 |
| Indulás Manilából |
Igen, Shuhei barátunk május 15.-én elstartolt Manilából Japán irányába. Maradjon köztünk, nem igazán volt engedélye experimentál osztályú, VFR gépével az átrepüléshez, tervet azért adott le, de „picit tévedett” benne itt-ott.
 |
| Érkezés Okinawa szigetén Naha repterére |
Az irány is csak hozzávetőleges volt, terv szerint Laoag, a Fülöp szigetek legészakabbra eső repterének az érintésével repült volna Okinawa Naha repterére, előbb 350, majd onnan egy 30°-os kurzuson kb. hét órát, de a dolgok mindjárt felszállás után elkomplikálódtak. Az esős évszak miatt útját északra reménytelen CB-k torlaszolták. Így aztán 60°-on repült mindaddig, amíg az ETA megengedte, értsd,
 |
| A Sky Tree Tokyoban |
 |
| A Fujiyama útvonalán |
amíg a rendelkezésére álló üzemanyag még kompatibilis maradt a Naha eléréséhez szükséges számított rep-idővel. Amikor ez 5 óra lett, célba vette a legdélebbi Japán szigetet. Ez az útvonal nyilván végig tenger felett vitte, olyan légtérben, ahol VFR-ben még a sirály sem repül. A flight plan ezen a ponton is el lett maszatolva valahogy. Teljesen valószínűtlen távolságból, még bő 600 tengeri mérföldről átvette Okinawa Manilától, új transzponder kódot adott neki. Az adás még alig volt hallható, csak három számjegyet értett meg, 720-at.
 |
| A Sport Cruiser Nijima szigetén |
Kérte a megerősítést, hogy ez ugye hetes kettes zéró zéró, de már nem kapott választ és utána órákon át hiába hívta a japán radart. Mint később kiderült, a helyes kód 2702 lett volna. Így aztán egy teljesen valószínűtlen irányból, rádiócsendben, UFO-ként közeledett szülőhazájához. Ami azután történt, az méltó befejezése a Floridában elkezdett ámokrepülésnek. Ha én írom élete regényét, a két F15-ös, amit ráemelt a parti őrség,
 |
Shuhei Sendai Semine repterén
2011.05.20.-án, az út végén |
szemrebbenés nélkül lelövi. De nem így történt. Még mielőtt elfoghatták volna, sikerült ismét rádiókapcsolatot létesítenie Okinawa-val, minden tisztázódott, épségben földet ért. A busás pénzbírság nem maradt el, de az F15-ösök rep-idejét legalább nem kellett kifizetni. Két napra rá megjött az engedély a belföldi légtér használatra, utána már csak egy 5 órás szakasz maradt Kunamoto repteréig, onnan pedig már csak négy és fél Nijimába.
Shuhei szerint (is) mindenütt jó repülni, de a legjobb otthon. Még úgy is, hogy odahaza komolyan veszik az előírásokat, terv és transzponder kötelező, a rádión pedig nem lehet tettetni a csacska japán turistát…
Szöveg: Szabó György Képek: Shuhei
