A Hadron tesztelĂ©sekor támadt az ötlet, hogy össze kĂ©ne hasonlĂtani a kĂ©t nagy versenytárssal, a Paramania GTR Ă©s az Ozone Viper2-vel.
SzereztĂĽnk hát kĂ©t vadiĂşj 20 m2-es versenyernyõt Ă©s jĂşnius 16.-án kivonultunk szokásos tesztplaccra, Törökbálintra. Kánikulai meleg, száraz termikus körĂĽlmĂ©nyek, dĂ©lies szĂ©l várt, amitõl pont a kinĂ©zett starthely környĂ©ke rotoros, ismerkedĂ©s szempontjábĂłl izgalmasak voltak a körĂĽlmĂ©nyek. A Hadront már megismertĂĽk Ă©s megszerettĂĽk, az összehasonlĂtásban inkább a referencia szerepĂ©t kapta. SzögezzĂĽk le rögtön az elejĂ©n: tisztában vagyunk vele, hogy ezek az ernyõk messze a mi tudás Ă©s kĂ©pessĂ©gszintĂĽnk feletti pilĂłták számára kĂ©szĂĽltek, akik napi rendszeressĂ©ggel repĂĽlnek Ă©s õk is csak akkor tudják kihozni belõlĂĽk a legjobbat, amikor maguk is csĂşcsformában vannak testileg-lelkileg-szellemileg.Mi tehát inkább csak azt akartuk megĂ©rezni, hogy mi a kĂĽlönbsĂ©g egy magunkfajta átlagos koca-pilĂłta számára Ă©rzetben a világ legpengĂ©bb ernyõi között, illetve azt, hogy szabad-e egyáltalán gondolnunk rájuk birtokviszonyban.
Ha nem Ă©reztĂĽk volna olyan meglepõen kezesnek Ă©s átlagember számára is kvázi elĂ©rhetõnek, Ă©lvezhetõnek a Hadront, állĂtom, hogy nem lett volna bátorságunk röhögtetni magunkat. Maradjunk annyiban, kicsit Ăşgy voltunk vele, mint ha a Cicciolinát Ă©s mondjuk Maya Gold-ot konyhamĂ»vĂ©szet Ă©s intellektuális társalgás vonatkozásában mĂ©rtĂĽk volna össze. Nem pont releváns, de megreszkĂrozom azt a feltevĂ©st, hogy hazánk pilĂłtatársadalma egyĂ©bkĂ©nt sem pilonkerĂĽlgetĂ©s vagy egyĂ©b verseny-cĂ©lok miatt Ă©rdeklõdik ezek iránt az ernyõk iránt, hanem azon egyszerĂ» emberi tulajdonságnál fogva, hogy szeretjĂĽk a kĂ©pessĂ©geinken Ă©s igĂ©nyeinken messze tĂşlmutatĂł tárgyakat, hátha azokkal azonosulva magunk is többek, ĂĽgyesebbek, jobbak leszĂĽnk. Ez egyfajta mágia. Közben persze az sem árt, ha ebbe nem halunk bele. Nem baj tehát, ha ezeknek a borzasztĂłan teljesĂtmĂ©nyre hangolt ernyõknek a hĂ©tköznapi használhatĂłságárĂłl Ărunk, a praktikum Ă©s realitásĂ©rzĂ©k jegyĂ©ben.
Laurent (Lolo) Salinas a Paramania GTR-el nyerte legutóbb a Fly Gamest, az Ozone Viper2 Mathieu Rouanet ernyõje, nincs is olyan motoros ernyõs verseny, ahol a dobogó valamelyik fokán egyik vagy mindkettõ ne lenne ott.
Pedig radikálisan különböznek egymástól, mégpedig abban, hogy a GTR-t Mike Campbell Jones eleve motoros ernyõs filozófiával, reflex profillal alkotta, a Viper2 pedig hagyományos, gyalog (aka: siklóernyõs) alapokból indulva jutott el egy több lépcsõs fejlesztés során egy reflexes profilhoz (bár még mindig csak részben) és viselkedéshez. A hegyrõl repülõk azt mondhatnák: jó családból származik, csak rossz társaságba keveredett.
Lehet, hogy ma már nem számĂt, de a Viper FranciaországbĂłl Ă©rkezett, a GTR egyenesen KĂnábĂłl. KivitelezĂ©sĂĽk egyaránt kifogástalan, a GTR egy hajszállal mĂvesebb. A hevederzet egyiknĂ©l sem tĂşl komplikált, a Hadronhoz kĂ©pest legalábbis. A Viperen kĂ©t lehetsĂ©ges bekötĂ©si magasság adott, a stabilo-kormányzást lehetõvĂ© tevõ fĂĽlecskĂ©k elĂ©g magasan vannak, mágnessel rögzĂtve, de nem elĂ©ggĂ©. A fĂ©kfogantyĂşk patentesek! A GTR-en a (mágneses rögzĂtĂ©sĂ») fĂ©kfogantyĂşkhoz van kötve a szárnyvĂ©g (nevezhetjĂĽk akár) oldalkormány zsinĂłrja, Ăgy ez könnyebben, magátĂłl Ă©rtetõdõbb mĂłdon kezelhetõ, amire bizony szĂĽksĂ©g is van.
