Paramania GTR 20 vs Ozone VIPER2 220
Dátum: 2012. július 23. hétfő, 15:43
Rovat: Hátimotor


[kep4 59% right] A Hadron tesztelésekor támadt az ötlet, hogy össze kéne hasonlítani a két nagy versenytárssal, a Paramania GTR és az Ozone Viper2-vel.

[kep1 34% left] Szereztünk hát két vadiúj 20 m2-es versenyernyõt és június 16.-án kivonultunk szokásos tesztplaccra, Törökbálintra. Kánikulai meleg, száraz termikus körülmények, délies szél várt, amitõl pont a kinézett starthely környéke rotoros, ismerkedés szempontjából izgalmasak voltak a körülmények. A Hadront már megismertük és megszerettük, az összehasonlításban inkább a referencia szerepét kapta. Szögezzük le rögtön az elején: tisztában vagyunk vele, hogy ezek az ernyõk messze a mi tudás és képességszintünk feletti pilóták számára készültek, akik napi rendszerességgel repülnek és õk is csak akkor tudják kihozni belõlük a legjobbat, amikor maguk is csúcsformában vannak testileg-lelkileg-szellemileg.
Mi tehát inkább csak azt akartuk megérezni, hogy mi a különbség egy magunkfajta átlagos koca-pilóta számára érzetben a világ legpengébb ernyõi között, illetve azt, hogy szabad-e egyáltalán gondolnunk rájuk birtokviszonyban.
[kep3 33% right][kep2 33% right] Ha nem éreztük volna olyan meglepõen kezesnek és átlagember számára is kvázi elérhetõnek, élvezhetõnek a Hadront, állítom, hogy nem lett volna bátorságunk röhögtetni magunkat. Maradjunk annyiban, kicsit úgy voltunk vele, mint ha a Cicciolinát és mondjuk Maya Gold-ot konyhamûvészet és intellektuális társalgás vonatkozásában mértük volna össze. Nem pont releváns, de megreszkírozom azt a feltevést, hogy hazánk pilótatársadalma egyébként sem pilonkerülgetés vagy egyéb verseny-célok miatt érdeklõdik ezek iránt az ernyõk iránt, hanem azon egyszerû emberi tulajdonságnál fogva, hogy szeretjük a képességeinken és igényeinken messze túlmutató tárgyakat, hátha azokkal azonosulva magunk is többek, ügyesebbek, jobbak leszünk. Ez egyfajta mágia. Közben persze az sem árt, ha ebbe nem halunk bele. Nem baj tehát, ha ezeknek a borzasztóan teljesítményre hangolt ernyõknek a hétköznapi használhatóságáról írunk, a praktikum és realitásérzék jegyében.
Laurent (Lolo) Salinas a Paramania GTR-el nyerte legutóbb a Fly Gamest, az Ozone Viper2 Mathieu Rouanet ernyõje, nincs is olyan motoros ernyõs verseny, ahol a dobogó valamelyik fokán egyik vagy mindkettõ ne lenne ott.
Pedig radikálisan különböznek egymástól, mégpedig abban, hogy a GTR-t Mike Campbell Jones eleve motoros ernyõs filozófiával, reflex profillal alkotta, a Viper2 pedig hagyományos, gyalog (aka: siklóernyõs) alapokból indulva jutott el egy több lépcsõs fejlesztés során egy reflexes profilhoz (bár még mindig csak részben) és viselkedéshez. A hegyrõl repülõk azt mondhatnák: jó családból származik, csak rossz társaságba keveredett.
[kep5 35% left][kep6 35% right] Lehet, hogy ma már nem számít, de a Viper Franciaországból érkezett, a GTR egyenesen Kínából. Kivitelezésük egyaránt kifogástalan, a GTR egy hajszállal mívesebb. A hevederzet egyiknél sem túl komplikált, a Hadronhoz képest legalábbis. A Viperen két lehetséges bekötési magasság adott, a stabilo-kormányzást lehetõvé tevõ fülecskék elég magasan vannak, mágnessel rögzítve, de nem eléggé. A fékfogantyúk patentesek! A GTR-en a (mágneses rögzítésû) fékfogantyúkhoz van kötve a szárnyvég (nevezhetjük akár) oldalkormány zsinórja, így ez könnyebben, magától értetõdõbb módon kezelhetõ, amire bizony szükség is van.
