Kis ernyõk
Dtum: 2009. jlius 02. cstrtk, 12:53
Rovat: Hátimotor


[kep1 50% left] A repülési doménium feszegetésének az igénye tipikusan emberi tulajdonság. A globális felmelegedés miatt egyre gyakrabban tapasztalt szélsõséges idõjárási jelenségek, különösen a szél, a motoros ernyõzést kellemetlenül érintik. A hagyományos ernyõkkel a repülhetõ szél értékei 0 és 15 km/h közöttire tehetõek, persze a lökésesség és a pilóta tudás-készség szintje szerint. Ennél azért többet szeretnénk, erre valóak a kis ernyõk. Ezeket a téli sportok kedvelõi hozták divatba (speed fly, speed glide, speed ride), a nagymenõk persze kipróbálták õket hátimotorral is.

[kep2 35% right] Ez eleinte extrém vállalkozásnak bizonyult, de a gyártók vették a lapot és addig kísérleteztek, szabtak-varrtak, amíg sikerült olyan miniernyõket piacra dobniuk, melyekkel átlagos motoros ernyõs pilóta is repülhet, mégpedig olyan szélben, amilyenben „normál” méretû ernyõt már a hordzsákból sem érdemes kivenni. A kis szárnyakra jellemzõ nagy szárnyfelületi terhelés nagyobb sebességet, nagyobb stabilitást, turbulenciabírást biztosít, a tapasztalt siklóernyõsök viszont jogosan horkannak fel: mi történik egy ilyen túlterhelt ernyõ csukása esetén? Visszanyílik magától? Mennyire lesz dinamikus és kontrollálható a jelenség? Jogos kérdés. Megnyugtatásul: ezt a kérdést a gyártók és tesztpilótáik is feltették maguknak. Úgy tûnik, választ is kaptak rá. Elfogadhatót. Azt tapasztalták, hogy ezek az ernyõk nemhogy nem hajlamosak, de gyakorlatilag képtelenek a csukásra. Ez nem véletlen. Az utóbbi években bevezetett ernyõ szerkezeti megoldások, mint például a zárt cellák vagy a Dudek-féle Canopy Shape Guard olyan elõrelépést jelentenek ebben a vonatkozásban, mint például síelésben az öntött bakancs vagy a carving léc. A miniernyõk biztonságossága ténykérdés, de az is tény, hogy ha valaki alulterhelt (és emiatt csukásra hajlamos) ernyõhöz szokott, a csukás félelme ott lappang a szívében, és a miniernyõk mérete csak jobban elborzasztja, inkább ne stresszelje magát ilyenekkel. Mint tudjuk, a repülésben a legfontosabb az, hogy kell tudni lemondani róla.
[kep6 35% left] Dudekék már négy éve gyártják a Zakospeedet, ennek a 16 m2-es változatával régóta repülgetek, de bevallom, nem a kedvencem. Nagy sebességen száll fel, a fékek eleinte kemények, majd túl érzékenyek, fordulóban eleinte túl stabil, majd egybõl átmegy instabilba, alig gyorsabb, mint egy 23-as Reaction, motor nélkül viszont merül, mint a nyeletlen fejsze. Még szerencse, hogy leszállásnál megfelelõen el lehet fékezni. Annak idején kihívásnak tekintettem és nagyon büszke voltam magamra, hogy repültem. Aztán bejött a képbe a Gin Bobcat. Az arányosan lekicsinyített siklóernyõ formájú Zakóval ellentétben a Bobcat inkább ejtõernyõ benyomását kelti. Anyaga könnyebb, olyan piheszerû az egész. Erõs szélben könnyedén jön fel, nem ránt magával, hanem engedelmesen felpattan a zenitre és szépen ott marad. A fékutak nem rövidebbek, mint egy M-es méretû (jellemzõen 25 m2-es) ernyõnél, hatásuk progresszív. Ez már kupolázás közben kiderül, erõs szélben gondolkozás nélkül adható kezdõ növendéknek, hogy szokja a levegõt. [kep4 45% right] Az ITV 12 m2-es, földi ernyõkezelésre fejlesztett, de vakmerõk által repülésre is használt ernyõje ebbõl a szempontból kevésbé elõnyös, az a kezdõ, aki lökéses, erõs szélben meg tudja tartani a feje felett, az vagy csal, vagy nem is kezdõ. A Bobcaten szerzett kutyázós tapasztalat viszont érvényes a késõbbiek során a „nagy” ernyõvel való repülésre. Felszálláskor minden további nélkül