Érdekes megoldás, a láb-gyorsĂtĂł kĂ©t csigán át a trimm-hevederhez csatlakoztathatĂł, amikor belĂ©pjĂĽk a gyorsĂtĂłt egy mozdulattal az ernyõt is gyorsra trimmeljĂĽk, ha lelĂ©pĂĽnk a gyorsĂtĂłrĂłl, vissza is kapcsoltunk lassĂşba. A kellemes, fĂ©nyes-selymes ernyõk kiteregetĂ©sekor szembe ötlik, hogy mennyivel nagyobbak a GTR cellák beömlõnyĂlásai. Az Ozone sokkal diszkrĂ©tebb, a belĂ©põél alsĂł rĂ©szĂ©n találhatĂł, lapos nyĂlásokon keresztĂĽl táplálja az ernyõt. A GTR nem csak a magas cellanyomás miatt kĂ©r sok levegõt, hanem azĂ©rt is, mert el is enged belõle a kilĂ©põélen, pici lyukakon keresztĂĽl, Ăgy hoz lĂ©tre lamináris áramlást a profil körĂĽl, ami az ernyõ hatásfokát növeli. A cellák falai az elsõ egynegyedben mindkĂ©t ernyõnĂ©l merevĂtettek, de nincs „fĂ»kasza-damil” profilerõsĂtĂ©s, mint a Hadronnál. A zsinĂłrzat, mint minden valamire valĂł versenyernyõnĂ©l, a felsõ egyharmadban burkolatlan kevlár, ijesztõen fogselyemszerĂ». A hĂşzogatást mĂ©g jĂł kis cibálĂłs, forgolĂłdĂłs szĂ©lben kezdtĂĽk, azt hamar megtapasztaltuk, hogy a GTR jön fel könnyebben, igaz, mindkettõ feljön Ăşgy is, hogy az A sorokat nem is fogjuk. A Viper2-t meg kell fogni a zeniten, a GTR megáll magátĂłl odafent. Az Ozone idegesebb, vezetni, segĂteni kell, csukogat, billeg, ha kell, ha nem. Kis tĂşlzással, a GTR olyan volt, mint egy befĂĽvezett rasztafári, a Viper2 pedig Wall Street-i brĂłker, fehĂ©r porral az orrlikában.
Az elsõ start a Hadronnal volt, hangvillának. Minden megszokott, otthonos, biztonságos az Ă©rzĂ©s. Pedig volt termik is, szĂ©l is rendesen, a barna nadrághoz nem is kell más. Utána jött a GTR. Érezhetõen többet kellett futni vele, jĂł 10 km/h-val nagyobb sebessĂ©gen emelt el. LassĂşra trimmelten is szokatlanul gyors volt. Kellett is a motor neki. KigyorsĂtáskor aztán mintha egyenesen hajtĂłmĂ»leállást kaptam volna. A fĂ©kek ráadásul olyan mĂ©rtĂ©kben kikemĂ©nyedtek, hogy alig mertem hĂşzgálni õket. SzerencsĂ©re pont kĂ©zre esett a szárnyvĂ©gkormány zsinĂłrja, hatĂ©konysága nagyon didaktikus, Ă©rezteti a pilĂłtával, hogy lehet bátran fordulĂłzni az önstabil profil piszkálgatása, elrontása nĂ©lkĂĽl.
Nagy sebessĂ©gen Ă©lre lehet állĂtani a GTR-t, akár mĂ©g wing-overezni is lehet, csak stablapbĂłl, ohne fĂ©k. TĂşldöntött fordulĂłnál illik odafigyelni a magasságra Ă©s a motorteljesĂtmĂ©nyre, a GTR Ăşgy megmerĂĽl, mint a nyeletlen fejsze. Mozgása száraz, darabos, szögletes a Hadronhoz kĂ©pest. Sport futĂłmĂ» peres gumikkal kátyĂşs Ăşton. Bár rĂ©gen megszoktam már, hogy a reflex profilos ernyõket gyorsra trimmelten bĂ©kĂ©n kell hagyni, hadd vĂ©gezze az automata pilĂłta a dolgát, itt mĂ©gis folyton bele akartam nyĂşlni, Ăşgy ficánkolt. Felesleges arrĂłl Ărni, hogy mennyire fordulĂ©kony Ă©s játĂ©kos, ezt a kĂ©pessĂ©gĂ©t az adott körĂĽlmĂ©nyek között Ă©ppen csak kĂłstolgattam, de alighanem a legtökĂ©letesebb „esti gyĂłgy”-ban sem jutottam volna el egyhamar az ernyõ hancĂşr-potenciáljának a felĂ©re. Leszállásnál is gyors volt, de hagyta magát jĂłl elfĂ©kezni, semmi kĂĽlönöset nem kĂ©rt. Az Ozone-t kellett volna felkĂ©rni egy táncra, de a lĂ©gköri viszonyok cigányzenekara mĂ©g mindig a legĂ©nyesnĂ©l tartott, Ă©n pedig egy lassĂş vagy esetleg ritka csárdást vállaltam volna be a kutyázás közben tapasztaltak alapján ezzel a Viper2-vel. SzerencsĂ©re megĂ©rkezett közben Farkas Tibi Ă©s Berkes Zsolti is, õk is elmentek a Hadronnal Ă©s a GTR-el, bizony, jĂłval bátrabban bohĂłckodtak a levegõben, mint Ă©n, vĂ©n trotty.
