Vampair.hu - VampTrike

[kep1 40% right] Általában nem pártoljuk a trájkos megoldásokat, felesleges és még a repülési élményt is csökkentõ bonyolításnak tartjuk. Leegyszerûsítve még azt is megkockáztatjuk, aki lusta lábról indulni, választhat kényelmesebb hobbit is magának, mint a motoros ernyõzés. Mindazonáltal léteznek olyan helyzetek, amikor megvan a létjogosultsága a kerekekrõl indulásnak. Hogy ennek az igénynek is megfeleljünk, íme: elkészült a VampTrike prototípusa.

A trájkos ernyõzés kategóriájában eddigi alternatívánk a Fresh Breeze XCitora volt. Számos elõnye és jó tulajdonsága mellett ennek a szerkezetnek megvan az a hátránya, hogy az alsó sebességtartományban nem annyira jó, álló motorral nem lehet jól kilebegtetni. A szárny stabil és csukásálló, de nem igazi elliptikus siklóernyõs szárny, motor nélkül bután repül.
A VampTrike megépítésekor a „nagy ernyõ, nagy motor” szellemében a Rotax 582-es motorhoz alapértelmezésben a Dudek 42 m2-es, nagy siklószámú, jól repülõ Synthesis Cabrióját társítottuk, ugyanezzel a [kep3 50% right] trájkkal egyszemélyes vagy kétszemélyes dinamikus repüléshez ennek a kistesóját, a 34 m2-es Synthesist választottuk.
A trájk száraz súlya 142 kg, a precesszió kiküszöbölése érdekében kontrarotatív légcsavarral szerelt. Az egymástól 20 cm-es távolságban ellentétes irányba forgó légcsavarok hossza 166 cm, az áttétel 1:3,4. A fogyasztás az elsõ tesztek során 12 liter körülinek bizonyult, a 30 literes üzemanyagtartály tehát megfelelõ autonómiát biztosít.
Az elsõ repülések tapasztalatairól a konstruktõr, Klocza Zsolt számolt be:
„Az erõs motornak köszönhetõen leginkább arra kellett ügyelnem, nehogy túladagoljam a gázt a brutális tolóerõ miatt. 4500-as motorfordulat bõven elégségesnek bizonyult a nyugis felszálláshoz. A gyári hangtompítókkal szerelt motor kifejezetten csendes. Néhány száz motorfordulatnyi különbséget alig lehet füllel érzékelni, holott a tolóerõ akár 50 kg-ot is nõhet, illetve csökkenhet a fülnek ugyanannyinak tûnõ fordulatszámon. Startnál vagy a levegõben a kontrarotatív légcsavarok miatt a precesszió nem érzékelhetõ, de gázelvételnél és -ráadásnál azért csak jelentkezik egy kis menetirányú fel-le billegés.
Ami a felszállást követõ elsõ benyomást illeti, hunyorítanom kellett a menetszél miatt. Ez igen! Gondoltam magamban, van itt sebesség, pedig még ki sem volt gyorsítva. A szárny Dudekék tudományához méltóan hûségesen követte a trájkot, bármilyen dinamikus manõverre kényszerítettem. Az viszont tény, hogy 250 kg-os súlyunkat elég nagy erõ igénybevételével tudtam csak meglendíteni. A fékeken nincs semmiféle áttétel, de nincs is rá szükség, mivel leszállásnál jól el lehet fékezni, irányváltáshoz pedig ott van a TST.”
Kiss István budapesti oktatónk, a trájkok hazai nagymestere vállalta az elsõ gyúrói repülést és a VampTrike megmérettetését az XCitorral.
Az elsõ és legszembetûnõbb különbség a két trájk között az utas és a pilóta elhelyezése. Az XCitorban elöl ül a masiniszta, kényelmes, a trájk vázának alsó részéhez rögzített ülésben, a VampTrike-ban hátul, elõtte az utas, mindketten a trájk felsõ, bukócsõvázán függõ siklóernyõs beülõkben. A beülés, fõleg akkor, ha az utas már elfoglalta a helyét, Houdininak való kihívás. De legalább kényelmesek a beülõk. Magasabban is ül az ekipázs, ez a borulást mindenképpen megkönnyíti, viszont jelentõs függõleges sebességcsökkenés (durva földet érés, becsapódás) esetén többletbiztonságot jelenthet. Az utas számára ideálisak a körülmények a nézelõdéshez, légi fotózáshoz. Aki elsõ alkalommal emelkedik a levegõbe ilyen szerkezettel, jobban teszi, ha barna nadrágot vesz fel, mert teljesen ki van téve a menetszélnek, és nincs körülötte semmi, amirõl azt gondolhatná, hogy oltalmat adhat neki. Kicsit úgy érezheti magát, mint Kate Winslet a Titanic orrában. Még tiszta szerencse, hogy amerre a VampTrike közlekedik, még nem jeleztek jéghegyeket.
