Blois 2004

Az idén 24. alkalommal rendezték meg az ultrakönnyű- (és immár sport-) repülők nagy nyárvégi összeröffenését Blois-ban. Nem az onzaini farm placcán - úgy tűnik, a tulajnak úgy elszállt az agya, hogy már képtelenség volt vele megegyezni bérleti díjban -, hanem Blois le Breuil "rendes" kisgépes repterén.

A rendezvény alkalmával az LFOQ ICAO jelzésű polgári repteret megnyitották az ul-forgalom számára (ez a franciáknál azt jelenti, hogy eltekintenek a rádióforgalmazástól, és amíg ez nem válik közveszélyessé, szemet hunynak a lazaság és a dilettantizmus felett), sőt, a polgári repcsik és a nagyvasak forgalmát korlátozták és kötötték résidőkhöz. A 12/30- as irányú 1200 m-es betont persze meghagyták nekik, és elviekben a reptér északi szektorába ul gépeknek nem lett volna szabad berepülni, de amint ez lenni szokott, a gyakorlat végül köszönőviszonyba sem került az elmélettel. Több mint ötszáz látogató tette tiszteletét légi úton (többségük az idén is motoros sárkánnyal), közúton is odaevett a fene vagy 150 ezer embert Európa minden országából (és még azon is túlról), a százegynéhány kiállító panaszkodott ugyan, hogy többet sétálgattak, mint vásároltak, de azért összességében állítható: a siker is ott volt a "rendez-vous"-n.
Kivételesen az időjárás is kitett magáért. Szélből (és implicite: porból) kevesebbel is beértük volna, de a légi bemutatók szempontjából direkt jól jött, már amennyiben a gyors áthúzásokat hátszélben, a legkisebb sebességeket szembeszélben demonst-rálták az okos pilóták, így aztán a butább közönség azt hihette, hogy a motoros sárkány hol vadászgép, hol helikopter. "Apropos" vadászgép: pár nappal Blois előtt egy Mirage 2000 levert az égről egy merev szárnyú ul-t, s meglepi, a kivizsgálás feltárta: a katona volt a hunyó, na meg a túlélő is egyébként.
Pénteken késő este érkeztünk, szégyenszemre közúton. Pedig olyan volt az időjárás, hogy két nap alatt lazán ki lehetett volna repülni Farkashegyről. De az idén sajnos nem fért bele. A reptér értelemszerűen "Concorde"-hoz címzett kocsmájában valami kétezer ul-bandita éppen laza konferenciát tartott az elmúlt év repülős kalandjairól, vagy inkább feketemisét a szabad repülés oltárán. Amíg az első sörök az út porát mosogatták száraz torkunkon lefelé, megjegyeztem három dolgot. Egy: a jelenlévők zöme túl van a negyvenen, talán az ötvenen is. Ez megnyugtató. Abban az értelemben, hogy vannak bátor és vannak öreg pilóták. Kettő: jó néhányan bicegnek, csámpáznak, sőt, többen tolókocsiban száguldoznak. Ez emberi dolog. Mármint tévedni, amit minden híreszteléssel ellentétben ezek szerint a levegő nem büntet következetesen halállal. Három: ezek az emberek élnek. Úgy értem, hogy van valami cél és értelem létezésükben, és ennek még örülni is tudnak. Nagyapám baljóslatú mondása volt állítólag, hogy "aki nagyon él, az nagyon közel van a halálhoz". Ezzel meg is ideologizálta a lemondást mindenről, ami csak kicsit is rizikós. Lehet, hogy ezek a madáremberek pont attól élnek, hogy a szárnyvégen mindig ott utazik velük a kaszás. Elnézést kérek attól, aki nem érti, vagy nem szereti az efféle eszmefuttatást, bocs, nem hozzá szóltam.
Szombaton reggel végigsétáltam a közel egy kilométer hosszú sátorsoron. Nem sok újdonságot láttam. De volt néhány igazi. A leglényegesebbel kezdem: az Air Creation és a Pegasus tőszomszédságában, a legelőkelőbb placcon ott volt az Apollo Aircraft, más néven a Halley Kft. standja. Nem kevesebb, mint öt gépet állítottak ki, kétségkívül nem a legmodernebbeket, de a közönség az idén nem is ezeket kereste, hanem az árban is elérhetőeket. Ebben pedig Zolikáék abszolút eurokonformok voltak.
Húsz év munkájára lehet, hogy most került fel a korona: szépen csendben, diszkréten ott voltak. Az élvonalban. A legnagyobbak között. Mi mást mondhatnék? Amikor beköszöntem az Air Creationhoz, Jean Luc Tilloy, a tulaj második mondatával már arra célozgatott, hogy szívesen beugrana az Apollo standjára, de mozdulni se tud a látogatói miatt. Renaud Guy a Cosmostól nem győzte dicsérni a Halley standját, jelezve, hogy örülne a kapcsolatfelvételnek. Ezek után nem csoda, hogy Molnár Zoli úgy jöhetett hazafelé Blois-ból, hogy zsebében ott lapult mindkét nagy francia gyártó névjegye, arról az ígéretről és szándékról nem is beszélve, hogy nyitva a kapu mindenféle közreműködés és partnerség előtt. Ez lenne az egyesült Európa? Bár lenne. De van ennél is jobb hír. Ott volt a HKS, standjukon ott díszelgett egy Air Creation GTE trájk a boxer kéthengeres négyütemű motorral, a Cosmosnál pedig már ki is lehetett próbálni az új csodát: a HKS motorral szerelt Phase III-at. És a Halley Kft. megszerezte a forgalmazás jogát Magyarországra, így aztán várható, hogy hamarosan lesz alternatívája az 582-es Rotaxnak az egri motoros sárkányokon. Elárulok egy üzleti titkot: már van egy fix megrendelés Jet Star HKS-re.
Szintén újdonság: a Parapower hátimotort is kiállították, potom 2990 euróért vesztegette darabját a francia díler. Állítólag tizennégy fix rendelést vettek fel a kiállítás két napja alatt, ebből tizenegyet kiképzéssel együtt, vagyis olyan vevőktől, akik még soha nem repültek ernyővel, közülük nyolcan csak utasként jártak a levegőben.