alkalmával leszerelt ajtóval is volt alkalmunk repülni, tapasztalva, hogy a zajon kívül semmi nem változik, még a végsebesség sem, a menetszél pedig csak csúsztatás esetén zavaró. A Calidus plexije alatt tojást lehet főzni, nem véletlen, hogy az oldalt kivágott nyári szélvédőt felül lefestették. Nekem jobban bejönne két szélvédő, mint mondjuk az MT modelleken, igaz, akkor felmerülne a bukósisak kérdése. Nyáron két-három napos túrázás lazán bevállalható, a kevesebb csomag miatt. Mindkét gép zárható, így reptéren vagy alkalmi fel/leszállóhelyen a cókmók benne hagyható egy fürdőzés erejéig legalábbis. A fehér sziklák okozta termikek, talán még a Bóra sem akadály, vészleszállónak bármelyik parkoló vagy országút megfelelhet, augusztusban irány az Adria!