Matevz Lenarcic és a Sinus 912

Matevz

Sikeres világ körüli repülés egyedül egy ultrakönnyű repülővel.

A pilótabarátságok egyszerűen szövődnek, és legtöbbször egy életre szólnak.
Több éve ismertem meg Matevz Lenarcic barátomat Szlovéniában. A Pipistrel UL-gyárban találkoztunk. Különböző szempontok szerint válogatva ugyanazokat a repülőgéptípusokat kedveltük már ismeretségünk előtt is. Lenarcic 2002-ben Zenair Zodiac típust választott világ körüli útjához. Ebben az időszakban én is Zodiac géppel repültem. Persze, hogy ismertem a nevét a www.worldtranssiberia.com internetes oldalról.

Az első világ körüli repülése nem sikerült teljesen. Az út nehezebb transzszibériai és amerikai részének teljesítése után a kanadai hatóság nem adott engedélyt az UL-nek az Atlanti-óceán átrepüléséhez. A bürokrácia akadályozta meg a világ körüli út befejezését. Matevz nem keseredett el. Majd legközelebb! Ha egy gondolat megérlelődik benne, nem adja fel, csak félreteszi egy időre, és más, érdekesebb dolgok után sorolja. Közben meghódított 8000 méteres csúcsokat Nepálban, és tett egy rövid gyalogos kitérőt az Északi-sarkkörön túli területekre.
A hosszú, magányos utazások alatt érlelte magában az UL-es világ körüli út részleteit.
Tavaly nyáron jött egy telefon tőle: 2004. június 7-én indul Szlovéniából az újabb világ körüli útra Sinus 912 ultrakönnyű repülővel, egyedül. Az első leszállást Szegeden tervezi. Izgalommal vártuk barátaimmal a repülőtéren. A meteor viharos szelet és helyi zivatarokat jelzett. A szegedi toronyban hallottam, hogy egy Piper visszafordult Pécsről, mert rossz az idő. Gondoltuk, az UL biztosan nem tud eljönni ezen az útvonalon. De tévedtünk, kisvártatva bejelentkezett leszállásra a könnyed kis repülőgép pilótája. Örömmel láttam vendégül és segédkeztem a tankolásban, illetve a másnapi repülési terv elintézésében.
Este jót beszélgettünk, és számba vettük, mit is változtattak a Sinuson a világ körüli úthoz. Meglepően keveset. A jobb oldali botkormányt kivették, hogy több hely legyen a szükséges felszereléshez. Nagyobb tank került a szárnyakba – 160 liter üzemanyaggal a hosszú szárnyú Sinus már 2000 kilométer felett képes teljesíteni leszállás nélkül. És természetesen a kiegészítő műszerek. Matevz VFR repülésre tervezte az utat, de az időjárás kényszerítő erejű lehet. Műhorizont, VOR rádió is helyt kapott a műszerfalon, és a GPS: Garmin 295.