Érdekes megoldás, a láb-gyorsĂ­tĂł kĂ©t csigán át a trimm-hevederhez csatlakoztathatĂł, amikor belĂ©pjĂĽk a gyorsĂ­tĂłt egy mozdulattal az ernyõt is gyorsra trimmeljĂĽk, ha lelĂ©pĂĽnk a gyorsĂ­tĂłrĂłl, vissza is kapcsoltunk lassĂşba. A kellemes, fĂ©nyes-selymes ernyõk kiteregetĂ©sekor szembe ötlik, hogy mennyivel nagyobbak a GTR cellák beömlõnyĂ­lásai. Az Ozone sokkal diszkrĂ©tebb, a belĂ©põél alsĂł rĂ©szĂ©n találhatĂł, lapos nyĂ­lásokon keresztĂĽl táplálja az ernyõt. A GTR nem csak a magas cellanyomás miatt kĂ©r sok levegõt, hanem azĂ©rt is, mert el is enged belõle a kilĂ©põélen, pici lyukakon keresztĂĽl, Ă­gy hoz lĂ©tre lamináris áramlást a profil körĂĽl, ami az ernyõ hatásfokát növeli. A cellák falai az elsõ egynegyedben mindkĂ©t ernyõnĂ©l merevĂ­tettek, de nincs „fĂ»kasza-damil” profilerõsĂ­tĂ©s, mint a Hadronnál. A zsinĂłrzat, mint minden valamire valĂł versenyernyõnĂ©l, a felsõ egyharmadban burkolatlan kevlár, ijesztõen fogselyemszerĂ». A hĂşzogatást mĂ©g jĂł kis cibálĂłs, forgolĂłdĂłs szĂ©lben kezdtĂĽk, azt hamar megtapasztaltuk, hogy a GTR jön fel könnyebben, igaz, mindkettõ feljön Ăşgy is, hogy az A sorokat nem is fogjuk. A Viper2-t meg kell fogni a zeniten, a GTR megáll magátĂłl odafent. Az Ozone idegesebb, vezetni, segĂ­teni kell, csukogat, billeg, ha kell, ha nem. Kis tĂşlzással, a GTR olyan volt, mint egy befĂĽvezett rasztafári, a Viper2 pedig Wall Street-i brĂłker, fehĂ©r porral az orrlikában.
Az elsõ start a Hadronnal volt, hangvillának. Minden megszokott, otthonos, biztonságos az érzés. Pedig volt termik is, szél is rendesen, a barna nadrághoz nem is kell más. Utána jött a GTR. Érezhetõen többet kellett futni vele, jó 10 km/h-val nagyobb sebességen emelt el. Lassúra trimmelten is szokatlanul gyors volt. Kellett is a motor neki. Kigyorsításkor aztán mintha egyenesen hajtómûleállást kaptam volna. A fékek ráadásul olyan mértékben kikeményedtek, hogy alig mertem húzgálni õket. Szerencsére pont kézre esett a szárnyvégkormány zsinórja, hatékonysága nagyon didaktikus, érezteti a pilótával, hogy lehet bátran fordulózni az önstabil profil piszkálgatása, elrontása nélkül.
[kep7 35% left][kep8 35% right] Nagy sebessĂ©gen Ă©lre lehet állĂ­tani a GTR-t, akár mĂ©g wing-overezni is lehet, csak stablapbĂłl, ohne fĂ©k. TĂşldöntött fordulĂłnál illik odafigyelni a magasságra Ă©s a motorteljesĂ­tmĂ©nyre, a GTR Ăşgy megmerĂĽl, mint a nyeletlen fejsze. Mozgása száraz, darabos, szögletes a Hadronhoz kĂ©pest. Sport futĂłmĂ» peres gumikkal kátyĂşs Ăşton. Bár rĂ©gen megszoktam már, hogy a reflex profilos ernyõket gyorsra trimmelten bĂ©kĂ©n kell hagyni, hadd vĂ©gezze az automata pilĂłta a dolgát, itt mĂ©gis folyton bele akartam nyĂşlni, Ăşgy ficánkolt. Felesleges arrĂłl Ă­rni, hogy mennyire fordulĂ©kony Ă©s játĂ©kos, ezt a kĂ©pessĂ©gĂ©t az adott körĂĽlmĂ©nyek között Ă©ppen csak kĂłstolgattam, de alighanem a legtökĂ©letesebb „esti gyĂłgy”-ban sem jutottam volna el egyhamar az ernyõ hancĂşr-potenciáljának a felĂ©re. Leszállásnál is gyors volt, de hagyta magát jĂłl elfĂ©kezni, semmi kĂĽlönöset nem kĂ©rt. Az Ozone-t kellett volna felkĂ©rni egy táncra, de a lĂ©gköri viszonyok cigányzenekara mĂ©g mindig a legĂ©nyesnĂ©l tartott, Ă©n pedig egy lassĂş vagy esetleg ritka csárdást vállaltam volna be a kutyázás közben tapasztaltak alapján ezzel a Viper2-vel. SzerencsĂ©re megĂ©rkezett közben Farkas Tibi Ă©s Berkes Zsolti is, õk is elmentek a Hadronnal Ă©s a GTR-el, bizony, jĂłval bátrabban bohĂłckodtak a levegõben, mint Ă©n, vĂ©n trotty.
