Az idei időjárás kedvez a girózásnak, vagy mondjam inkább úgy, hogy forgószárnyasnak való? Sőt, nem csak a szél és a turbulencia, de még az eső is segített megerősödni abban a meggyőződésemben, hogy a zárt utasterű autogiróé a repülés jövője.

Az Orion békés, biztonságos, majdnem azt írom „családi dereglye”, bár két személyes gépnél a család fogalma csak korlátozottan, vagy: a kor szellemében értelmezhető.
Formái körtésebbek, az anyaságra, a női archetípusra utalnak.
A Calidus macsósabb. Fallikus szimbólum. Van, aki a végbélkúp formát hamarabb látja meg benne, sőt az egymás mögött ülés is utal egyfajta modern és alternatív férfiasságra, de lehet, hogy az is csak a kor szelleme, a Zeitgeist.

Az egri Apollo Találkozón bemutatkozott M24 Orion keltette nagy érdeklődés is jelzi, hogy ennek a régi-új légi járműnek nemcsak szimpatizánsai és szurkolói vannak szép számmal Magyarországon, de jövendőbeli pilótái is.

Lehet, hogy korai, az Orion üzemóra-számlálója alig ugrott át az ötvenen, a Calidus pedig 34-nél tart. Elég ahhoz, hogy egy markáns vélemény kialakulhasson, azt pedig meg lehet osztani az arra érdemes olvasóval, és nekünk ez a munkánk.

Az autogiróra ható erők
Mint bármely, a levegőnél nehezebb repülő szerkezetre, az autogiróra is a következő négy erő hat: a felhajtóerő, a tömeg, a (légcsavar kifejtette) tolóerő és a légellenállás.

A talján autogiróoktatás után kíváncsian vártam a teuton kiképzés és klubélet jellegzetességeit. Július elején tudtam egy kis időt szakítani rá, hogy a magyar légügyi hatóság könyörületére a gyártó hildesheimi hangárjában csipkerózsikáskodó Calidusunkkal letudjam a típusátképzést.

Most induló sorozatunkban megpróbáljuk az enciklopedikus teljesség igénye nélkül bemutatni ezt a Magyarországon még újdonságnak számító repülőeszközt.
Szóval mi is az az autogiró? Meghatározása szerint olyan légi jármű, amelynek a repüléséhez szükséges felhajtóerőt nem mechanikusan, motor által meghajtott, hanem autorotációban lévő, szabadon forgó forgószárny biztosítja.

Az időjárás viszontagságai és egyéb irányú elfoglaltságaink miatt nehéz volt időpontot egyeztetni a már hetek óta ránk váró M24 Orion átvételére. Végül május 13-án kora reggel landoltunk Bergamo repterén (persze menetrend szerinti nagyvassal), hogy néhány óra múlva már Magniékkal parolázzunk Besnatéban, délután pedig berepüljük szép új játékszerünk.

Luca hangárjában többek között ott lapított egy másik forgószárnyas műfajba tartozó „apróság” is, mégpedig egy CH–7 Kompress, a „minihelikopter” CH–7 Angel kétüléses változata. Nem lehetett kihagyni az alkalmat… Szerencsére Luca vevő volt a mókára, s zsúfolt táncrendjéből kiszorított egy negyedórát, hogy megreptessen.

A friedrichshafeni kiállításon a forgószárnyas UL-gyártók is nagyrészt leltározhatóak voltak.
Mi az autogirókat vettük számba.