Sebaj, Ăgy legalább Tibire jutott a Viper2 szĂ»ztelenĂtĂ©se. Nem csinált belõle felhajtást. Bátran megforgatta. Utána már Ă©n sem fanyaloghattam, igaz, a szĂ©l is almult, a termikus tevĂ©kenysĂ©g is alább hagyott. Lehet, hogy a Dudek ernyõkön satnyultam el, lehet, hogy tartottam az Ozone-tĂłl, lehet, hogy már fáradtam is, elĂ©g az hozzá, hogy bĂ©náztam egy sort, mielõtt sikerĂĽlt volna felszállni, vĂ©gĂĽl belefutĂłs starttal. Maradjunk annyiban, hogy körĂĽlmĂ©nyesebb volt a startja, mint a GTR-Ă©. Kevesebb motor kellett neki, jobban siklott, könnyebben emelkedett, de egyĂ©rtelmĂ»en lassabbnak tĂ»nt. Gyorsra trimmelve már nekilĂłdult valahogy, de az az orgiális sebessĂ©gĂ©rzet, ami a GTR-nĂ©l volt, az itt elmaradt. A fĂ©kek kevĂ©sbĂ© voltak kemĂ©nyek, a nem tĂşl praktikus használatĂş oldalkormány fĂĽlecskĂ©k hasonlĂłan hatĂ©konynak bizonyultak. KevĂ©sbĂ© kĂ©rte a segĂtsĂ©get, majdhogynem nyugisabbnak bizonyult. Persze ez nagyon szubjektĂv, a körĂĽlmĂ©nyek javulásával is illene számolni ilyenkor. Ă–sszessĂ©gĂ©ben, jobb benyomást keltett a Viper2, mint amire számĂtottam. Be kell vallanom, itt van egy nagy adag elõĂtĂ©let, mĂ©gpedig a „gyalog ernyõs” eredet miatt.
Én már csak ilyen motoros ernyõs fazon vagyok, aki Ăşgy aránylik a vĂ©rbeli siklĂłernyõshöz, mint a nagyipari körĂĽlmĂ©nyek között tenyĂ©sztett, lizinen Ă©s threoninon hizlalt sertĂ©s, a Mátrában, makkon nevelkedett vaddisznĂłhoz. Ez az ernyõ pedig vaddisznĂł-orientált. JĂł, az is befolyásolt, hogy bár magam alig repĂĽltem korábbi Viperekkel, sok rĂ©mhĂrt hallottam, olvastam, illetve repĂĽltem kötelĂ©kben dobálĂłs idõben Francis Gardeur barátommal, az Ă©n Reactionom magátĂłl ment, mint a vonat, vidáman fotĂłztam Ă©s szendvicset ettem, mĂg õ folyamatosan viaskodott ViperĂ©vel, esett-kelt állandĂłan. Leszállás után rákĂ©rdeztem, hogy ezt szereti-e, sokatmondĂł mosollyal megjegyezte, hogy a kihĂvásokat mindig, meg egyĂ©bkĂ©nt is õ alapbĂłl takarĂ©kos, Ă©s nĂ©zzem csak meg a tankot, ugyanazon a távon fele annyi benzint fogyasztott. Ha már Ăgy majdnem összebarátkoztunk a Viperrel, kicsit megforgattam Ă©n is, az elõbbi metaforához visszatĂ©rve: „cigánycsárdásig menõen”, azt kellett Ă©szlelnem, hogy legalább olyan fĂĽrge Ă©s könnyed, mint a GTR, de kisebb kormányerõk mellett, harmonikusabban, kevĂ©sbĂ© merĂĽl meg, azt tudja, amit a másik, de „utánĂ©getõ nĂ©lkĂĽl”. A GTR pár km/h-s csĂşcssebessĂ©g-többletĂ©t ĂĽgyesen kompenzálja fordulĂ©konysággal. Leszállásnál is figyelembe kellett venni, hogy a Viper2 átlagon felĂĽl siklik, elfĂ©kezni pedig kevĂ©sbĂ© jĂłl lehet. De ebben nincs semmi kĂĽlönös.
GTR 20 | VIPER2 20 | |
hasznos pilĂłtasĂşly (motorral) | 60-120 | - |
cellák száma | 54 | 59 |
max trimmsebesség | 51 | 44,2 |
max sebessĂ©g kigyorsĂtva | 65+ | 54,4 |
max. engedélyezett gravitációs túlterhelés | 8+ G |
Nem is gond, van baj Ăşgyis elĂ©g…
Szöveg: Szabó György
KĂ©pek: Vampair      Â
KĂ©pek: Vampair      Â