Sebaj, Ă­gy legalább Tibire jutott a Viper2 szĂ»ztelenĂ­tĂ©se. Nem csinált belõle felhajtást. Bátran megforgatta. Utána már Ă©n sem fanyaloghattam, igaz, a szĂ©l is almult, a termikus tevĂ©kenysĂ©g is alább hagyott. Lehet, hogy a Dudek ernyõkön satnyultam el, lehet, hogy tartottam az Ozone-tĂłl, lehet, hogy már fáradtam is, elĂ©g az hozzá, hogy bĂ©náztam egy sort, mielõtt sikerĂĽlt volna felszállni, vĂ©gĂĽl belefutĂłs starttal. Maradjunk annyiban, hogy körĂĽlmĂ©nyesebb volt a startja, mint a GTR-Ă©. Kevesebb motor kellett neki, jobban siklott, könnyebben emelkedett, de egyĂ©rtelmĂ»en lassabbnak tĂ»nt. Gyorsra trimmelve már nekilĂłdult valahogy, de az az orgiális sebessĂ©gĂ©rzet, ami a GTR-nĂ©l volt, az itt elmaradt. A fĂ©kek kevĂ©sbĂ© voltak kemĂ©nyek, a nem tĂşl praktikus használatĂş oldalkormány fĂĽlecskĂ©k hasonlĂłan hatĂ©konynak bizonyultak. KevĂ©sbĂ© kĂ©rte a segĂ­tsĂ©get, majdhogynem nyugisabbnak bizonyult. Persze ez nagyon szubjektĂ­v, a körĂĽlmĂ©nyek javulásával is illene számolni ilyenkor. Ă–sszessĂ©gĂ©ben, jobb benyomást keltett a Viper2, mint amire számĂ­tottam. Be kell vallanom, itt van egy nagy adag elõítĂ©let, mĂ©gpedig a „gyalog ernyõs” eredet miatt.
[kep9 51% left][kep11 48% left] Én már csak ilyen motoros ernyõs fazon vagyok, aki Ăşgy aránylik a vĂ©rbeli siklĂłernyõshöz, mint a nagyipari körĂĽlmĂ©nyek között tenyĂ©sztett, lizinen Ă©s threoninon hizlalt sertĂ©s, a Mátrában, makkon nevelkedett vaddisznĂłhoz. Ez az ernyõ pedig vaddisznĂł-orientált. JĂł, az is befolyásolt, hogy bár magam alig repĂĽltem korábbi Viperekkel, sok rĂ©mhĂ­rt hallottam, olvastam, illetve repĂĽltem kötelĂ©kben dobálĂłs idõben Francis Gardeur barátommal, az Ă©n Reactionom magátĂłl ment, mint a vonat, vidáman fotĂłztam Ă©s szendvicset ettem, mĂ­g õ folyamatosan viaskodott ViperĂ©vel, esett-kelt állandĂłan. Leszállás után rákĂ©rdeztem, hogy ezt szereti-e, sokatmondĂł mosollyal megjegyezte, hogy a kihĂ­vásokat mindig, meg egyĂ©bkĂ©nt is õ alapbĂłl takarĂ©kos, Ă©s nĂ©zzem csak meg a tankot, ugyanazon a távon fele annyi benzint fogyasztott. Ha már Ă­gy majdnem összebarátkoztunk a Viperrel, kicsit megforgattam Ă©n is, az elõbbi metaforához visszatĂ©rve: „cigánycsárdásig menõen”, azt kellett Ă©szlelnem, hogy legalább olyan fĂĽrge Ă©s könnyed, mint a GTR, de kisebb kormányerõk mellett, harmonikusabban, kevĂ©sbĂ© merĂĽl meg, azt tudja, amit a másik, de „utánĂ©getõ nĂ©lkĂĽl”. A GTR pár km/h-s csĂşcssebessĂ©g-többletĂ©t ĂĽgyesen kompenzálja fordulĂ©konysággal. Leszállásnál is figyelembe kellett venni, hogy a Viper2 átlagon felĂĽl siklik, elfĂ©kezni pedig kevĂ©sbĂ© jĂłl lehet. De ebben nincs semmi kĂĽlönös.

GTR 20 VIPER2 20
hasznos pilĂłtasĂşly (motorral) 60-120 -
cellák száma 54 59
max trimmsebesség 51 44,2
max sebesség kigyorsítva 65+ 54,4
max. engedélyezett gravitációs túlterhelés 8+ G

Amikor mindenki jól kirepülte magát, alapos debriefing-et tatottunk és megegyeztünk abban, hogy a mi szempontjaink alapján, a versenyzést eleve kizáró felhasználás szempontjai alapján a Viper2 és a GTR közül ez utóbbit mindannyian élhetõbbnek, sokoldalúbbnak, praktikusabbnak találjuk, bár ha már lehet válogatni a kendermagban, akkor már inkább legyen a Hadron. Van még valami, az ár. Arról még nem is beszéltünk. Ez viszont enyhítõ körülmény, mert szubjektivitásunkat ártatlanná teszi, hiszen tudjuk jól, annyi pénzt, amennyiért adják, egyikért sem érdemes adni, és alighanem nem is fog senki.
Nem is gond, van baj Ăşgyis elĂ©g…[kep10 96% left]

Szöveg: Szabó György
Képek: Vampair       







A hír tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hír webcíme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=775