Tízéves koromban a modellezés kapcsán kerültem a repülésbe Székesfehérváron.
Óriási érzés volt gyerekként akkora fesztávú gépet a levegőbe engedni, mint saját magam, és damillal felcsörlőzni 40–50 m-re… magasabbra, mint egy 10 emeletes ház, ami egy városi gyerek fejében a legmagasabb épület, amit ismer…

Még mászni sem tudott igazán, amikor már arról álmodozott, egyszer a hegy felett lejtőző madarakkal szárnyalhat. A gyerekkori modellezést a vitorlázórepülés követte, tizennégy éves volt ekkor. A vitorlázással töltött hat év alatt megszerezte az ezüstkoszorú teljesítményszintet, valamint a szakszolgálati engedélyt. A vitorlázás körülményessége, illetve a kapacitás- és időhiány azonban egyre inkább leszűkítették a repülési lehetőségek körét – a vágy a repülés iránt azonban nem változott.

Több mint negyedszázada repül. A szakmában az oktatás és a versenyzés mellett a hátimotor-építés kapcsán is ismerik a nevét. Az általa kidolgozott aktív felfüggesztés az eddig kitalált és alkalmazott bekötések pozitívumait ötvözi, a negatívumaikat kiiktatva.

„Fiatalkorúként”, 14 évesen kezdett repülni, első körben gyalogsárkánnyal. Több mint tíz éve siklóernyőzik, ’97 óta oktató is. Jelentős szerepe volt a csörlőstart megteremtésében Hajdú-Bihar megyében. Néhány éve motoros ernyővel bővítette az általa repült légi járművek „repertoárját”, és az akrórepüléssel kapcsolatosan is vannak tervei...

A biztonságos siklóernyőzés a megfelelő, mondhatni kompetens oktatással kezdődik.
Jelenleg Magyarországon csak az oktathat szabályosan siklóernyőzést, akinek az oktatói jogosítását a Szabad Repülők Szövetsége (Hungarian Free Flying Assotiation – HFFA) adta ki. A mérce magas – igen komoly repülőtapasztalat birtokában, oktatói tanfolyam elvégzése után, elméleti és gyakorlati vizsgák sikeres letételét követően válhat valaki oktatóvá. Oktatónak lenni rangot és persze felelősséget jelent a siklóernyős-társadalomban.

– Az elmúlt két évtizedben a szabad (és minden más) időm nagy részét a repülésre áldoztam, amit nem is bántam meg – mondja Szabó Péter. – Saját repülésem mellett rendszeresen oktatok, és egy klubnyi ember ügyes-bajos dolgait segítek rendezni. Az nap „másik 24 órájában” azonban, úgy érzem, teljes életet élek. Annak idején úgyterveztem, agglegény maradok, aztán váratlanul összetalálkoztam Edinával, és megszületett a csoda: sikerült összehangolnunk a repülést és a családot – amit csak nagyon kevesen mondhatnak el a környezetemben. Közös életünket átitatja a repülés, amiért hálás vagyok a sorsnak és a feleségemnek is.