[kep4 40% left] A motorindítás rusztikusabb, mint az XCitor befecskendezõs motorjának esetében, hiszen ott az elektronika mindent lemenedzsel, a Rotaxnál pedig kell egy kis érzék a benzinszivattyú, a szívató és a gáz összehangolásához. Ha már elindult a motor, fület melengetõen brummog, a légcsavarok már alapjáraton is mozgásba hozzák a levegõt az ernyõ felett. Röpsúlyos kuplung vagy kisebb orrfutókerék jól jönne, hogy a földön picit elõrebillenve álljon a trájk, az alapjárati légcsavarszél ne áramoljon be a Synthesis tágra nyílt celláiba, és ne emelje fel azt a földrõl a gurulás megkezdése elõtt. A biztonságos startot úgy lehet végrehajtani, ha a trájk már nekilódult, amikor az ernyõ megemelkedik és belekerül a légcsavarszélbe. Ilyenkor ugyanis a kerethez kikötött A sorok már megfeszítik, vezetik elõrefele a belépõélt, az ernyõ nem kuszálódik össze, nem pördül át és vágódik vissza belépõélére a vortexszerûen áramló légörvényben. Az XCitor ezen a ponton sokkal kiforrottabb, azzal gyakorlatilag képtelenség startot rontani, még az oldalszél sem számít. De ha már egyszer feljött a Synthesis, akkor a gurulási úthossz feleakkora, mint az XCitor + 27 m2-es Xwing kombináció esetében. Elemelkedéskor nem billen oldalra a trájk, amint ezt minden más fajtársa (ernyõs vagy motoros sárkány) teszi, nem szükséges kompenzálni a precessziót. A gázt viszont célszerû visszavenni, mert az emelkedés szöge már félgázon is ijesztõ. Némi túlzással állítható, hogy egy teniszpályáról fel lehetne szállni vele, és a labdaszedõk munkáját megkönnyítõ drótháló felett is át lehetne emelkedni. Ezt azért senki ne próbálja meg otthon, vagy ha mégis, legalább a hálót szerelje le, biztos, ami biztos. A repülés a VampTrike-kal nem egy nagy kunszt, az ernyõ stabil, nem hajlamos oldalirányú billegésre, jól siklik, a kormányerõk viszont férfiasak. Fordulóban nem süllyed annyit, mint az XCitor, egyértelmûen kevesebb motor kell hozzá, ami ugye a mai világban, a már-már ellenõrzött légterekbe emelkedett üzemanyagárak mellett nem semmi. Kigyorsítva megbõgeti az embert a menetszél. Síszemüveg használata melegen ajánlott. Lassúra visszatrimmelve viszont alapjáraton ketyegõ, vagy akár álló motorral is szépen le lehet szállni vele. Az XCitor ezen a ponton adós marad, azzal álló motorral csak úgy lehet szépen kilebegtetni, ha intenzív fordulóval vagy spirálból való kivétellel jókora sebességtöbbletre teszünk szert földet érés elõtt, egyébként túl nagy a függõleges sebesség. Az XCitor futómûve persze habozás nélkül elnyeli ezt, de olyan elegáns „kiss landing”-et, amilyet megtapsolnak az utasok a nagyvasakon, csak járó motorral lehet végrehajtani vele. A VampTrike a 42 m2-es Synthesis-szel nagyjából feleakkora sebességgel és pihekönnyen ér földet. Az ernyõ ebben az alacsony sebességtartományban még mindig precízen vezethetõ. Terepre sokkal nyugodtabban szállnék le vele. A ballonos tundragumikkal akár szántásra is le merném tenni, egy kis széllel onnan akár fel is szállhatnék vele.
[kep5 30% left] [kep2 30% right] De ha már a szél szóba jött: a trájkok legkellemetlenebb korlátja ez. Az evidens, hogy széllel szembe kell leszállni. Akkor viszont az ernyõ fent marad, tovább repül azután is, hogy a trájk megállt. És akkor hogyan tovább? Az XCitorral elég oldalszélbe fordulni, az ernyõ leesik, és még ha bele is kap a szél, a nehéz trájkot a relatíve kis szárnyfelület nem borítja fel. Úgy 20 km/órás szél legalábbis még nem. A VampTrike-kal ezt nem merném kipróbálni, azzal inkább hátszéllel szállnék le. De az ilyen és efféle technikákról majd a következõkben.

Szöveg: Vampair
Képek: Koszta Péter