Jön az utánpótlás
Dtum: 2006. november 15. szerda, 01:51
Rovat: Merevszárnyú UL


[kep4 50% right] Ne tévesszen meg senkit a francia UL-mozgalom Blois-ban tapasztalt relatív „stagnálása”, a vészharangot azért nem kell megkongatni: a fiatalok folyamatosan állnak csatasorba. Idén 11. alkalommal került megrendezésre a „Tour de France ULM” fedõnevû nagy repülõs körtúra augusztus 5. és 12. közt; 134 gép tette meg a térképen látható útvonalat a szokatlanul kedvezõtlen idõjárási viszonyok ellenére is. Az FFPLUM, a francia ultrakönnyû repülõk szövetsége ezúttal 4 gépnyi, már önállóan repülõ ifjú legénység mellett további 17 fiatalt invitált meg a részvételre, akik 9 önkéntes oktató segítségével kóstolhattak bele a légi élményekbe. Az alábbiakban egyikük, Cynthia beszámolója olvasható.

A nevem Cynthia, 18 és fél éves vagyok; több mint 3 éve szereztem meg az ULM jogosítást. Idén kezdem a második évfolyamot speciális matek tagozaton az egyetemi elõkészítõn, és szeptemberben felvételizem az Air France pilótaképzõjébe.
A 2006-os Tour de France, számomra? Csodálatos és gazdagító élmény! Ez volt az elsõ alkalom, hogy részt vettem rajta, kicsit izgultam is elõtte, de nagyon türelmetlenül vártam (a szüleim szerint)...
[kep5 40% left] A cavalaire-i repülõs klub tagja vagyok, és épp a 15. születésnapomon szereztem meg a jogosításomat. A klub sajátossága, hogy csak úszótalpas gépeink vannak, egy 500 hektáros vízfelület áll rendelkezésünkre le- és felszállópályaként. Így hát gyakorlatilag eddig csak tenger felett repültem, és a navigációban sem volt gyakorlatom. Volt tehát mit tanulnom a túrán...
Megérkezéskor örömmel láttam a sok gépet. Találkoztam a többi 17 részt vevõ fiatallal, a pilótákkkal, szerelõkkel, szurkolókkal, akik mind ugyanazt a szenvedélyt osztják... nagyon jó volt a hangulat.
Az elõzetes briefingek után oktatómmal elõkészítettük a navigációt. Nagyon sokat tanultam a repülés ezen technikai aspektusáról, annál is inkább, mivel mindennap más oktatóval dolgoztunk, így sokféle módszert ismerhettünk meg. Nagyon érdekesnek találtam a navigációt.
Hát még a repüléseket! Minden nap egy új szakasz, egy másik táj, csupa felfedezésre váró csodálatos élmény! Aki motoros ultrakönnyû repcsivel járja be Franciaországot, csodaszép helyeket láthat.
Az én kedvencem a Tour du Pin – Millau etap volt sárkánnyal (Louis Collardeau-val), 8500 láb magasan, a Tarn hegyszorosai fölött átrepülve. Egyszerûen fantasztikus látvány, nem is beszélve a millau-i viadukthoz való érkezésrõl...
[kep7 40% right] Ami a gépeket illeti, Jack Krine MCR-je tetszett a legjobban, a repülés hihetetlen élményt nyújtott vele.Ebben persze Jack személyisége is szerepet játszott, hatvankét éve, több mint száznyolcvan géptípuson repült közel húszezer órája, hatalmas hófehér bajsza; nem jött, hogy elhiggyem, hogy a francia repülésnek ezzel az élõ legendájával repülhetek.
Persze nem csak a napos oldalban volt részünk! Három etapon keresztül a széllel és az esõvel harcoltunk (Montélimar, Le Mans, Val de Reuil).
Tapasztalatnak azonban mindenképpen hasznos volt ilyen barátságtalan körülmények közt repülni, minimális látótávolság mellett, a horizonton fenyegetõen feltûnõ zivatarok elõl menekülve....
Összességében még örülök is ezeknek a rémítõ élményeknek, mert így sokat tanulhattam a kedvezõtlen feltételek esetén alkalmazható eljárásokról, a megfelelõ reakciókról és fortélyokról.
Természetesen nem kizárólag a levegõben töltöttük ezt az egy hetet. A földön is sok nagyszerû pillanatban volt részünk, mint például a napfelkelte 134 UL gép felett egy nedves, jéghideg éjszaka utáni hajnalon... Milyen szép is volt az elsõ napsugarak csillogása egy sárkány harmattal borított szárnyán...
[kep6 40% left] Ott volt a parkolás is. Egy csoport minden délben elõreindult autóval, hogy leszálláskor fogadják és elirányítsák majd a leszálló gépeket az aznapi szakasz végén. Az egyik legszebb emlékem, mikor Levroux-ban én is sorra kerültem (Couhé és Mondreville közti kitérõ állomásunk volt). Az idõ nem volt épp ragyogó, én a pálya végén állva vártam a gépeket. Zoé rádióján hallottam az elsõ bejelentkezõt, felnéztem az égre... micsoda boldogság volt látni az „elsõ fecskét”! Végignézhettem a sorban egymás után beérkezõ gépeket, amint hátszéllel megközelítették a pályát, majd behelyezkedtek a fináléhoz; ez a fantasztikus balett örök emlék marad... Csodálatos élmény volt számomra a túra, ami csak megerõsítette a repülés iránt érzett szenvedélyemet. Köszönet mindenkinek, hogy részt vehettem ebben a kalandban, oktatóimnak, akikkel nagyszerû pillanatokat és repüléseket élhettem át, Jack Krine-nek a feledhetetlen MCR-es repülésért, minden fiatalnak a szuper hangulatért és társaságért, Dominique Méreuze-nek és a többieknek az együtt töltött idõért, és Marcnak, hogy Sky Rangerrel mehettem haza Amiens-bõl... Már csak egyet mondhatok, jövõre újra találkozunk!

