Az idei Blois teljesen átlagosra sikerült. A Meteor előrejelzés elrettentette a légi utasok zömét, ők jól is tették, hogy otthon maradtak és valami normális tevékenységgel szereztek jó pontokat, vagy közúton jöttek el és így megválthatták a 10 eurós napijegyet, a szervezők és a fogyasztói társadalom örömére.
Végül is használható volt az időjárás, a vakmerők és / vagy a forgószárnyasok számára. Szombaton „csak” ordas szél volt, (90°-ban fújta a pályát, Murphy nem alszik), vasárnap már alacsony felhőalap és időnként komolyabb csapadék is. Az Autogyro Europe négy géppel repült át Hildesheimból, vasárnap reggel, amikor elindultak hazafele, vetettük utánuk a keresztet. Főleg, hogy a cudar időjárás, az előre és beláthatatlan viszonyok és viszontagságok okozta stressz, na meg az előző esti buliutóhatásai miatt kissé kapkodó
utolsó ekipázs elégtelen rotor fordulatszámmal kezdte meg a felszállást, a könnyű alu rotor belengett, majd jól lehetett hallani a csattanást, amivel az egyik lapát eltalált valamit.
Ennek ellenére felszálltak és ráálltak a kurzusra, ami az egyre rosszabb döntések sorozatában logikus is volt. Mint később megtudtuk, Párizstól keletre, 250 km megtétele után higgadtak le annyira, hogy belássák: a cél elérésénél fontosabb az életben maradás. Ez volt az egyetlen „esemény” egyébként, ez sem kapott mindezidáig nyilvánosságot, én is csak azért írtam le, mert pár évvel ezelőtt én is biztosan úgy járok, mint a bátor germán.
Ma már őszintén mosolyogva szállok vissza és fogadom a jórészt gúnyos kommentárokat. A tökéletlenséggel is megtanultam gazdálkodni, nem akarom elkiabálni, lehet, hogy lassan öreg pilóta leszek. Nagy újdonság persze az idén sem volt. Persze mindenki eljött, aki számít és nem számít, de a nagy újdonságok léptéke az volt, hogy a 682-es Rotax motort láttuk injektoros változatban és a 912-est ékszíjjal meghajtott mechanikus kompresszorral szerelve, hogy 120 lovat korbácsoljanak ki belőle.
Motoros sárkányban az egyetlen szóra érdemes újdonság a Revo volt, ami az egriek által fejlesztett Jet Star továbbcsicsázott amerikai koppintása.
Biztosan szeretik az amcsik, nekem feleslegesen dzsesszesítettnek tűnt. Nem sok sárkány repült, Billy Brooks viszont szombaton is, vasárnap is lenyűgözte a nagyérdeműt 60, majd 180 km/órás áthúzásaival. Merevszárnyúban sem láttunk újat. Giróban viszont már igen: ott volt a Cavalon, a Magni zárt tandem elrendezésű M16-osa és a DTA által két éve fejlesztett első francia autogiró.
A Cavalonnal repültem negyven percet, zajszintje, kényelme, könnyed és tökéletesen vibráció-mentes kormányszervei nagyon meggyőzőek voltak, de rém hosszan szállt fel és az a sebesség, ahol igazán jól érezte magát, az a 100 km/h volt. A 140 km/h-s sebességhez közel 6000 ford/perc kellett és bizony még így is -2 m/s merült közben. Nem is értem, miért jöttek 100 lóerős motorral és fix állásszögű tolólégcsavarral. A Magni M16-oshoz nem is a gyár, hanem a francia díler, Eric Changeur fejlesztette a kicsit Apache-ra emlékeztető plexi burkolatot. Azzal repülte a bemutatót, és bizony, mindenkinek tátva maradt a szája. Gurulás nélkül szállt fel és utána olyan figurákat mutatott be vele, hogy a repülőmodellezők megirigyelhették volna. Ő lett volna a nap hőse, ha nem következik még utána az új DTA bemutatója, egy fiatal és ismeretlen gyári pilótával, aki még Ericet is lerepülte az égről. A Montelimariak nagyon beletrafáltak. Adminisztratív okok miatt sajnos nem tudtam kipróbálni az új cájgot, de bízom benne, hogy sikerül Tóth Balázs barátomat, a DTA magyarországi importőrét kellőképpen megfertőzni, hogy hozzon egyet, hadd legyen teljes az autogirós kínálat idehaza.
Volt egy igazán nagy újdonság, de olyan kategóriában, amiről már így is túl sokat írtam: az ultrakönnyű helikoptereknél.
Persze ott volt a Fama és az ukránok is a Subaru motoros Aerokopterrel, de a szupersztár a Heli-Sport CH 77 volt, a jól bevált CH 7 Kompress egymás mellett ülős tesója. Ezen egy EPA Power által hekkelt 130 lovas Rotax 114-es volt, még amikor két személlyel repülték, akkor is bőven elegendőnek tűnt az ereje. És ez nem elég, az LCA
standján kitben kínálták gyakorlatilag ugyanazt a helikoptert karbon rotorral és „echte originál” titán törzsráccsal, ami már annak a motornak a befogadására lett előkészítve, amit maga a Rotax dob állítólag piacra még az idén: a 130 lóerős boxer négyhengerest. Ez lesz a válasz a gázturbinák offenzívájára.
A szombati nap meglepetése végül is az lett, hogy hat órakor, amikor lejárt a hivatalos program és kezdődhetett volna az általános örömröpködés, a kiállítók testületileg nyűgözték le gépeiket, felcsapták a lacikonyhát és elkezdődött az evés-ivás. Úgy folyt a sör, mint a bor. Volt ott eszem-iszom, jókedv, éjszakába menően ment a szakértés, a kalandok, anekdoták mesélése. Lehet, hogy ez már annak a jele, hogy az ultrakönnyű repülős mozgalom túl van felnőttkorán, lassan megérkezik második gyermekkorába.
Szöveg és képek: Szabó György
