Ismét a VB egyetlen magyar indulójaként vágtunk neki a spanyolországi Marugánig vezető hosszú útnak. Három nap fárasztó utazást követően késő este megérkeztünk a közel ezer méter magasan fekvő repülőtérre.
A táborverést követően másnap összeszereltük a gépet, de az erős szél és a nagy meleg miatt csak este kezdhettük el az ismerkedést a vidékkel. A hazai viszonyokhoz szokott szemnek kevés a zöld, kies, navigációs pontokban szegény a táj. Hamar kiderült, hogy versenyről szinte teljes egészében száműzték a fotókeresést, a verseny igazgatója számítógépes szakember, a monitor mellől tervezte meg szinte valamennyi számot. Az egyik hivatalos edző feladat egy economy szám volt, amiben a hazai teszt számokra alapozva egy kicsit túlterveztük magunkat (1000 m magasan a reptér), így nem csoda, hogy kényszerleszállás lett a dolog vége. Hatalmas tarlók alattunk, ameddig a szem ellát, de a szem későn veszi észre a tarló közt megbúvó méretes köveket. Jobb hátsó defekt lett a dolog vége. Reggel már az első keréken is folytonossági hiányt kellett megszüntetnünk, de ekkor még nem gondoltunk ennyi bajra. A folyamatosan bekövetkező újabb defektek hatására aztán felsejlett bennem a húsz évvel korábbi, mindössze 80 km-el odébb megrendezett VB emléke.
Az akkor 12 gépes magyar csapat (milyen szép idők voltak!) minden tagja küzdött a királydinnye tüske okozta problémákkal. A délután folyamán váratlan szélvihar csapott le a reptérre, csapatsátrunk összedőlt. Az angolok rosszabbul jártak, az ővék megsemmisült, egy rendezői nagy sátrat a gépeik közé vitt a vihar, négy gép jelentősen megrongálódott. Összehangolt csapatmunkával használható állapotúra hoztuk a sátrat. A megnyitó napja üzemanyag fogyasztási tesztekkel, új beállítások kipróbálásával telt, majd újabb három órát kapaszkodtunk a sátorba, mert megint erős lett a szél. Aztán megerősítettük a „védvonalat”, így már nyugodtan indultunk a megnyitóra. Navigációs feladattal kezdtünk, célraszállással zártuk a számot, majd egy fékútméréses célraszállás következett. Másnap benzinbeméréssel kezdődött, fordulópont vadászat során repüld a legnagyobb távot, érintsed a legtöbb fordulópontot. A teszt feladat emléke kísértett, ezért nem mertük a betervezett adagot megrepülni, két fordulópontot és 21 km-t megspóroltunk. Utólag kiderült, kiadta volna. A szlovák verseny házigazdájának, Arnost barátunknak az „aranyköpésével” vigasztaltuk magunkat: „jobb itt sörözni (borozni) a sátor alatt, mint a kukoricában szagolni a benzint”.
Másnap az 1m magasan kifeszített szalag felett kellett a lehető legközelebbről indulva felszállni.
Molnár Zolika egy speciálisan kikönnyített gépet épített számunkra, adott egy erős motort, ennek, illetve Qwakk speciális kiegészítőinek köszönhetően idén végre nem kellett attól tartanunk, hogy nem tudunk felszállni a deckből. Qwakk kiegészítőjét kizárólag a felszállásoknál használtam, itt most elkövettem azt a hibát, hogy gyakorlás nélkül a leszállásnál is alkalmaztam. A feladat az volt, hogy a szalag mögé leszállni, aztán fék. Bejöttem 1 m magasan repülve, a szalag előtt 20-25 m-re leült a gép. Nagy hiba volt.
Két újabb navigációs feladat, köztük egy célraszállással, a másodikban kétszer 20% büntetést kaptunk, utolsóként végeztünk. A feladat során egy Picasso által rajzolt bika vonalait kellett követni, két előre meghatározott helyen lévő időmérő kapuval, számos rejtett útvonal-ellenőrző kapuval.
Azért büntettek bennünket, mert a két időmérő kapu előtt „S-eltünk”. Valóban van a helyi szabályzatban egy mondat, ami ezt a kapu előtti 1000 m-n büntetéssel fenyegeti, de egy másik pont ennek részletes ismertetését írja elő. Nem ismertették a büntetések között, mégis büntettek. Panaszoltunk: elutasították, óvtunk: elutasították.
Másnap újabb üzemanyagos szám: repülj egy háromszöget a lehető legnagyobb területtel.
Csak a kezdő és egyben végpontot adja meg a rendező, úgy építed fel a háromszöget, ahogy akarod. Az első szár egyben sebességi szár is. Nagyot terveztünk, nem mertük megrepülni, de így is rendesen elvertük a mezőnyt. Utolsó versenynapon reggel egy navigáció, délután termikszám. Ez volt a harmadik üzemanyagos szám, más versenyeken kettőnél több még nem volt. Akik ismernek, tudják, hogy mennyire nem szeretem ezeket a számokat. Szerencsénkre másoknak sem erősségük a termikelés. Megközelítőleg 8 liter benzinnel kb. 100 percet repültünk, köszönhetően Thuróczy Endre „szegényítő” csapjának, meg a hazulról kapott
jótanácsoknak és annak, hogy mertünk motort állítani többször is. Ismét jól elvertük a mezőnyt. A jó hajrának köszönhetően feljöttünk a harmadik helyre, így hét év után újra van VB érme a magyar könnyűrepülésnek.
Részletes eredmények a
http://marugan2012.es/microlight/scores honlapon.
Nem akarom még elkiabálni, de ha minden igaz, megpályázzuk a 2014-es VB szervezését.
Szöveg és képek: Ferinc Vince
