Amikor idén tavasszal Friedrichshafenben gratuláltam Ivo Boscarolnak a Lindbergh díjhoz és így a Taurushoz, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar írni fogok róla. Pedig igen nagy lépés a szabad repülés történetében, hogy létezik kereskedelmi forgalomban egy ultrakönnyű kategóriás 41-es siklószámú motoros vitorlázó, amelyik megvásárolható benzin, vagy tetszés szerint teljesen autonóm villanymotorral.

A motoros könnyű sportrepülés ULA2 ágazata az aerodinamikai úton kormányzott UL-ek, a botkormányosok. Ezek a kicsi és könnyű repülőgépek messziről nézve sokáig nem nagyon különböztek a segédmotoros siklórepülőktől, a motoros sárkányoktól. Közelebbről már feltűnt, hogy a kormányzás módja azért más. Azután szerkezetükben is kezdtek eltérni. Lassan „újból feltaláltuk a repülőgépet”, már csak az volt a kérdés, hogy a segédmotoros vitorlázó vagy mini túramotoros kategóriába lesznek-e sorolva. Nagy sajnálatomra a világ némi tétovázás után az utóbbi irányba indult.

Szalay Péter motorossárkány- és UL-pilóta igen dicséretes módon a vitorlázórepüléssel kívánja bővíteni repertoárját. Úgy tervezi, a következő gépe egy ultrakönnyű movit lesz. Ennek jegyében több csehországi gyártót meglátogatott egy-egy tesztrepülés erejéig. Tóth Róbert vitorlázórepülő és movitpilóta mellett most utolsó útján Vég Pál is elkísérte, akinek a nevét többek között a Corvus kapcsán ismerik a szakmában.
A tapasztaltakról Tóth Róbert számolt be telefonon.

Sikeres világ körüli repülés egyedül egy ultrakönnyű repülővel.

A pilótabarátságok egyszerűen szövődnek, és legtöbbször egy életre szólnak.
Több éve ismertem meg Matevz Lenarcic barátomat Szlovéniában. A Pipistrel UL-gyárban találkoztunk. Különböző szempontok szerint válogatva ugyanazokat a repülőgéptípusokat kedveltük már ismeretségünk előtt is. Lenarcic 2002-ben Zenair Zodiac típust választott világ körüli útjához. Ebben az időszakban én is Zodiac géppel repültem. Persze, hogy ismertem a nevét a www.worldtranssiberia.com internetes oldalról.

Repülős berkeken belül mindenki elismeri, hogy a repülés szabadságát és a kifinomult reptechnikát illetően a vitorlázórepülés az, ami a legtöbb élményt nyújtja, a legtöbb tapasztalatot adja. Talán ezért alakult úgy, hogy többnyire a polgári vagy a katonai repülésben tevékenykedő pilóták is ezzel a műfajjal kezdték annak idején. Sokan közülük ma is aktívan repülnek vitorlával, karbantartják, fejlesztik tudásukat. Van, aki egész egyszerűen a szabad repülés élményére vágyik… Most a versenyzés világába kalauzoljuk el az érdeklődőket.

Koppány Tamás és Ábrahám Attila az a két fiatal versenyző, akik 2005-ben a Horizont Repülőiskola támogatását élvezik. Ők ketten az egész szezont a Horizont vitorlázó repülőgépeivel fogják végigrepülni. Éves programjuk edzésekből és versenyekből áll, s feladatuk lesz a vitorlázósportolók távrepüléseinek segítése és valamennyi versenyfeladat teljesítése. Ők versenyzőként és rendezőként is részt fognak venni a heti futamokon.

Szabados Zoli szinte évente vállalkozik egy-egy sárkányos „nagy utazásra”. Deleff Istvánnal és Smidróczki Zoltánnal a határokon kívül kerülte meg Magyarországot, átrepülte a La Manche-csatornát, a levegőben szelte át az algériai és a tunéziai sivatagot, továbbá elkövetett egy Madrid–London távot is. Ha éppen nem volt úton, vertikálisan terjeszkedett – szintén sárkánnyal –, 6000 méterig.
Az idén adott volt az EU-csatlakozás – Zoli az újdonsült tagállamokat látogatta végig, a változatosság kedvéért merev szárnyú ul-lel, a „bal egyes”-ben Hamvai Gyulával.

Ki ne álmodta volna élete során, hogy minden kötöttség nélkül, "csak úgy" repülő A Horizont Repülőiskolánál bárki valóra válthatja ezt az álmot! Lássuk, hogyan lehetünk pilóták!

"Kattanás. Igen, jól gondoltam, leoldottunk. A motoros gép egy intenzív zuhanó fordulóval eltűnik előlünk. Csend, csak a szél suhog. A magasságmérő 1250 métert mutat. A repülőtér pont alattunk lehet. A pulzusom és az adrenalinszintem valahol a csúcstartományban. Tóth Ferenc, a pilóta - aki egyébként világ- és Európa bajnok e témában - utoljára megkérdezi, hogy rendben vannak-e a bekötőhevedereim. Szerintem igen, úgy érzem, mintha bebetonoztak volna az ülésbe, bólintok, kezdhetjük."

Aki vitorlázott már a Horizont Repülőiskolánál, annak biztosan volt alkalma kipróbálni a kényelmes ACRO-t, a németországi Grob repülőgépgyár Astir típuscsaládjának kétszemélyes változatát. Első benyomásra meglepő lehet nagy mérete, bár valójában semmivel sem nagyon a "nagyvas"-nál. Imponáló szépségét a formatervezett műanyagépítésének és látványos festésének köszönheti. A kabinban helyet foglalva a nagy belső tér és a pazar kényelem miatt érzi úgy az ember, mintha direkt neki tervezték volna ezt a repülőt. A gyártó névadó mérnökének vadászrepülőelőélete nem tagadható le. Kényelem, ergonómia, tökéletes kilátás, elnyűhetetlenség sugárzik a szerkezetről.