Koleszár Edina
Dátum: 2004. november 01. hétfõ, 10:00 Rovat: Hátimotor
A repülés iránti vágy mindig is ott lapult a zsigereimben. Sokáig nem tudtam, mit is akarok pontosan, és gyerekfejjel nem is igazán
ismertem a lehetõségeimet, egyszerûen csak a magasba vágytam, szállni akartam a madarakkal, megsimogatni a felhõket. Késõbb elkezdtem gyûjteni az
információkat, pilóták és ejtõernyõsök társaságát kerestem, olvastam a szakirodalmat. Az igazi lehetõség akkor nyÃlt meg elõttem, amikor Pestre kerültem a
fõiskola miatt, Ãgy elérhetõ közelségben volt a gödöllõi repülõtér.
Ejtõernyõsként kezdtem 1995-ben, és sok-sok szerencsés véletlen
folytán
Szabó Péter lett az oktatóm. Az ugrás intenzÃv, semmihez sem hasonlÃtható, eufórikus élményét vele élni át – ez
volt az, ami megpecsételte a sorsomat, és a közös sorsunkat is. Péter akkor már régóta siklóernyõzött. Egy nap, amikor az erõs szél miatt nem lehetett
ugrani, elvitt Apcra. Egy hosszú tandemrepülés után azt éreztem: igen, ez az. Pár év után választanom kellett, mert mindkét sport teljes embert kÃván. Ekkor
abbahagytam az ejtõernyõzést. Siklóernyõs pályafutásom gyorsan elkezdett felfelé Ãvelni. Repültem pár nõi rekordot, van néhány szép versenyeredményem, és
sok-sok gyönyörû repülésem; oktató, csörlésszakoktató, tandempilóta lettem.
2003. augusztus 20-án gyönyörû kislányunk született. A gyalogos
siklóernyõzést közel két évig hanyagolni kényszerültem. Kisbabát nevelni csodálatos dolog, egyike a legcsodálatosabb dolgoknak. A fantasztikus az, hogy nem
kell teljesen lemondanom a repülésrõl, csak kicsit (nagyon) átszervezni. Nekem a hátimotoros ernyõzés nyújtja erre a legjobb lehetõséget. Amikor bekerült a
családba a hátimotor (szinte egy idõben harmadik családtagunk érkezésével), nem volt kérdéses, hogy kipróbálom-e. Azonnal beleszerettem. Most megint úgy
érzem: igen, ez az. Gyorsan, viszonylag rugalmasan juttat repüléshez, és most éppen erre van szükségem. Ugyanakkora, csak más jellegû élvezetet jelent, mint
a gyalogos ernyõzés. A lehetõségek körét pedig nagyon kiszélesÃti. Vannak, akik árulásnak érzik, mások pedig meg vannak döbbenve: „Egy nõ?”,
„Egy ekkora nõ?”, „De hát a motor nehéz és zajos, és különben is”… Ezt addig mondják, amÃg ki nem próbálják a
hátimotorozást…
Minden egyes repülést ajándékként élek meg, és megbecsülöm minden pillanatát. A célom az igazi rutin megszerzése, amihez még
többet kellene repülnöm. A szÃvem csücske a túrarepülés. Sok tervem van ezzel kapcsolatban, de ehhez még egy felszerelést be kell szereznünk, hogy ne kelljen
a meglévõn osztozkodnunk, ami ráadásul nagy is nekem.
Mások elismerésére pályázni, önigazolást keresni, pusztán divatból repülni, és görcsölni
ilyen-olyan célok miatt nemcsak butaság, hanem veszélyes is. Az igazi élvezethez az kell, hogy biztonságban érezze magát a pilóta, aminek pedig
alapfeltétele, hogy ne bÃzzon semmit a véletlenre. Ha alapos és sokoldalú az elméleti tudásunk és a gyakorlatunk, és azt folyamatosan fejlesztjük is, akkor
saját határainkat fokozatosan egyre jobban kitolhatjuk, és széles játékterünk marad a biztonságos repülésre.
Szárny:
változó
Motor: Parapower
Telefon: 20/476-8566
E-mail:
felhout@freemail.hu
|
|