A villanymotorok régóta részét képezik mindennapjainknak. Könnyű alkalmazhatóságuknak, tisztaságuknak és halk működésüknek, valamint az egyre jobb teljesítményű akkumulátoroknak köszönhetően környezetünkben szinte mindenhol találkozhatunk velük, még kerékpárokban, robogókban, sőt, akár személyautókban is. A légi járművekben való felhasználásuk még csak kísérleti szakaszban tart ugyan, de az olyan, nagy hasznos tömeg/felszállótömeg aránnyal rendelkező repülőszerkezetek esetén, mint például a hátimotor, már léteznek életképes megoldások.
A teljesség igénye nélkül megpróbálunk körképet adni a jelenlegi helyzetről és a várható fejlődésről.

Egy különösen kemény tél…
A meteorológusok nem tévedtek, és pont ez kell nekem, a hideg!
2004 szeptemberében értesülök az AX–02 (250 m3 > 400 m3) hőlégballon-kategóriában született világrekordról - 4 óra 39 perc a levegőben -, amelyet Kanadában Steve GRIFFIN ért el. Eltelik néhány hónap, és nem megy ki a fejemből a gondolat, hogy megpróbáljam túlszárnyalni...

 

2005. szeptember 24-én Jean-Marc Mouligné igazi kihívásnak felelt meg: elsőként lövette ki magát „ágyúgolyóként” több mint 100 méteres magasságba, ahonnan base-jump ernyőjével sikeresen földet is ért. Nemcsak sport-, de technikai teljesítménynek is valami…!

A mai „GPS-alapú” repülős világban felmerülhet a kérdés, van-e még egyáltalán szükség a hagyományos navigációra és eszközeire. A választ két irányból megközelítve próbáltuk megadni.

Manapság a pilóták többsége használja ezt a navigációt rendkívüli módon megkönnyítő „varázspálcát”. Ha azonban nem ismerjük fel technikai határait, ha csak rá hagyatkozunk, segítség helyett növeli a kockázatot… Érdemes tehát néhány gyakran előforduló kérdést tisztázni.

Az EMF (Európai UL Szövetség) 2005. október 8–9-én tartotta közgyűlését Prágában, melynek során két ellentétes álláspont ütközése került az érdeklődés középpontjába.

Ahogy ő fogalmaz, mindig is „természeti lénynek” érezte magát. Hegyek között született, élete nagy részét is ott töltötte – a természet közeli tevékenységek jelentették a munkáját is.

Sztojcsev Tamás Feldhoffer Lipót „közvetítésével“ azzal keresett meg minket, hogy a levegőből örökítsük meg, amint a bázisugró-verseny résztvevői az óbudai kémény tetejéről a mélybe vetik magukat. Ambrózy Péter ezt meg is kísérelte, de az időjárás meghiúsította erőfeszítéseit. Ha már nem sikerült légi fotózással öregbítenünk a motorosernyős-műfaj hírnevét, ezzel a cikkel próbálunk helytállni.

Yves Rossy nem ma kezdte. Szörfözött már le hőlégballon oldalán, vagy egy 150 m magas vízsugár tetején, „repült” szabadesésben egy Mirage makett szárnyain, már amikor épp nem a svájci légierő Hunter, Tiger F-5E vagy éppen Mirage III-S vadászgépeinek vagy a Swissair DC 9-es, B 747-es, Airbus 319,20,21-es nagyvasainak a bot vagy szarvkormánya, újabban joystickje van a keze között. Ez a 45 éves svájci repülőrült a repülésnek a legmodernebb formáját is kipróbálta. Ez a műfaj csak azért nem fér bele az UL kategóriába, mert egy ultrakönnyű repülő szerkezetnek nem lehet több, mint egy hajtóműve.