Szöveg: Cynthia Chodkiewez
Fotók: Anthony Delluc
Fordította: Kádár Andrea

[kep3 71% left] [kep2 50% right] TOUR DE FRANCE ULM 2006 – SZÁMOKBAN
– A leghosszabb európai repülõs túra: 3000 km
– 270 résztvevõ (legénység és szervezõk)
– 40 önkéntes
– 100 felnõtt ekipázs,
– 4 „junior” ekipázs,
– 9 „junior” ekipázs oktatókkal,
– 6 mozgássérült ekipázs,
– 6 nõi ekipázs és
– 8 „Szervezõk” és „Partnerek” ekipázs
– 1 fõrendezõ
– 1 repvezetõ
– 1 versenyigazgató
– 1 ügyeletes orvos
– 1 logisztikai igazgató
– 1 tolmács (a külföldi részvevõknek)
– 1 légügyi hatósági koordinátor
– 1 meteorológiai szakértõ
– 3 fõs biztonsági szolgálat
– 3 fõs földi logisztikai irányítás
– 134 repülõeszköz, az alábbi eloszlásban:
– 73 kétüléses merevszárnyú
– 16 együléses merevszárnyú
– 26 kétüléses motoros sárkány
– 13 együléses motoros sárkány
– 1 együléses autogiro
– 3 kétüléses autogiro
– 1 kisrepülõgép
– 1 helikopter
– 1 tucat személyautó
– 1 kamion mûszaki asszisztencia
– 1 pótkocsi a poggyászoknak
– 1 szaniter kamion (mozgássérültek számára is akadálymentesített)
– 3 „étkezõ” kamion
– 40 000 liter üzemanyag
– 170 000 € költségvetés

[kep1 35% right] Megint az ifjúság: Paris– Dakar ULM

A Dassault Aviation fõnöke, Serge Dassault a Raid Aventure szövetség egyik kezdeményezésének támogatójaként látogatott el a szeptemberi blois-i kiállításra.

A Raid Aventure tervének lényege, hogy egy corbeille-i és egy dreux-i mûszaki szakközépiskola tanulói számára lehetõséget nyújtson az aeronautika világának felfedezésére. A francia UL szövetség meghívására a Raid Aventure csapata és a fiatalok képviselõi eljöttek Blois-ba, hogy ott mutassák be egyszerre oktató, humanitárius és történelmi jellegû projektjüket. [kep8 40% left] 2007 áprilisában a tanulók által, szakemberek segítségével épített 3 ultrakönnyû gép 2 hét alatt megteszi majd a mitikus Párizs–Toulouse–Saint Louis útvonalat Szenegálig.
Földi asszisztencia gondoskodik a logisztikáról, illetve az afrikai iskoláknak szánt tanszerek és egyéb segédanyagok szállításáról. A 10 kiválasztott tanulóból álló csapatot a szervezõk bevonják a különbözõ feladatok ellátásába (fényképezés, videózás, karbantartás, sõt pilótáskodás is). Az út mûszaki és repüléstechnikai vonatkozásait az ULM Paris Ouest-Eva-d’Air UL repülõs klub felügyeli, élén immár két éve Denis Etévével. Az aeronautikában ez a név sokaknak ismerõsen csenghet, hiszen mérnök-pilóta nagyapja találta fel többek közt a róla elnevezett levegõhöz viszonyított sebességmérõt 1912-ben...





A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=459