Szlovéniai kirándulás Movitokkal és UL-ekkel
Dátum: 2004. október 05. kedd, 10:00 Rovat: Merevszárnyú UL
Korábban olvashattátok
beszámolónkat az erdélyi
repülõtúráról. Ismét összejött a "Csapat"! Az
Alföldi Repülõklub pilótái ismét szerveztek egy
körrepülést. Most Szlovénia
volt a cél.
Rendezett kötelékben haladtunk az út
során |
2004. szeptember 9-én Õcsényben találkoztak a különbözõ
tÃpusú movitok és ul-ek. A kis
kötelékünkhöz
csatlakozott néhány - a korábbi túra során megismert
- erdélyi pilóta is. A megérkezés után a szekszárdi
dombvidéken egy izgalmas
precÃziós feladat
megrepülését készÃtették elõ a szervezõk. Ez volt a
belépõ a túrára. Utána kellemes szekszárdi vörösborok
és cigányzene mellett
készültünk az útra.
Másnap az üde ébredést követõen Sármellék volt
a következõ állomás. Szlovénia EU-tagállam, Ãgy
csak egyszerû
útlevél-ellenõrzésre volt szükség a
kiléptetéshez. Majd 15 gép kötelékében elindultunk
az országhatár felé, a kilépõpont "DIMLO". Muraszombat
vidéke
még nagyon hasonlÃt a zalai
tájakhoz, szinte ismerõsnek éreztük magunkat.
Maribornál a Pohorje vonulata azért már rádöbbentett
bennünket, hogy a
hegyek közé tartunk.
Utána dimbes-dombos tájak, a kis házak mellett
minden mûvelhetõ terület zöldellt. Rendezett házak,
tiszta legelõk felett
repültünk. Nekem az az érzésem
támadt, mintha Ausztriában járnék.
Koper kikötõje felett a szlovén
tengerparton |
A tiszta idõvel szerencsénk volt, az 50 kilométeres
látás önmagában gyönyörûvé teheti a napot a
hegyek
között. Irány az elsõ tervezett reptér, Slovenj
Gradec. Itt még mindenki tartotta a helyét, majd
egy hegycsúcs (kb. 5062 feet) átrepülése után
megkezdtük
az egymást követõ, rendezett leszállást.
Az útlevélkezelés mellett itt egy repülõnap elõkészületeibe
csöppentünk és megtudtuk,
másnap
vendégei is leszünk a rendezvénynek. Tankolás
után szlovén barátainkkal gyarapodva Celje irányába
szeltük az eget. Itt a hegyek mentén
már
nem volt olyan szoros a kötelék. Néhányan a fák
koronáit közelÃtve lejtõztek az útvonalon is. Bizony,
ez a legjobb dolog a movitokkal repülve.
SzÃvem
sokszor a torkomban dobogott, majd messzirõl
megpillantottam a második reptér pályáját. Celjébe
érkeztünk. Kedves fogadtatásban volt részünk,
a
helyi szlovén pilóták megvendégeltek bennünket
frissÃtõ itallal, Ãnyenceknek való sonkakülönlegességekkel.
Rövid eligazÃtás, mert a Ljubljana
CTR
mellett repültünk tovább. Magas hegyvonulatok
mellett repülve, a hegyre irányuló szél alapjáraton
is tartott bennünket. Az eget jó néhány
siklóernyõ
is szÃnesÃtette. Akinek kedve volt, élvezhette a
lejtõzés örömét. Jobbról a tiszteletet parancsoló
hegyvonulat, a másik oldalról pedig
egy utasszállÃtó
emelkedett épp a levegõbe a ljubljanai repülõtérrõl.
Nagyon jó érzés kerÃtett hatalmába a kis repülõben,
az óriások
között.
A távolban a Nemzeti Park csúcsa, a Triglav magasodott.
Ezek már tényleg magas hegyek - 3100
méter. Némi szorongást éreztem. Ó, át
fogunk repülni
felette?
Szerencsémre nem ezzel próbálkoztunk. Inkább a
hegy lábainál elterülõ kis tengerszemeket csodáltuk
meg. A bledi tóhoz
érkeztünk. Egy igazi kis gyöngyszem
a szlovén óriások között, kékes-zöld vÃzével,
közepében egy apró kis szigettel. Minden repülõ tett
egy-két kört
felette, a fényképezését itt sem lehetett
kihagyni. Itt éreztem elõször, hogy feloldódtam. Már
nem is olyan ijesztõek ezek a nagy hegyek. A
Bled
melletti reptér igazán csodálatos helyen fekszik, de
nagyon eltelt az idõ, nem szálltunk le. Lesce felett
csak áthúzott a kötelékünk, repülnünk
kellett
visszafelé, hogy naplemente elõtt szálláshelyünkre
érjünk. A horvát határsávban landoltunk, Imeno
picinyke repterén. A keskeny leszállósáv
mellett egy
fesztávval a patak már a horvát határ, a kis bódé pedig
a gyalogos határállomás.
A
bledi tó Szlovénia gyöngyszeme. |
A következõ napot a földön töltöttük, mégis repüléssel
foglalkoztunk. Slovenj Gradecben a
repülõnapon
tiszteletbeli vendégként nézelõdtünk. A kis
reptéren igazán komoly programot állÃtottak össze.
Az utolsó nap következett. Reggeli közben
vezetõink majdnem 6 órás repülési útvonalat ismertettek.
A cél a tenger volt. Imeno, Novo Mesto, Postonja
érintésével Portoroz felé vettük az irányt.
Az idõjárás
már nem volt a legtökéletesebb. Épp a csúcsok
felett, de még a felhõalap alatt harcoltunk a
szembeszéllel. Az útvonalon több helyen
igazi
hullámfelhõket élvezhettünk és próbálgattunk az
erõs délnyugati szélben. Ajdovscinában a Sinus ulgyárat
akartuk meglátogatni, de nem sikerült,
mert
ennél a széliránynál a völgyben viharos turbulenciák
vannak, és a reptér zárva volt. A postojnai kilátó
már teljességgel felhõbe burkolózott, a
hegyet
megkerülve megláttuk az Adriát. Elõbb Trieszt
partjait, majd a rövid szlovén tengerparton Kopert
és Portorozt is megcsodálhattuk 200-300
méter
magasból. A portorozi irányÃtástól az engedélyt
megkapva, a 15 gép leszállásra rendezõdött. Volt
egy renitens is köztünk, a tengerparti
sólepárlót fotózgatva
háromszor fordult a finalre.
Sajnos a déli szélben a felhõk egyre sötétebben
gyülekeztek és az idõ sürgetett, indulni
kellett
hazafelé. Csak repülõbõl csodáltuk a tengerpartot,
már nem tudtunk a sétányon egy kapucsÃnót elfogyasztani.
Gyors tankolás, vámkezelés és a
rossz idõ
elõl menekülve, a hátszélben felhõalapon bõ két óra
alatt Magyarországon voltunk. Sármelléken még
személyes élménybeszámolók, búcsú.
Mindenki elindult
hazafelé. Ahány gép, annyi irányba.Sok élménnyel lettünk ismét gazdagabbak, belekóstoltunk
a hegyek világába, fortélyaiba, és ha nem
is
tudtuk megfejteni titkaikat, mégis sokat nyertünk az
úttal. Legfõképpen repülési tapasztalatot!
Örültem, hogy remek pilóták között
lehettem!
Bólya Beáta, Fotók: dr. Bajusz Huba
|
|