– Miért a hosszú szárnyú Sinust választottad a világ körüli útra?
– Első látásra beleszerettem ebbe a gépbe, és repülőtulajdonságai mindenben megfelelnek számomra. A 60–200 kilométeres sebességtartomány a hihetetlenül alacsony, 8 literes óránkénti üzemanyag-fogyasztás mellett csak olyan géppel érhető el, melynek minden porcikáját repülésre tervezték. A korábbi utam során pedig az egyik problémát a normál minőségű benzin beszerzése okozta – ez a gyéren lakott szibériai területeken nem mindig egyszerű feladat. A 2000 kilométeres hatótávolság nagy segítség lehet ilyen helyzetekben. Mindemellett a Sinus által nyújtott kényelem utánozhatatlan – mintha csak panorámafotelban ülve tölteném a napot, tízórányi repülés után is jól mozognak az izmaim. Legalább ennyire lényeges szempont volt a kilátás is. Az út egyik fő célja ugyanis a fotózás volt, és e tekintetben is ez a gép a legalkalmasabb.
– Fotóidat régóta ismerjük a www.lenarcic.net lapról is. Mi késztet a világ elhagyatott tájainak felfedezésére?
– Sokáig kutató biológusként dolgoztam, miközben a természet és a távoli tájak után vágyakoztam. Csak a döntést kell meghozni, és ha van benned elég bátorság, életmódot változtathatsz. Én megtettem. Évek óta fotózásból, útleírásokból élek – és szabad vagyok. Tibet, Szibéria, Alaszka, Izland és az északi sarkvidék – számomra a legkedvesebbek, csodálatos tájai Földünknek. Szinte mindenhol visszatérő ismerősként üdvözölnek.
A Himalájában már hat alkalommal jártam. Az ottaniak nagyon kedvesek, az emberi kapcsolatok hihetetlenül fontosak számukra – az ő életük valóban erről szól.
– Visszakanyarodva a repüléshez: milyen pilótajogosításod van?
– Csak a nemzetközi repülésekhez legszükségesebb: PPL, CVFR.
– Milyen kiegészítő felszerelést viszel magaddal?
– Nem túl hosszú a lista, ugyanakkor a felszereléseket nagy körültekintéssel és persze a biztonságot szem előtt tartva válogattuk össze. Nagy hatótávolságú HF rádió és egy felfúvódó mentőcsónak a tenger feletti szakaszokra, természetesen túlélő-élelmiszercsomag, automata vészjeladó és szatellit telefon. Továbbá note book, szatellit modem és Inmarsat a gép folyamatos utánkövetéséhez. A könnyű sátor, a vízhatlan ruházat és könnygázspray a vadállatok ellen minden utam nélkülözhetetlen kelléke. Talán a fotófelszerelés a legterjedelmesebb: a teljes digitális és filmes rendszer velem van.

Másnap reggel látszott, hogy zivatarokat kerülgetve folytatja az útját Matevz.
Irány Donyeck: 1660 kilométer. Mindvégig nyomon követhettük izgalmas útját, naponta frissített naplószerű leírása alapján.

(A részletes beszámoló még mindig olvasható a www.rtvslo.si/protisoncu oldalon.) Matevz a Sinus UL-lel 80 nap alatt sikeresen teljesítette az első egyedüli világ körüli utat.

Nemrég egy szlovéniai repülőnapon találkoztunk.
– Micsoda ritkaság itthon találkozni veled! Ismét gratulálok a 80 napos körutazáshoz! Mi volt a legnehezebb?
– Megint a légi irányítás bürokráciája okozta a legtöbb gondot. Az előzetesen tervezett útvonalon nem engedtek be Kínába, és a szibériai útvonalon is többször nehéz volt repülési engedélyt szerezni. Oroszországban lassan terjedt az engedélyezések híre: egy alkalommal MiG vadászgépekkel kényszerítettek leszállásra egy ilyen félreértés miatt. Csak diplomaták közbenjárásával sikerült dűlőre jutni az orosz légi irányítással. Az időjárás is zord arcát mutatta, sokszor találkoztam viharokkal. Végül is 25 napon repültem, mégis 80 napig tartott a teljes körutazás.
– Volt-e műszaki gondod a Sinusszal?
– Semmi komoly. Egy defekt, és még két alkalommal látta szerelő. Amerikában és az út legvégén, Olaszországban a Rotax-képviseletek azonnal rendelkezésre álltak. Eldugult légszűrőket és gyertyákat cseréltek ki.
– A legszebb élmények?
– Az út során számomra az emberek barátságossága volt a legszebb. Mindenütt roppant segítőkészek voltak. Nagyon sok régi és új ismerősnek tartozom köszönettel. Még időben, azaz az Oshkosh Airventure idején sikerült landolni – az útvonalban is szereplő – Wisconsinban. Felejthetetlen élmény, ahogy a világ legnagyobb repülőfesztiváljának százezres közönsége ezt a kis gépet fogadta. A számomra kedves távoli tájak persze örökre az emlékezetembe vésődtek, és a terveknek megfelelően szponzoraimnak is tudtam igazán egyedi fotókat szállítani. Ízelítőket azóta is sokfelé találni a neten.