elviseli, hogy belefékezzünk, ilyenkor nem csapódik le a földre, mint az ITV által kísérleti célokra fejlesztett 16 m2-es Dakota Sport (amit itt azért nem is említünk, mert tapasztalataink nem pozitívak), hanem könnyedén és viszonylag alacsony sebességen elemel. Persze ilyenkor kell legalább egy Corsair M25 tolóereje, hogy ne tegyen vissza a földre. Messze hetven feletti sebességgel repül, hihetetlenül virgonc és játékos, de képes laposan is fordulni, és egészen tûrhetõ a siklószáma. Alapjáraton 4-5 m/s közötti értéken süllyed, egy 90°-ra bedöntött spirálban motor nélkül akár 100 m-t is merül, de Simoninivel padlógázon 2 m/s-ot emelkedik. Teljesen elfékezetten, motorral megtámasztva lassan is képes repülni. Ebbõl már kikövetkeztethetõ, hogy a leszállás a Bobcattel nem kontrollált becsapódás. 10-15 km/h szélben megfelelõ motoros technikával helybe le lehet tenni, álló motoros leszállásnál is elég neki 8-10 lépés. Ilyen tulajdonságok mellett nem haboztam kipróbálni teljes szélcsendben. 25°-os melegben különösebb erõfeszítés nélkül tudtam vele fel-le szállni, amint ez a www.vampair.hu portálon a videoarchívumban is látható. Áprilisban mutatta be az ITV új ernyõkollekcióját, és nem lepett meg, hogy úgy kezdõ, mint haladó kategóriában mindegyik magas szárnyfelületi terhelésû. Öt-hét m2-nyi rongyot minden méretbõl kispóroltak. 80 kg pilótasúlyra például korábban 27 m2-es ernyõt ajánlottak, a Lapoon esetében ez már csak 23. A szél-érzékenység és a turbulenciatûrés egyértelmûen pozitív irányba fejlõdtek, és amint ezt tapasztalhattuk, nem a siklás, az ernyõ hatásfoka itta meg ennek a levét. És elõrukkoltak egy valóban kiforrott speed glide ernyõvel is, ami motorozásra kimondottan ajánlható, az Awak 18 m2-es változatával. Az eddig említett ernyõkkel ellentétben ez félreflex profilos. Már húzogatáskor megállapíthattam, hogy ez a nagy oldalviszonyú miniernyõ több felhajtóerõt termel, mint egy átlagos 25 m2-es. [kep3 45% left] [kep5 45% right] 10 km/h feletti szélben ugyanúgy startol, mint a nagyok. A fékutak valamivel rövidebbek, mint a Bobcatnél, de ahhoz hasonlóan nyugodt. Speedglájdosan fordulékony, de nem kell barna nadrág hozzá. Fordulóban nem bukik be, nem szükséges a külsõ fékkel korrigálni ahhoz, hogy ne legyen hirtelen palástorsó egy hirtelen irányváltásból. Jobban siklik, mint a Gin, és ugyanolyan jól lefékezhetõ, így a leszállás vele gyermekjáték. A speed glide ernyõkategória kereteit feszegeti a Dudek 22 m2-es Plasmája. Technológiailag ez a legrafináltabb. Van gyorsító, szuperhosszúságú trimmek, TST, CSG, zárt cellák. Itt már radikális reflex profilról beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy gyorsra trimmelve a felhajtóerõt termelõ szárnyfelület ennek alig egyharmada, vagyis alig több, mint 7 m2. Ennek megfelelõen ez az ernyõ viszi el a pálmát csúcssebesség és turbulenciabírás vonatkozásában. Mondani sem kell, ez egyben a legdrágább is.
Kis ernyõ kategóriában meg kell említeni a tandemrepülésre kiválóan alkalmas 34 m2-es Dudek Synthesist is, ami rutinos ekipázs számára 20 km/h-s szélben még nyugis páros repülést biztosít.
Összességében állíthatjuk, hogy a korszerû miniernyõknek köszönhetõen a motoros ernyõs repülési doménium az átlagos pilótáknál 0-25 km/h közötti tartományra tágult, ez rutinos versenyzõk esetén akár 10 km/h-val több is lehet. Hogy ez fontos vagy sem, csak az tudja, akinek szenvedélye a repülés.

Szöveg: Szabó György
Képek: Koszta Péter






A hr tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hr webcme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=650